Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)

1991 / 1. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az üzleti titok (know-how) védelme és az utánzás szabadsága

14

dr. Bobrovszky Jenő

kiili birtokban tartás („reservation sans appropriation”), amelyet a titokvédelmi szabályok alapján lehet védeni.13)

A svájci-német jogirodalomban Troller a titokvédelem esetén „hiányos (nem teljes) kizárólagos jogokról bezsél („Unvollkommene Ausschlieslichkeitsrechte”) rámutatva arra, hogy itt egy, a jog által védett de facto kizárólagosságról van szó, amely az immateriális javak birtokbavételének kategóriájába tartozik („Besitz eines geheimen technischen Wissens”).14)

A jogi védelem egyik problematikus iránya az üzleti titok oltalma az adott munkaviszonyból távozó alkalmazottakkal szemben. Az angol bírói precedens (Printers and Finishers Ltd v. Hollovay, 1964) szerint az alkalmazottat nem lehet megakadályozni, hogy az adott vállalatnál szerzett általános tudását, a fejében, mozdulataiban meglévő ismereteit, képességét magával vigye és mindazt az információt, amely ettől nem könnyen elválasztható („not readily separable”). E fogalom bizonytalan határvonalai miatt elterjedt gyakorlat, hogy az alkalmazottal versenykorlátozó megállapodást („restrictive covenant”) kötnek, hogy a cégnél szerzett ismereteit nem fogja a versenyben felhasználni vele szemben.15)

9) A jogi védelem egyik legfontosabb eszköze a know-how szerződés, amely köthető önállóan, vagy a szabadalmi, védjegy, ipari minta licencia szerződés, esetleg franchizing szerződés részeként. E szerződés értelmében a know-how birtokosa vállalja a know-how közlését, az arra vonatkozó információk átadását dologi hordozóban (dokumentációk, tervek, fényképek, mágnesszalagok, diagramok, jegyzékek, instrukciók, számítások, folyamatábrák stb. formájában.)

A know-how átadható dologi hordozóba nem foglalt módon is, amelyet általában műszaki szolgáltatásnak, műszaki segítségnyújtásnak, betanításnak (ún. „show-how”-nak) neveznek.

A know-how átvevőjének legfontosabb kötelessége a díj fizetése, továbbá a tartózkodás a knowhow harmadik személyek számára való átadásától és nyilvánosságrahozásától.

A know-how szerződés sok vonatkozásban bizalmi alapokon, a másik fél lojalitásában bízva épül fel, ezért kockázati eleme magas: szabadalom hiányában egyik fél sincs biztosítva a továbbadás vagy a publikáció ellen.

Egyes vélemények szerint a know-how szerződés lényegében inverze a szabadalmi licenciaszerződésnek: a know-how szerződésnél a vevőnek általában mindent szabad, amit az átadó a szerződésben nem tilt, a szabadalmi licenciaszerződés esetén viszont csak azt szabad, amit a szabadalmas törvény adta jogából átenged.

10) A nyílt forgalomba került áruk utánzása tekintetében a kontinentális, római-germán jogcsaládban is az az általános elv alakult ki, hogy az

utánzás önmagában nem tilos, csak akkor, ha az járulékos körülmények miatt tisztességtelen. Az utánzás (amely önmagában az utánzott áru elismerése) korlátaként a szolgai másolás („slavish imitation” vagy „slavish copying”) tilalma alakult ki, ennek értelmezési gyakorlata azonban ingadozó volt: az „alaki szolgai másolás” és a „tartalmi utánzás” között.

Az NSZK gyakorlatában a nem szabadalmazott eredeti termékek (de nem a tucatáruk) szolgai, különösen azonos másolása ellen a tisztességtelen verseny elleni törvény 1. §-a generálklauzulája alapján nyújtottak oltalmat. Az utánzást tisztességtelen, szolgai másolásnak tekintették, ha a „direkt” átvétellel másolt áru jellegzetes, eredeti illetve átlagon felüli színvonalú műszaki áru volt, illetve ha a másolás más jóhírnevének kihasználását jelentette. A „szolgai másolás” tilalma tehát nemcsak az áru külső vonásaira, az ún. „ Ausstattung”ra és az árujelzők átvételére, az „alaki szolgai másolásra” terjedt ki, hanem némileg elmozdult az átlagon felüli műszaki tartalom „egy az egyben” való utánzása, direkt reprodukciója elleni védelem irányába is, ha az az eredeti alkotás elsajátítását jelentette lényeges költségek vagy kockázatok nélkül. Ebbe az irányba mutatott a gyakorlatnak a „sztár termékekkel” kapcsolatos áruhamisítások elharapózása miatti szigorodása is. A 80-as években ugyanis a nyugati piacokat is elárasztották főként Távol Keletről a jólismert árucikkek, mint a Rolex, Cartier, Longines órák utánzatai és egyéb hamisítványok. A 80-as évek elején már évi 50 milliárd DM értékben jelentek meg ezek a kalózáruk az EGK országaiban. (Ez lényegében az áruk fejlettségének is mutatója, hiszen csak a sikeres árut utánozzák).

Az NSZK Szövetségi Legfelsőbb Bírósága az 1984. évi „Tchibo/Rolex” döntésében mondta ki, hogy valamely termék presztízs értékének egy olcsóbb, kvázi-azonos áruval való kihasználása önmagában tisztességtelen versenynek minősül.16)

Napjainkban azonban az integrált áramkörök amerikai rendszerű jogi szabályozása kapcsán az EGK országaiban is megjelent a mérnöki visszafejtés koncepciója, amely várhatóan teret nyer az üzleti titokvédelem, illetve a szoftver oltalom körében is.

11) Az üzleti titokvédelem (know-how oltalom és az áruhamisítás elleni küzdelem) kérdései integrációs szinten is megjelentek az EGK-ban.

Az Európai Gazdasági Közösség Bizottsága 1988. november 30-án 556/89. számon külön szabályozást adott ki a Római Szerződés 85 (3) cikkének, tehát monopolellenes intézkedésének a knowhow licenciaszerződésekre való alkalmazásáról, a know-how oltalom által nyújtott de facto monopolhelyzet „kordában tartásáról”.17)

A szabályozás preambuluma arra utal, hogy mivel a nem szabadalmazott, köznapi szóhasználat