Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 1. szám - Szitáné Dr. Kazai Ágnes: szolgálati találmányért járó díjazásról és a találmányokkal kapcsolatos egyéb intézkedésekről, valamint az újításokról szóló rendeletek alkalmazásának tapasztalatai
27 A szolgálati találmányért járó díjazásról... Tapasztalataink szerint egyre több gazdálkodó szervezetnél készült az iparjogvédelmi szabályzattal párhuzamosan know-how, software- illetve műszaki dokumentációs szabályozás. Mindez azt jelzi, hogy a vállalatok egy része fokozódó jelentőséget tulajdonít a műszaki ismeretek, szellemi alkotások felhasználásának. • A szerződéskötések igen változatos képet mutatnak. A gazdálkodó szervezetek többségénél az új jogszabályok előírásait figyelembevéve történik a szerződések megkötése. Ugyanakkor a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem húzható éles határ az 1990. január 1. előtt, valamint után megkötött szerződések között. A vállalatok általában megfelelőnek találták a korábbi gyakorlatukat, ezért lényegesen nem kívánnak változtatni rajta. Számos gazdálkodó szervezetnél viszont a jogszabályok hatálybalépése óta egyáltalán nem került sor szerződéskötésre a benyújtott találmányok, újítási javaslatok hiányában. 5. DÍJAZÁS • A megkérdezett gazdálkodó szervezetek díjazási gyakorlata lényegében nem változott a' rendeletek bevezetése óta. A díjazáskor a vállalatok alapvetően a vetítési alap X díjkulcs konstrukciót alkalmazzák. A leggyakrabban használt vetítési alapok változatlanul a mérleg szerinti eredmény, a megtakarítás (anyag, energia, bér) és az árbevétel. Néhány esetben jelezték a válaszadók a fedezeti összeg, darabdíj, licencdíj- árbevétel, kapacitásnövekedés, illetve egyéb naturális mutatók alapján történő díjazást, valamint az analógia módszerének alkalmazását. • Az újítások díjazásakor megállapított díjkulcsok általában 2 és 12 százalék között szóródnak, a leggyakoribb érték 8 és 10 százalék között alakult. Árbevétel- alapú díjmeghatározás esetében 0,5 - 2,5 százalékos díjkulcsokkal dolgoznak. A találmányi díjkulcsok mértéke 5 és 10 százalék között mozog, árbevétel alapú díjazásnál 1 - 2,5 százalék. Találmányi licencszerződések esetében egységesen 50 százalékos díjkulcs alkalmazására került sor. • • Az újítói, feltalálói hozzájárulás értelmezésekor abból indultak ki a vállalatok, hogy az alkotások hasznosításából származó haszon részben az alkotó, részben pedig a munkáltató tevékenységének eredménye. A hozzájárulás mértékének meghatározásakor a műszaki színvonalat, a kidolgozottsági fokot, az újdonságot, a munkaköri kötelesség mértékét, az eredmény fajtáját, a vállalati kockázatvállalás és anyagi ráfordítás nagyságát értékelik. Ugyancsak mérlegelik azt, hogy az alkotó mennyit tudott átvenni a technika jelenlegi állásából, illetve milyen ráfordítások mellett lehetett volna megszerezni más hasonló funkciójú megoldást. 6. EGYÉB ÉSZREVÉTELEK, JAVASLATOK A kérdőíves felmérés során tett egyéb észrevételek, javaslatok az alábbiakban összegezhetők: • Szinte mindegyik gazdálkodó szervezet legnagyobb problémának a személyi jövedelemadórendszer innovációellenes előírásait említette meg. Az újítási díjak megszüntetett adópreferenciái egyértelműen szétzilálták a tevékenységet. A vállalatoknál a korábbi újítási javaslatok töredékét nyújtják be, illetve hasznosítják. A lecsökkent alkotásszám miatt sok helyen került veszélybe az iparjogvédelmi (újítási) szakembergárda egzisztenciája. A személyesen felkeresett vállalatok egy részénél az iparjogvédelmi szervezet felszámolás alatt állt. Számos szervezetnél összevonták az újítási, a munka-, tűz-, és polgári védelmi tevékenységet. A több gyáregységből álló vállalatok esetében decentralizálták az újításokkal kapcsolatos ügyintézést. Az elbírálás, döntés, díjazás valamint az egész ügymenet a gyáregységek hatáskörébe került. • A vállalatok jelentős részének véleménye szerint teljesen tisztázatlan a szellemi vagyon értékelése, a vagyonbevitel kérdése. Magyarországon nincsenek hagyományai a szellemi javak nyilvántartásának, elszámolásának és kimutatásának. A nemzetközi gyakorlat nem egységes és sokszor nem adaptálható. A hazai eljárások nem közismertek, a szellemi vagyon értékének elismerése jelentősen elmarad az indokolttól. Még egyes hivatásos vagyonértékelő szervezetek sincsenek tisztában a szellemi alkotások valódi értékével. (Példaként említhető egy vállalat, ahol a vagyonértékelő 3.000 forintra értékelt egy szabadalmat a befizetett illeték alapján.) E területen gyökeres változásokra van szükség az elkövetkező privatizáció, átalakulás, társaságalapítás miatt, hiszen a bevitt szellemi tőke ugyanolyan vagyonnak minősül, mint a vállalat többi vagyontárgya. • Egyes vállalati vélemények szerint indokolatlan megkötést tartalmaz a szolgálati találmányok díjazásáról szóló rendelet 2.§.3. bekezdése. Amennyiben ugyanarra a hasznosításra külföldi és belföldi oltalom hatálya is kiterjed, a találmányi díj csak a hazai szabadalom alapján jár, ezzel kizárva a kétszeres díjazás lehetőségét. A válaszolók egy része e megkötést a feltalálókra nézve sérelmesnek és a szabadalmak elterjesztését gátló, területi függetlenségüket sértő jellegűnek találja, és a rendelettel ellentétesen él a kettős díjazás lehetőségével. • A felmérésünk során megkeresett vállalatok egy részének véleménye szerint szükség volna olyan országos állásfoglalás megjelentetésére, amely szabályozná a szakszervezetek (illetve más érdekvédelmi szervezetek) jogosítványát az alkotói érdekvédelem területén. Az új szabályozásból hiányzik az újítók, feltalálók számára a helyi jogorvoslat, érdekérvényesítés lehetősége. Erre elsősorban azért van szükség, mert az új jogszabályok kötetlenebb előírásai következtében a díjviták száma emelkedik, és nem cél a bíróságok leterhelésének fokozása. • Ugyancsak hiányolják a vállalatok az erkölcsi elismerés formáinak, adományozási feltételeinek
