Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 3. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az iparjogvédelem funkciói a piacgazdasági innovációs folyamatokban és helye az innovációs stratégiákban
4 dr. Bobrovszky Jenő tással együttjáró szervezeti destabilizálásnak, kreatív instabilitásnak, az innovációval elérhető extraprofit mértékének, a piaci körülmények kényszerítő erejének. Empirikus adatok szerint az innovációs hajlam a tulajdonosi érdekeltség növekedésével élesedik, a szervezet növekedésével arányosan csökken. Az innovációs kényszert gyakran kedvezőtlen körülmények (pl. a nyersanyag, a munkaerő, az energia drágulása) válthatják ki. Braudel szerint „amíg a mindennapi élet nehézségek nélkül halad a maga kitaposott útjain, az örökölt struktúrák keretén belül, semmiféle gazdasági motiváció nem késztet a változás megkívánta erőfeszítésre. Csak amikor a társadalmat a válság sarokba szorítja, akkor elkerülhetetlen a technikához való folyamodás. Felébred az érdeklődés ezernyi lehetséges, lappangó, szendergő találmány iránt, amelyeket fel kell ébreszteni álmukból.”2 3 (Ennek egyik példája volt az 1973. évi első energiaválság, amely felkeltette az érdeklődést számos korábbi, energiamegtakarító találmány iránt..)4 Az innovációbarát klíma, társadalmi és gazdasági háló összetevői — amelyek hiánya a folyamatot akadályozza, lassítja — sokirányúak: gazdasági, társadalmi, műszaki, személyi, szervezeti, szabályozási, piaci és egyéb kondíciók egyaránt lehetnek. A szövevényes tényezőcsoportok között szerpel pl. a kreativitást befolyásoló képzési rendszer, a K+F eredményessége, motivációi, az innovációhoz szükséges tőke, a személyi állomány kvalifikáltsága, innovációabszorpciós képessége, az újdonságokkal, mint munkahelyteremtő, nem pedig megszüntető (’’jobkiller”) alkotásokkal szembeni fogadókészsége, a szervezet belső struktúrája, adaptivitása, rugalmassága, restabilizációs képessége, a tulajdonosi érdekeltség intenzitása, a különböző jogszabályok (pl. iparjogvédelem, versenyfeltételek), hatósági előírások (pl. környezetvédelem, szabványosítás) hatása, a fogyasztók, felhasználók fizetőképes kereslete, ’’innovativeminded”, az új iránt fogékony közhangulata és közgondolkodása, hite és bizalma az új dolgokban, az egész sokszínű civilizációs folyamat pszichikai tényezői és szociális realitása. 2. Az iparjogvédelem (és általában a szellemi tulajdon) tárgyainak és jogintézményeinek létformája a piacgazdaság, a piaci áru és a piaci folyamatok. A technikai és esztétikai innovációt hordozó szellemi alkotások (találmányok, használati minták, új növényfajták, szoftverek, integrált áramkörök, ipari minták stb.) az áru fejlettebb tartalmi és formai kialakításában játszanak szerepet azáltal, hogy a termelési tényezőket (az emberi munkát, a földet és a tőkét) hatékonyabbá, a terméket fejlettebbé, esztétikusabbá teszik. Ez abban fejeződhet ki, hogy a gyártmányok mind magasabb hasznossággal rendelkeznek, illetve azokat relatíve kisebb erőforrás felhasználással lehet előállítani, a technikailag fejlettebb és esztétikailag vonzóbb termék iránt megnövekedett piaci kereslet folytán a tőke gyorsabban térülhet meg és innovációs extraprofit, csapódhat le a termék árában. Az innovációt hordozó szellemi alkotások makroszinten új lendületet adnak a vállalkozásoknak, megindítják a gazdasági növekedés hosszú hullámait, magasabb fejlődési pályára juttatnak, illetve megnyitnak egyes iparágakat. Az innovációt hordozó szellemi alkotások terjedésének, diffúziójának alapmodellje a ’’járványmodell” ,5 A járványokhoz hasonlóan az először pontszerűen, szigetszerűen megjelenő innováció terjedése addig tart, amíg a potenciális felhasználók az indító hatás (’’trigger effect”) alapján többségükben átveszik azt. A találmányok — mint információk, mint anyagtalan, metafizikai jelenségek — nincsenek az anyag, a tér és idő törvényeinek alávetve. Ricardói értelemben különleges javak, amelyek értékét nem a munkaráfordítás, hanem a hozadék határozza meg. A találmányi gondolat ’’újra előállítására” nincs szükség, mivel az fizikailag nem, csak erkölcsileg amortizálódik, elvileg korlátlan mértékben, területen és ideig hasznosítható (az ubiquitás elve), másolható, utánozható. A tág értelemben vett innovációs ciklusnak három fokozatú lefutása van: a feltalálás-megvalósításátvétel (’’invenció-innováció-imitáció triász”). Az első szakaszban (az invenció létrehozatala és átalakítása innovációvá fokozatban) nagy akadályokkal, költségekkel, kockázattal kell megküzdeni, a második szakaszban (az innováció átvétele imitációval fokozatban) minimális a gazdasági akadály (innovációs/imitációs költségrés).6 A szabadalmi oltalomnak tehát az a feladata, hogy az első szakaszt (az invenció átalakítását innovációvá) ösztönözze a második szakasz (az innováció átvétele, elterjedése az imitáció útján) visszafogásával, engedélyhez kötésével. A magas innovációtartalmú áru kelendősége ugyanis fokozza a termelőkedvet, s kizárólagosság nélkül a szélesedő kínálat az ár csökkenéséhez vezetne, azokat sújtva, akiket az innovációs beruházás költségei terhelnek. Ha a másolás, utánzás teljes mértékben szabad, korlátlan lenne, az innovációs/imitációs költségrés miatt az innovációhoz szükséges erőfeszítések, beruházások vállalásának és a találmányok nyilvánosságra hozatalának gazdasági motivációja tűnne el, különösen a kisvállalkozók esetében, mivel nem lenne biztosítva a beruházások megtérülése, az alkotás díjazása. Ez — mint a technikatörténet bizonyítja — biztosan nem szüntetné meg az alkotószenvedélyből táplálkozó feltalálói tevékenységet, de lényeges ösztönzőktől fosztaná meg különösen a költségigényes és kockázatos fejlesztéseket. A szabadalmi rendszer, mint az innovációs folyamatok jogi együtthatója, alapvető közgazdasági rendeltetése, racionalitása tehát az, hogy a kreatív erőfeszítések és az innovációs beruházások megtérülését, a találmányok nyilvánosságra hozatalát és megváló-
