Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 3. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az iparjogvédelem funkciói a piacgazdasági innovációs folyamatokban és helye az innovációs stratégiákban
10 dr. Bobrovszky Jenő 2. ÁLLAMI INNOVÁCIÓS STRATÉGIÁK ÉS AZ IPARJOGVÉDELEM 7. A II. világháború végéig a kormányok (a katonai kutatások kivételével) nagyon kis figyelmet fordítottak a találmányok és az innováció előmozdítására. Ez az iparjogvédelmi törvényhozás és a versenytörvények keretében az autonóm piaci szféra önszervezése és önszabályozása számára fenntartott terület volt. Napjainkban a fejlett piacgazdaságokban a helyzet teljesen megváltozott, az államok tevékeny szerepet vállalatak az innováció pénzügyi támogatásában, továbbá annak szervezésében, aktivizálásában, az iparjogvédelem egyre inkább „politizálódik”, a jogi szabályozás mikéntje egyben gazdasági és politikai formula is, kiépül az innováció állami szervezetiintézményi háttere. Az innováció elsőrendű gazdaságpolitikai kérdéssé válása hátterében az a felismerés húzódott meg, hogy e társadalom kreatív és innovatív potenciálja, a műszaki haladás a gazdasági növekedés alapvető (75- 90 %-os mértékre becsült) tényezője, a változtatás üteme a nemzetek fő megkülönböztetője, amelyet közérdekhüsége, a társadalom húsába vágó, a generációkra hetediziglen kiható jelentősége miatt gazdaságpolitikai prioritásként kell kezelni. Ugyanakkor a kutatási és fejlesztési költségek mértéke, megtérülésük aszinkronitása és kockázata olyan mértékben megnőtt, hogy a vállalkozó a szabadalmi rendszer, illetve a piac ex post elismerése alapján egyedül nem képes viselni ezeket. Ezek a körülmények arra kényszerítik a kormányokat, hogy a szabadalmi rendszert kiegészítő, komplementer intézkedésekkel vállaljanak felelősséget a hosszútávú érdekekre orientált tudományos kutatás , és műszaki fejlesztés ösztönzésében, irányításában, ex ante (a piaci sikert megelőző) támogatásában. Napjainkban ezért a fejlett piacgazdaságban a kormányok promóciós szerepet vállalnak az egyéni feltalálók és kisvállalkozások feltalálói és innovációs tevékenységének előmozdításában. Amellett, hogy ezekben az országokban a magánszektor jelentős szerepet tölt be az alkalmazott kutatás és fejlesztés finanszírozásában, rendkívül jelentős az állami szerepvállalás is a K+F támogatásában az új termékek és termelési eljárások kifejlesztésének korai szakaszában. E körbe tartozik a közvetlen finanszírozás, preferenciális kölcsönök, állami szubvenciós juttatások, adókedvezmények (ún. „tax holiday”), kockázati tőke („venture or risk capital”) juttatás olyan műszaki fejlesztési irányokban, ahol a kockázat magas és a megtérülési idő hosszú, illetve ahol a találmányok externális, külső társadalmi előnyei (pl. környezetvédelem, egészségügy, közlekedésbiztonság) meghaladják a cég számára jelentkező internális, belső hasznot. Az állam pénzügyi infúziós szerepe a kutatásifejlesztési tevékenységben valamennyi fejlett piacgazdaságban kiemelkedő. A kormány által juttatott K+F alapok aránya a 80-as években az USA-ban 47 %, Németországban 38 %, Japánban 22 %. A kormányok K+F finanszírozási politikája sok vonatkozásban eltér, de három fő jellemző kiemelhető: — Japánban általában a nemzeti rangú kutatási és fejlesztési területeken az ipar, a kormányzat és az akadémia tudósaiból alakult közös kutató teamek kapnak kormányzati támogatást. Ilyenek pl. a Nemzeti Projekt Rendszer és az ERATO („Exploratory Research of Advanced Technologies”) program. — Az állami intézetek, mint az egyetemek, kutató szervezetek, laboratóriumok főleg az alapkutatások terén kapnak támogatást olyan témákban, amelyekben a kormányzat érdekelt (honvédelem, űrtechnika, nukleáris energia stb.) és ahol a rövidtávú és utólagos piaci ösztönzés nem működik hatékonyan, mivel az innovációs költségek nagyságrendje és kockázati szintje a szabadalom fedezékében sem viselhető el. — A magánipar általában alkalmazott kutatásra és fejlesztésre kap támogatást stratégiai fontosságú területeken (pl. elektronika, számítástechnika, informatika, biotechnológia, új anyagok és robottechnika). A pénzügyi támogatás mellett a fejlett piacgazdaságokban az állam aktív szerző tevékenységet folytat, amelynek célja a kreativitás és az innovációs vállakozókészség növelése, a közvetítő szervek révén az idea áruvá transzformálása, az invenciós/innovációs rés áthidalása, szűkítése. A 100-200 éve működő szabadalmi (iparjogvédelmi) hivatalok mellett létrejött a technológiapolitika széleskörűen kiépített intézmény, rendszere és egyes országokban a nemzeti ipari és műszaki stratégiát kifejező innovációs törvények. L 8. Az USA-ban a technológiapolitika csúcsszervei a Kongresszus Tudományos és Technológiai Bizottságának Tudományos, Kutatási és Technológiai Albizottsága (Subcommitte on Science, Research and Technology), a Technológia Elemzési Iroda (Office of Technology Assessment = OTA), a Nemzeti Tudományos Alap (National Science Foundation = NSF), a Nemzeti Tudományos Akadémiák (National Academies of Sciences), valamint a Nemzeti Kutatási Tanács (National Research Council). Az említettek mellett az USA-ban külön „Small Business Organisation (SBO)” jött létre a kisvállalkozások innovációs tevékenységének támogatására. Azért fordítanak külön figyelmet a kis- és középvállalkozásokra, mivel azok rugalmasságuk, mozgékonyságuk, találékonyságuk és a tulajdonosi érdekek közvetlensége miatt általában gyorsabban reagálnak a piaci feltételek változásaira, és jelentős találmányok és innovációk forrásai voltak, amelyek azután nagy iparágak alapjaivá lettek (pl. integrált áramkörök, biotechnológia), innovációs láncreakciót indítottak el a gazdaság egészében.
