Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 2. szám - Szemelvények az újítási és találmányi szakértői testület gyakorlatából I. rész
Szemelvények az Újítási és Találmányi Szakértői Testület gyakorlatából 63 b) A szerződés részletezi a tulajdoni hányadra, a szabadalmaztatási eljárás során és a megadás után felmerülő költségekre, a külföldi bejelentés lehetőségeire, az elidegenítésre vonatkozó megállapodásokat. c) A 8. pont szerint „a felek a szabadalmat saját céljukra korlátozás nélkül használhatják és ezzel kapcsolatban olyan korábbi szabadalmaikra, amelyek hasznosítása nélkül a megállapodás tárgyát képező szabadalom nem hasznosítható (t.i.: amelyektől függ), a felek egymásnak nem kötelesek licencdíjat fizetni. Harmadik személyekkel hasznosítási szerződést a felek csak közösen köthetnek”. d) A 9. pont szerint pedig „saját célra való hasznosítás esetén — a szerződő felek részére gyártott mennyiség után — hasznosító a másik félnek licencdíjat nem fizet. Az eljárással előállított termék harmadik fél felé történő értékesítése után, hasznosító a másik félnek licencdíjat köteles fizetni”. Az „első mondat” új fogalmazásban így hangzik: „Saját termék gyártásához szükséges triptamin előállításánál történő találmányhasznosítás esetén hasznosító a másik félnek licencdíjat nem fizet”. e) A megállapodás 10. pontja értelmében „a feltalálók díjazását a jogszabályok szerint, de a mindenkori hasznosító végzi, illetve, ha a hasznosítás licencszerződés keretében történik, akkor a feltalálói díjra a szerződést a felek a feltalálókkal közösen kötik meg, kivéve, ha az értékesítés során a találmányra jogot szerző harmadik a feltalálóknak járó díjfizetési kötelezettséget magára vállalja”. f) A megállapodás kiegészítése új rendelkezést tartalmaz (15. pont): „Felek kölcsönösen tudomásul veszik, hogy a jelen megállapodás tárgyát képező találmány a Vállalat 500 374. lajstromszámú magyar találmányától függ”. 4) A szabadalmi lajstrom szerint az 500 374. lajstromszámú „Kapcsolási elrendezés...” című szabadalom egy másik — NDK-beli — cég szabadalma volt, s az oltalom 1983-ban a fenntartási illeték megfizetésének elmulasztása miatt megszűnt. A megbízó kérdése az, „hogy az Szt. 16. § (2) pontja alapján a Kombinátnak —jelen esetben mint egyedüli hasznosítónak — kellene a saját részesedése után a Vállalat számára használati díjat fizetni függetlenül attól, hogy a szerződésben egymás között erről lemondtak”. A megbízó véleménye szerint „ugyanis ha jogilag a fizetési kötelezettség fennáll, úgy a kölcsönös lemondástól (ingyenes engedményezés) függetlenül is jár a feltalálóknak a lemondott licencdíj után díjazás”. A megbízó részéről feltett kérdések megválaszolásához két problémát szükséges megoldani: a) Ervényes-e a Kombinát és a Vállalat közt létrejött megállapodás — amely szerint a hasznosító szabadalmastárs — saját célra való hasznosítás esetén — nem tartozik a másik szabadalmastársnak díjat fizetni? b) A hasznosító szabadalmastárstól járó találmányi díjon felül követelhetnek-e díjazást a másik szabadalmastárstól a szolgálati találmány feltalálói — az a) pont szerinti megállapodás jogcímén? ad a) A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló — az 1983. évi 5. törvényerejű rendelettel módosított — 1969. évi II. törvény 16. §-ának (2) bekezdése szerint közös szabadalom esetén a találmányt mindegyik szabadalmastárs egyedül is hasznosíthatja, de köteles társainak a részesedési hányaduk arányában megfelelő díjat fizetni. A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 200. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése szempontjából az Szt. 16. §-ának (2) bekezdése diszpozitív, azaz olyan szabály, amelytől a felek akaratmegegyezése, szerződése — erre vonatkozó tilalom hiányában — eltérhet. Ez azt jelenti, hogy egyéb megállapodás hiányában díjfizetési kötelezettség terhelné a hasznosító szabadalmas társat, a Kombinátot. A csatolt szerződés 9. pontja szerint azonban a társjogosultak megállapodtak abban, hogy saját célra való hasznosítás esetén a hasznosító a másik félnek licenciadíjat nem fizet. Jogszerű és ésszerű volt a hivatkozott szerződés 9. pontja szerinti megállapodás. E megállapodás pedig kizárja, hogy — saját célra való hasznosítás esetén — a Vállalat eredményesen követeljen díjat a Kombináttól. ad b) A szolgálati találmányok díjazásáról és a találmányokkal kapcsolatos egyéb intézkedésekről szóló 77/1989. (VII.10.) MT rendelet 8. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a rendelet hatályba lépése előtt a találmányt értékesítették, az értékesítés időpontjában hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. A Vállalat és a Kombinát megállapodásának 1986. áprilisi, illetve 1986. májusi keltezése alapján — az idézett rendelkezésre tekintettel — a szolgálati találmány feltalálói és a szabadalmasok közti jogviszonyra a 11/1983. (V.12.) MT rendelet (R.) az irányadó. Az R. 2. § (2) bekezdése értelmében a találmányi díjat a munkáltató, közös szabadalom esetén a hasznosító szabadalmastárs köteles fizetni; a hasznosítás engedélyezése és az átruházás esetén a találmányra jogot szerző a díjfizetési kötelezettséget átvállalhatja. Közös szabadalom egyik szabadalmastárs által történő hasznosításakor a szolgálati találmány feltalálóinak díjazására kétfajta megoldás képzelhető el. Az egyik — az Szt. 16. §-ának (2) bekezdéséből és az R. 2. §-ának (2) bekezdéséből következő — konstrukció szerint a hasznosító szabadalmastárs fizeti a találmányi díjat valamennyi feltalálónak, tehát azoknak a feltalálóknak is, amelyeknek nem munkáltatója. Az Szt. 16. §-ának (2) bekezdésében adott, törvényi rendelkezésen alapuló licencia jogcímén tehát nem a munkáltató szabadalmastárs tartozik találmá
