Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 1. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az üzleti titok (know-how) védelme és az utánzás szabadsága
Az üzleti titok (know-how) védelme 19 A know-how fogalma felöleli a találmányokat is, ameddig azok megfelelnek a know-how kritériumainak. A know-how statikus kritériumait (gyakorlatban alkalmazhatóság, lényegesség), a találmány az idő múlásával is megőrzi, a korlátozott hozzáférhetőség azonban változhat. Mindaddig tehát, amíg a találmány nem kerül nyilvánosságra (publikáció, OTH közzététel stb. útján), a knowhow fogalomkörébe sorolható és ennek gyakorlati konzekvenciájaként a jogosult a szabadalmaztatni nem kívánt, az oltalomból kizárt, a visszavont vagy közzététel nélkül elutasított szabadalmi bejelentése tárgyát know-how-ként kezelheti. A korlátozott hozzáférhetőség megszűntével, a találmány nyilvánosságra jutásával azonban a találmány kikerül a know-how fogalmi köréből, függetlenül attól, hogy a nyilvánosságra jutás kapcsán a közkincs körébe ment át, vagy szabadalmi oltalmat nyert. A nyilvánosságra jutás fordulópontja utáni helyzetre vonatkozik a maradékelmélet. Ebben a helyzetben ugyanis már csak az ismereteknek, tapasztalatoknak az a maradéka tekinthető a know-how fogalmába tartozónak és csak azok vonatkozásában vehető igénybe az üzleti titok (know-how) védelem , amelyek nem kerültek szabadalmi vagy más intézményesített oltalom körébe, vagy újdonságrontás miatt nem váltak közkinccsé. A know-how tehát tág értelemben felöleli a találmányok fogalmát is. A találmány azonban olyan különleges know-how, amely a jogosult választása szerint vagy az általános jellegű titokvédelemben (know-how oltalomban) vagy alternatívaként a speciális jellegű szabadalmi vagy más nevesített oltalomban részesülhet. Ez az alternatíva nem teljesértékű az olyan találmányok esetén, amelyek a kereskedelmi forgalomba hozott termékből mérnöki visszafejtéssel könnyen rekonstruálhatók (pl. egy konstrukciós megoldás). Ezekben az esetekben a találmány jellegéből adódik, hogy a szabadalmi védelmet preferálják, sőt ez az egyik indoka az alacsonyabb szintű konstrukciós találmányok használati mintaoltalma bevezetésének. A termékből mérnöki visszafejtéssel nehezebben kianalizálható gyártási eljárás vagy keverék esetén viszont az innováció teljes skálája tekintetében (a kisebb és nagyobb jelentőségű találmányoknál egyaránt) inkább alkalmazható az üzleti titokvédelem. A szabadalmi oltalomban részesülő találmányokat már nem tekinthetjük know-how-nak, mivel azok kiemelkednek az üzleti titokvédelem köréből, a nyílt szabadalmi oltalom a találmány tekintetében megszünteti az üzleti titokvédelmet. A szabadalmazott találmányt kiegészítő know-how pedig úgy jelenik meg, mint a találmány perifériáját alkotó gyakorlati ismeretek, tapasztalatok összessége. Ez a kiegészítő jelleg változó mértékű. Pl. egy úttörő találmányhoz magas „szabadalmi tartalma” mellett kevés gyakorlati know-how társulhat, míg javítási találmányoknál fordított lehet a helyzet. A találmányt lényegében „szellemi telek”nek tekinthetjük, anmelyet a szabadalom jogilag körülkerít, a know-how pedig a térkép arról, hogy a telken és környékén hol van elásva a „kincs”. Az üzleti titokvédelem (know-how oltalom) tárgyát képező ismeret alapulhat nevesített szellemi alkotáson (például találmányon, újításon, gyakorlatban is alkalmazott szerzői művön), de az esetek egy részében a know-how alkotójának individualizálása, „szerzősítése” nehéz, mivel a gazdálkodó szervezetnél felgyülemlett ismeretek, tapasztalatok halmaza mögött kollektív kreativitás, számos szakember elválaszthatatlanul összefonódó, egymásbaszövődő csapatmunkája húzódik meg. A szolgálati jogviszonyban a munkavégzés szellemi tartalmát adó, az alkalmazott fejében, mozdulatában rejlő tapasztalatok, ismeretek, a „személyi know-how” ellenértéke a munkabér. Egyes vállalaton belüli, „intra muros innováció” eredményeként létrejövő, belső know-how jellegű teljesítmények azonban egyes országokban az újítási, vagy más jogszabályok alapján a szolgálati díjazáson felül különdíjazásban részesülhetnek. A gazdálkodó szervezet tevékenységi körében felhalmozódó know-how a munkáltatót illeti meg, mint szellemi vagyon. Ez nem akadályozza meg a munkavállalót, hogy a munkaerejében, a fejében és kezében meglévő „személyi know-how”-t új munkahelyén is hasznosítsa. 18) Az üzleti titokvédelem (know-how oltalom) kapcsán a magyar jogirodalomban Lontai húzta alá, hogy ez az oltalom a de facto monopolhelyzetre irányul és lényegében a versenyjog, polgári jog, szerződési kikötések együtthatásaként a posszesszorius birtokvédelemhez hasonló módon működik. Arra is rámutatott, hogy itt az esetleges „abszolút” jelleg erősen „relatív”28). Ettől a véleménytől csak egy lépés vezet ahhoz, hogy különbséget tegyünk a relatív és abszolút kizárólagosság fogalmai között. A fentiek alapján álláspontunk szerint az üzleti titokvédelemnek (a know-how oltalomnak) lényegadó jellemzői az alábbiak: — relatíve kizárólagos jellegű hasznosítási jog, amely csak az ismeretnek más által való jogtalan elsajátítása, felhasználása, nyüvánosságrahozatala, („a titok pecsétjének feltörése”) ellen ad fellépési lehetőséget, tehát a de facto birtokhelyzetet védi külön állami aktus nélkül (pl. regisztráció, engedélyezés); — a független, párhuzamos fejlesztés („independent development”) és a mérnöki visszafejtés („reverse engineering”) ellen védelmet nem nyújt;
