Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)

1991 / 1. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az üzleti titok (know-how) védelme és az utánzás szabadsága

Az üzleti titok (know-how) védelme

17

alatt nem álló információkból, valamint termékekből kifejleszteni ugyanazt az információt.

Az információ további használhatósága azonban a szellemi tulajdon adott formájára vonatkozó szabályozástól függ.

A fentiekben ismertetett formában a három nagy innovációs és gazdasági áramkör üzleti körei elismerték a mérnöki visszafejtés elvének általános alkalmazhatóságát.

Az említett üzleti körök szerint az ipari titok védelme a jogosulatlan elsajátítás, használat és nyilvánosságrahozatal ellen kell irányuljon. Az információ egyes elemei közkincset képezhetnek, a teljes know-how azonban mint válogatott információk kombinációja oltalmat kell élvezzen.

Az információ regisztrálását nem lehet megkövetelni az oltalom előfeltételeként.

Az állami hatóságoknak sincs joga, hogy a különböző államigazgatási eljárásokban (pl. növényvédőszer vagy gyógyszertörzskönyvezés) megkövetelt információt továbbadják vagy nyilvánosságra hozzák.24)

A GATT szellemi tulajdon egyezmény-tervezet a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat elleni cselekmények körében rendelkezik a nyilvánosságra nem hozott információ („undisclosed information”) oltalmáról. Ezek szerint a szerződő feleknek a Párizsi Egyezmény lO6” cikke szerint a tisztességtelen verseny ellen előirányzott hatékony oltalom biztosítása során kell védeniük a fel nem tárt információkat és a kormányoknak vagy kormányszerveknek benyújtott adatokat a következők szerint:

— a szerződő feleknek biztosítaniuk kell hazai joguk és gyakorlatuk szerint a természetes és jogi személyek számára azokat a jogi eszközöket, amelyekkel megakadályozhatják a jogszerűen ellenőrzésük alatt tartott információ feltárását, hozzájárulásuk nélkül mások által való megszerzését vagy hasznosítását a tisztességes kereskedelmi gyakorlatba ütköző módon, amennyiben az ilyen információ:

— titkos abban az értelemben, hogy egészében vagy elemeinek pontos összerendezésében és válogatásában nem általánosan ismert és nem könnyen hozzáférhető;

— titkossága következtében kereskedelmi értéke van, és

— az információt jogszerűen ellenőrzése alatt tartó személy ésszerű lépéseket tett a titok megőrzésére.

Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül a szerződésszegés, a bizalomszegés, az azokra való rábírás és magában foglalja a bizalmas adatok megszerzését olyan harmadik személyek által, akik tudták vagy súlyos gondatlanság miatt nem tudták, hogy az információ megszerzése során az említett cselekményeket követték el.

A szerződő államoknak a piaci forgalmazás feltételeként megkövetelt vizsgálati eredmények vagy más, jelentős erőfeszítéssel szerzett adatok bekérése kapcsán oltalmat kell nyújtaniuk ezen adatoknak a versenytársak vagy a kormány által történő tisztességtelen kereskedelmi hasznosítása ellen.

Az oltalom megjelenhet megfelelő hasznosítási díj fizetésében vagy az adatoknak a versenytársak felé bizalmas kezelésében és ésszerű ideig (legalább öt évig) kell tartania, amely arányos az adatok előállítása által megkívánt erőfeszítéssel, az adat természetével és a felmerült költségekkel. Az adatok csak közérdek védelme céljából tárhatók fel.25)

A jogosulatlan utánzás tilalma kapcsán a GATT keretében csak a hamisított védjegyes áruk („counterfeit trademark goods”) kapcsán készült egyezmény-tervezet annak érdekében, hogy a vámhatóságok az ilyen áruk kapcsán határintézkedéseket (pl. lefoglalás) tehessenek.

AZ ÜZLETI TITOKVÉDELEM (KNOW-HOW OLTALOM) HELYZETE HAZÁNKBAN ÉS A FEJLESZTÉS LEHETSÉGES ÚTJAI

16) A magyar iparjogvédelmi irodalomban az elmúlt 25 évben került előtérbe a know-how fogalma és oltalmának kérdésköre.

A különböző definíciós kísérletek közül jogászi körökben Világhy Miklós, mérnöki körökben inkább Gazda István know-how meghatározása terjedt el.

Világhy Miklós meghatározása szerint a knowhow „...áruként szereplő műszaki-gazdasági ismeret, tekintet nélkül arra, hogy ezt az ismeretet védi-e, s ha igen, milyen értelemben, valamiféle hagyományos iparjogvédelmi intézmény, továbbá, hogy az adott ismeret ilyen védelemre egyáltalán alkalmas-e vagy sem”.

Gazda István szerint: „A know-how lényege tehát a gyakorlatban felhasználható ismeret és tapasztalat” ,26)

A magyar jogirodalomban legutóbb Bacher, majd Lontai elemezte átfogóan a know-how fogalmát, amelyet az amerikai, az EGK, a japán jog és a WIPO, GATT tervezetek tükrében célszerű ismételten áttekinteni.

Abban valamennyi definíció megegyezik, hogy a know-how meghatározásában a „genus proximum” az, hogy információ, ismeret, tapasztalat, tehát intellektuális, eszmei, szellemi szubsztancia.

A megkülönböztetéshez szükséges differencia specifica tekintetében a következő kérdések merülnek fel:

Szükséges-e az ismeretnek, tapasztalatnak, műszaki, ipari, gazdasági jellegűnek,

— lényegesnek, hasznosnak, értékesnek,