Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 1. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az üzleti titok (know-how) védelme és az utánzás szabadsága
18 dr. Bobrov8zky Jenő — rögzítettnek, — titkosnak lennie? Ami az első kérdést illeti, a korlátozó műszaki jelző — az amerikai GATT javaslattal egyezően — csak a legtágabb értelmezésben fogadható el, amely egyedül a teoretikus ismereteket zárja ki, de minden gyakorlatban alkalmazható, funkcionális, utilitárius ismeretet felölel. A know-how jellegű információ, funkcionális, gyakorlati ismeret, tapasztalat rendszerint valóban műszaki jellegű, de lehet gazdasági, szervezési, kereskedelmi, üzleti, sőt orvosi (lásd Pethő módszer), pedagógiai (lásd Kodály módszer, menedzserképző módszerek) jellegű is. A második kérdés, hogy az ismeretnek lényegesnek, hasznosnak, értékesnek kell-e lennie? Ez az ismérv — explicit vagy implicit módon — valamennyi meghatározásban megtalálható. A napi rutinhoz tartozó szakmai ismereteknek, professzionáüs közhelynek ugyanis nincs árupotenciáljuk. Ezzel csak a versenyhelyzetet javító, a gyakorlatban szellemi tőkeértéket képviselő (tehát hozammal alkalmazható) lényeges, hasznos, értékes ismeretek és tapasztalatok rendelkeznek. (A hasznos jelleg kapcsán, a szabadalmi jogi nemnyilvánvalósághoz hasonlítható, de lényegesen alacsonyabb szintű minőségi követelmény jelenik meg a know-how kapcsán is.) A harmadik kérdés, hogy a know-how-nak rögzítettnek kell-e lennie? A know-how gyakorlatban megjelenhet maradandóan rögzítve dologi hordozókban (pl. dokumentációk, fényképek, rajzok, mágnesszalagok, mikrofilmek formájában), de tárgyi formába nem foglalt módon is (szóbeli vagy vizuális közlésben, a fejekbe és a mozdulatokba való átvitelt szolgáló betanításban). Ebben a tekintetben az Európai Gazdasági Közösség definíciójával szemben a GATT-ban előterjesztett és tágabbkörű amerikai javaslatot tartom elfogadhatónak, amely az emlékezetben őrzött — a korábbi ismérveknek megfelelő — azonosítható ismeretet is know-how-nak minősíti. Az ismeret azonosíthatóságára a transzferálhatóság, a forgalomképesség miatt van szükség. Az amorf, rendszerbe nem szervezett illetve személyhez kötött készség, ügyesség átadására, másra történő átközvetítésére ugyanis nem kerülhet sor. (A maradandóan rögzített know-how átadása „dare”, az emlékezetben rögzített know-how átközvetítése („show-how”) „facéré” szolgáltatásként valósulhat meg.) A negyedik kérdés, hogy az ismeretnek titkosnak kell-e lennie ahhoz, hogy know-how-nak minősüljön? Valamennyi ismertetett definícióban kifejezésre jut, hogy a know-how értékét, tudásvagyon minőségét az teremti meg, hogy nincs a köz részére feltárva, vagyis nem általánosan hozzáférhető a társadalom számára, ezért másokkal szemben versenyelőnyt rejt magában. A korlátozott hozzáférhetőség leintenzívebb formája, legerősebb fokozata, ha az ismeret titkos. További eset lehet (pl. szoftver, integrált áramkör, biotechnológiai találmány esetében), hogy a struktúráit műszaki-gazdasági ismerethalmaz komplexitása, bonyolult rendszerjellege miatt titkosság nélkül is mintegy „beépített, természetadta védelemmel” rendelkezik, mivel nem, illetőleg csak jelentős idő- vagy költségráfordítással állítható össze, mint kombinált, egyedi értékhordozó szellemi teljesítményt tükröző, célirányosan rendszerezett tudáshalmaz az egyébként esetleg a közkincs keretében meglévő ismeretelemekből. Ebben az esetben a korlátozott hozzáférhetőségnek, az ismeret közkincstől való viszonylagos elkülönülésének ténybeli, a tudáspotenciál különbségéből fakadó alapja van, tehát nem jogi eredetű, mint a titok esetében. Ennek az ismerethalmaznak az árupotenciálját, keresletét az idő- és költségminimalizálásra, a „rövidebb fejlesztési út” választására való törekvés teremti meg. A know-how árupotenciálja, illetve forgalomképessége a fentieknek megfelelően relatív (pl. egy fejlődő országban know-how szerződés tárgya lehet az, amely egy fejlett ipari országban közkincsként hozzáférhető, mert egy betanítás olcsóbb lehet, mint a saját kutatás-fejlesztés). 17) A fentiek alapján a know-how lényegadó jellemzőit az alábbiakban foglalhatjuk össze: — információ, ismeret, tapasztalat, amely — a gyakorlatban alkalmazható (műszaki, szervezési, gazdasági, üzleti jellegű), — lényeges (értékes, hasznos), — titkos vagy egyéb okból korlátozottan hozzáférhető. A know-how tulajdonságai közül a gyakorlatban alkalmazhatóság és a lényegesség viszonylag statikus, a korlátozott hozzáférhetőség viszont dinamikus, az időben változó jellegű. A know-how fogalma kapcsán szükségképpen felvetődik az a kérdés, hogy a nyüt, intézményes oltalom (szabadalom stb.) szükséges eleme-e a definíciónak. A magyar know-how irodalomban — mint ismeretes — Világhy Miklós különböztette meg a maradékelméletet és az absztrakciós elméletet.27) A maradékelmélet szerint nem tekintendő know-how-nak az a műszaki megoldás, amely speciális, intézményesített oltalomban (szabadalom, mintaoltalom stb.) részesül. Az absztrakciós elmélet szerint a know-how szélesebb körű fogalom, minden forgalomképes műszaki megoldást ebbe a körbe kell vonni, függetlenül annak esetleges nevesített oltalmától. Lontai a második elméletet tekinti meggyőzőbbnek. Álláspontom szerint némi korrekcióval mindkét elmélet igaz, csak különböző időszakaszokban.
