Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)

1991 / 1. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az üzleti titok (know-how) védelme és az utánzás szabadsága

Az üzleti titok (know-how) védelme

13

Az amerikai tulajdonfelfogás közismerten rugalmasabb mint a kontinentális rendszerek, ezért a jogi szaknyelv használja az üzleti titok, know-how oltalom kifejezésekkel együtt az információtulajdon („proprietary information”) megjelölést is.

Ugyanakkor határozott „szabadalombarát” és az „üzleti titkot” némileg diszpreferáló tendenciák jelentkeznek az Amerikai Egyesült Államokban azon elv alapján, hogy a szabadalom a találmánynak a köz részére való feltárása fejében jár, míg az üzleti titok őrzése elsődlegesen magánérdeket szolgál, információs szempontból meddő marad.

Az amerikai bírói gyakorlatban pl. megjelent az a szélmalomharcnak minősíthető törekvés is, hogy know-how-ként való kezelés illegálisnak minősítésével a találmányokat minden esetben „betereljék” a nyűt szabadalmi rendszer keretébe (az USA Legfelsőbb Bíróságának döntésében, kifejezett különvélemény, Sear Inc. s. Adkins. USPQ 1/1969).

A találmány „javának” know-how-ként való visszatartását kívánja megakadályozni áz az előírás, hogy a feltaláló köteles a használat legjobb módját feltárni a szabadalmi leírásban. (Ez azonban nem terjed ki a működési ok, a „know-why” feltárására.)

Az Amerikai Egyesült Államokban ezt a ma is élő „nyilvánosság-párti” törekvést fejezte ki korábban a „disclosure document program”, jelenleg pedig a törvényes találmánylajstromozás („staturory invention registration”) speciális intézménye. Ez, a korábbi „defenzív publikációk” helyébe lépő új típusú defenzív szabadalom, amelyet csak azonos tárgyú későbbi szabadalmi bejelentések ellen lehet felhasználni, mint nyilvánosságra hozott anterioritást, de annak alapján szabadalombitorlási eljárást nem lehet indítani.

7) Az angol jogirodalom praktikus definíciója szerint a know-how gyakorlati, hasznos tudás, amely titkos.8)

Az angol jogban a titokvédelem nem a törvényileg megállapított „statutory law”, hanem a bírósági eljárások malmában kiőrölt „common law” körébe tartozik, esetleges bizalomszegés („breach of confidence”) vagy szerződésszegés („breach of contract”) esetén.

A bizalomszegés („ breach of confidence”) megállapíthatósága tekintetében az 1969. évi „Coco v. Clark” precedens szabott három feltételt: először az információnak bizalmas természetűnek kell lennie, másodszor az azt továbbadót bizalmi viszony kell fűzze a másik félhez, harmadszor az információjogosulatlan, kártokozó használata kell megvalósuljon.

A második fontos precedens az 1967. évi Ferrapin v. Builders Supplies, amelyből az ún. „ugródeszka doktrína” („springboard doctrine”) származik és amely szerint, ha valaki bizalmas

információ birtokába jut, azt nem használhatja fel „ugródeszkaként” annak kárára, akitől a bizalmas információ származik.9)

Az áruk utánzása tekintetében az angol jogban is alkalmazott „passing off’ keresettel már foglalkoztunk. E kereset feltételei: csak az áru külső vonásaira és árujelzőire vonatkozik, ha azoknak disztinktív, megkülönböztető jellege van és az utánzat az áru eredetét illetően a fogyasztók megtévesztésére alkalmas.

A francia jogirodalomban a legelterjedtebb meghatározás szerint a know-how („savoir-faire”) műszaki ismeret, amely átruházható, a köz részére közvetlenül nem hozzáférhető és nem szabadalmazott.10)

A német jogirodalom meghatározása szerint a know-how műszaki, kereskedelmi és termelésigazdasági ismeret, illetve tapasztalat, amely a gyakorlatban alkalmazható, nem áll törvényi oltalom alatt és többnyire titkos.11)

8) Az üzleti titok védelmét a kontinentális jogokban elsőként Németországban utalta az 1909. évi törvény a tisztességtelen verseny elleni szabályok körébe, ezt követte az 1923. évi osztrák, majd magyar törvény (1923. évi V. tv.). Franciaországban és Belgiumban a Polgári Törvénykönyv generálklauzulája képezi alapját a tisztességtelen verseny elleni küzdelemnek.

Általános kontinentális vonásként jellemzőként állapítható meg, hogy az üzleti titok oltalom követett módon, a különböző életviszonyokra vonatkozó szabályok, a szerződési és a bírósági gyakorlat komplex, kombinált együtthatása eredményeként alakul ki.

Az oltalom érvényesítésére felhasználható jogszabályok közé sorolhatók általában a különféle titokvédelmi rendelkezések, amelyek különösen a polgári (magán-) jog, a munkajog, továbbá a tisztességtelen versenyt tiltó jogszabályok keretében jelennek meg. A jogi védelmi rendszernek ez a sokirányú, kombinált jellege („multiple protection system”) egyben nagyobb gyakorlati adaptációs képességet jelent.

Meg kell említeni azt a francia gyakorlatot is, hogy a know-how jellegű műszaki ismeret leírását zárt borítékban („sous pli cacheté”) közjegyzőnél vagy valamely tudományos társaságnál helyezik letétbe. Egy másik ajánlott lehetőség az ún. „Enveloppe Soleau” (zárt, lepecsételt, perforált boríték) benyújtása a Szabadalmi Hivatalhoz.

Ez egy esetleges jogi vitánál prima facie bizonyíték lehet az üzleti titok jogosultja számára.

A know-how oltalom jogi minősítéséről ellentétes vélemények vannak a jogi irodalomban.12)

A francia irodalomban pl. Mathely a know-how tulajdonáról beszél („Le savoir-faire étant un bien, est objet de proprieté”), mások szerint szellemi tulajdonról csak szabadalom esetén lehet beszélni, a know-how védelem csak tulajdonbavétel nél-