Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)

1991 / 1. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az üzleti titok (know-how) védelme és az utánzás szabadsága

Az üzleti titok (know-how) védelme 11 A jogosult tekintetében az „originator”, „deve­loper”, „owner”, „possessor”, „proprietor” kifeje­zések fordulnak elő következetlen szóhasználattal. Az üzleti titokvédelem (a know-how oltalom), mint az ismeretvagyon oltalmának általános jogvédelmi formája napjainkban felértékelődik a szellemi tulajdonvédelem hazai és nemzetközi rendszerében. A jogi védelem továbbfejlesztése megkívánja a kérdés többoldalú megközelítését. Mindenekelőtt különbséget kell tenni az üzleti titokvédelem tárgya és a titokvédelem (a know­how és annak jogi oltalma) között, amelyek mint a találmány és a szabadalom más fogalmi síkba tartoznak. Az üzleti titokvédelem tárgya (a know-how) maga az áruként szereplő ismeret, amelynek körébe tartozhat találmány is, az üzleti titok oltalma viszont jogi jelenség, mint a szabadalmi oltalom. Az elméleti vitákban, defínició-kísérletekben nem mindig különül el világosan a két fogalom. Az üzleti titokvédelem tárgyának (a know-how­­nak) a meghatározására több kísérlet történt (pl. a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara vagy az AIPPI részéről). Hasonlóképpen a fogalmak és a terminológia változatosságával találkozunk az áruk utánzása illetve annak korlátái tekintetében: „counterfei­ting” (hamisítás), „passing off’ (más árujaként való feltüntetés), „slavish imitation” illetve „sla­vish copying” (szolgai másolás), „reverse enginee­ring” (mérnöki visszafejtés) a leggyakrabban elő­forduló megjelölések. A magunk részéről az Amerikai Egyesült Álla­mok, az Európai Gazdasági Közösség, Japán, va­lamint a WIPO és a GATT keretében alkalmazott részben újabb meghatározások elemzésére helyez­zük a hangsúlyt. AZ ÜZLETI TITOKVÉDELEM ÉS AZ UTÁNZÁS SZABADSÁGA A HÁROM NAGY INNOVÁCIÓS KÖRBEN 4) Az amerikai szabadalmi jog alkotmányos eredetével szemben a „trade secret” még csak nem is föderális, hanem az egyes államokban a bíróságok által kialakított common law körébe tartozó kérdés.3) 1939-ben a „Restatement of Torts” kísérletet tett az üzleti titokra vonatkozó common law értelmezésére az alábbiak szerint: „Az üzleti titok állhat bármley receptúrából, mintából, eszközből, amelyet valaki üzleti tevé­kenysége körében használnak és amely lehetőséget ad számára, hogy előnyre tegyen szert versenytár­saival szemben, akik nem ismerik, vagy nem hasz­nálják azt. Rendszerint az árutermeléshez kapcso­lódik, pl. egy géphez vagy egy összetételhez, de vonatkozhat az áruk eladására vagy más piaci mű­veletekre is, mint például árengedmények megha­tározására szolgáló módszerre, speciális fogyasztói jegyzékre, vagy könyvelés illetve más hivatali te­vékenység módszerére.” A nyflt piaci forgalomba került áruk utánzása elleni védelem tekintetében az angol common law által kidolgozott „passing off” keret szolgált. Az angol gyakorlat szerint a „passing off” kere­settel a piacon reputációt szerzett nem lajstromo­zott védjegy („common law trademark”), kereske­delmi név vagy stílus és az árunak a szín, alak, csomagolás révén vagy más hasonló módon disz­­tinktív jelleget kölcsönző kikészítés („get-up”) jog­talan, az áru eredetét illetően a fogyasztók megté­vesztésére alkalmas másolása ellen lehet fellépni, mivel senkinek nincs joga a saját áruját valaki más árujaként feltüntetni („nobody has any right to represent his goods as the goods of somebody else”).2) A „passing off” elleni védelem az amerikai gyakorlatban csak akkor érvényesíthető, ha a felperes bizonyítani tudja, hogy az áru utánzóit vonásai nem funkcionális, tehát nem technikai jellegűek és hogy disztinktív jelleget, „második jelentést” („secondary meaning”) nyertek a piaci köztudatban.3) A fentiek kapcsán a 60-as évektől egy olyan bí­rósági gyakorlat kezdett kialakulni az USA-ban, amely az üzleti titokvédelem határainak kijelölé­sére és az utánzás szabadságának érvényesítésére irányult. Az USA Legfelsőbb Bírósága 1964-ben kimondta, hogy a szabadalmi, védjegy, szerzői jog oltalma alatt nem álló termékek a szövetségi tör­vények értelmében másolhatók és csak akkor le­het azokkal szemben fellépni, ha az áruk eredete tekintetében félrevezetők a vevők számára (Sears, Roebuck and Co. v. Stiffel Co., 140 USPQ 524, és Compco Corp. v. Ray-Brite Sighting, Inc., 140 USPQ 528).4> Ezt az elvet továbbfejlesztve az USA Legfelsőbb Bírósága a „Kewanee Oil v. Bicron Corp. 416.U.S. 470, 476 (1974)” sz. döntésében kimondta, hogy: „Az üzleti titok törvény nem ad oltalmat a tisztességes és becsületes módszerek ellen, mint az úgynevezett mérnöki visszafejtés, amikor az ismert terméktől elindulva és visszafelé haladva fejtik meg az eljárást, amely a fejlesztést vagy gyártást elősegítette.” A bíróság egy közelmúltban hozott határozatá­ban is megerősítette azt az álláspontját, hogy a köz szabadon felhasználhat bármely információt az üzleti titkokkal kapcsolatban,, amelyet mér­nöki visszafejtéssel fel tud fedni a piaci forgalom­ban levő árukból. (Bonito Boats, Inc. v. Terunder Craft Boats, Inc. 109. S Ct. 971, 980 (1989) A bíróság megjegyezte, hogy a mérnöki vissza­fejtés gyakran jelentős haladáshoz vezet a tudo­mány és a technika területén, továbbá, hogy a mérnöki visszafejtés, mint „versenyrealitás” ösz­tökéli a fejlesztőket, hogy szabadalmazható szintű

Next

/
Thumbnails
Contents