Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 1. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az üzleti titok (know-how) védelme és az utánzás szabadsága
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 96. évfolyam, I., 1991. február DR. BOBROVSZKY JENŐ Az üzleti titok (know-how) védelme és az utánzás szabadsága ÜZLETI TITOK ÉS UTÁNZÁS 1) A nevesített iparjogvédelmi oltalomban (különösen a szabadalmi, használati minta-, ipari minta-, integrált áramköri oltalomban) nem részesülő információk kapcsán két alapvető — egymással összefüggő— probléma jelentkezik: milyen jogi védelmet élvez az információ (pl. műszaki eljárás, termékösszetétel) titokbantartás esetén és az információt tartalmazó termék nyílt piaci árusítása során? Az első kérdés az üzleti titok védelmével és korlátáival, a második az általános életszabályt jelentő utánzás (tanulás, modernizáció, jogi recepció, divatkövetés stb.) szabadságával és korlátáival függ össze. A két, szorosan kapcsolódó kérdést együttesen, összefüggéseiben tekintjük át annak érdekében, hogy a magyar jogalkotás és joggyakorlat számára a megfelelő következtetések levonhatók legyenek. 2) A gyakorlatban alkalmazható (funkcionális, utilitárius) ismeretek, tapasztalatok, fogások, fortélyok, műszaki megoldások, trükkök (nemzetközileg elterjedt angol névvel: „know-how”) oltalmának eredeti, ősi, mondhatni naturális módszere világszerte a titoktartás, mint a nyílt oltalom ellenpontja. Ez az ősi módszer hatotta át a középkori céheket, ez teremtett olyan máig sem megfejtett, kultúrtörténeti kuriózumot jelentő technikai titkokat, mint a Stradivari-hegedű vagy a damaszkuszi acél készítésének módszere. Ismeretesek a technikatörténetben a titokbantartás sebezhető pontjainak klasszikus kínai példái, a selyemkészítés titkának kicsempészése és a porcelánkészítési eljárás független megalkotása Európában. További technikatörténeti példa az 1870-ben II. Caro által feltalált eozin színezék, amelyet biztonságosabbnak tartottak üzleti titokként kezelni. Nyolc héttel az áru piaci megjelenése után W. Hoffmann közölte a színezék összetételét és előállításának módját, s így közkinccsé tette azt.1) Kínában csak a titokbantartás jogvédelmi módszere volt alkalmazható egészen 1984-ig. Hasonlóképpen csak ez a jogvédelmi módszer volt érvényben pl. Szaud-Arábiában 1989-ig, az első szabadalmi törvény elfogadásáig, bár lehetőség volt arra is, hogy a napilapokban figyelmeztető felhívást („Cautionary Notice”) tegyenek közzé valamely találmánnyal kapcsolatban. A titoktartás, mint eredeti, természetes, konstitutív vagy deklaratív állami aktus nélkül igénybevehető oltalmi módszer napjainkig megmaradt, sőt a csúcstechnikai eredmények kapcsán — a biotechnológiában, mikroelektronikában — újra alkalmazást nyer. A titokbantartás ősi módszere mellett az alkotások találmánynak minősülő szűk körében mesterséges, törvényileg kreált oltalmi alternatívaként alakultak ki és működnek ma is a szabadalmi és az egyéb nyílt oltalmi rendszerek (használati minták, növényfajták, integrált áramkörök oltalma). Helytelen tehát az az időnként felbukkanó nézet, hogy napjaink jelensége a know-how oltalom előretörése a szabadalmi rendszer mellett. A valóságban a helyzet fordított: a történelmileg korábbi és tárgyát tekintve általános és formamentes, ernyőszerüen mindent lefedő titokvédelmi rendszerből — a titoknak kizárólagos jogra való felcserélésével — alakult ki a korlátozottabb hatókörű szabadalom és más nyílt oltalmi formák (használati minta, integrált áramkör stb.) rendszere. 3) A titoktartás illetve a titok tárgya körül számos elméleti vita folyt és folyik ma is, különösen a GATT keretében előterjesztett javaslatok kapcsán. Nemhogy egységes elmélet és elfogadott definíció nem létezik, de egyértelmű terminológia sincs. A brit-angol illetve az amerikai-angol nyelvhasználatban — a hivatalos WIPO és GATT dokumentumokban — felváltva használják az üzleti titok („trade secret”), a know-how oltalma, az információtulajdon („proprietary information”) és a fel nem fedett információ („undisclosed information”) terminus technicusokat. Úgy tűnik azonban, hogy napjainkban az amerikai, japán hivatalos és jogirodalmi szóhasználatban a bármely üzleti adatra vonatkozó „trade secret”, míg az európai terminológiában a know-how és oltalma került előtérbe, amely elvileg szükebb kategória, csak az ismeretárut öleli fel.
