Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 2. szám - Szemelvények az újítási és találmányi szakértői testület gyakorlatából I. rész
Szemelvények az Újítási és Találmányi Szakértői Testület gyakorlatából 59 költségeinek fedezetéül szolgálnak. A S.-től november 8-án érkezett válasz szerint kifizetett 120.000 USD nagyobb részét, 90 %-ot a prototípus kifejlesztéséért, 10 %-át pedig a kizárólagosságért fizették; a második, 100.000 USD belépési összeget pedig, a sikeres kipróbálás után fejlesztési költségekért fogják megfizetni. A feltalálók a szerződés szerinti „teljes összeg” (120.000 -f- 100.000 USD) után igényelnek találmányi díjat. A Vállalat ezzel kapcsolatban kért szakvéleményt. A szakértői véleménynek — a megbízásba foglalt kellően konkrét kérdések hiányában — a díjigény jogalapjára és mértékére egyaránt ki kell terjednie. A találmányi díjszerződést 1989-ben kötötték, ezért a díjvitára a 11/1983. (V.12.) MT rendelet (R.) irányadó. Az R. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a szolgálati találmány feltalálóját a találmány értékesítése esetén a hasznos eredménnyel arányos találmányi díj illeti meg. A (2) bekezdés b) pontja szerint a szolgálati találmány értékesítésének kell tekinteni a szabadalom hasznosításának más részére történő engedélyezését, a (3) bekezdés pedig kimondja, hogy hasznos eredménnyel jár a találmány, ha a munkáltatónak pénzben mérhető vagy pénzben nem mérhető előnyt jelent. Az R. 2. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a feltalálót a hasznosítás ellenérték nélküli engedélyezése esetén is megilleti a találmányi díj. A szóban forgó ügyben a találmányi díj iránti igény opciós szerződésből származó díj alapján merül fel. A bírósági gyakorlat érvényesnek ismeri el az olyan díjszerződést, amelyben a találmányi díj alapjaként a szabadalom külföldön történő értékesítése (licencia adás) esetén befolyó opciós és licencdíjat jelölték meg (Pf. IV. 20.697/1990/2.). Az opciós díjat tehát a találmány értékesítéséből származó olyan hasznos eredménynek — pénzben mérhető előnynek — lehet tekinteni, amely a licencdíjjal egy tekintet alá esik, s ezért annak alapján a feltalálónak találmányi díjra van igénye. A Szerződés idézett 8.3. és 8.4. pontja szerint S. a szerződésben meghatározott időtartamra kizárólagos jogot szerzett a szabadalmak hasznosításával készült új talpi fúrómotorok fúrási felhasználására, s opciót arra, hogy az ún. „második fázis” végén meghatározott feltételek mellett hasznosítási jogot szerezzen. Ezeknek a jogoknak a részbeli ellentételeként kötötték ki a 2.3. és 5.3. pont szerinti „belépési összegeket”. A Szerződés tehát a találmány opciós jog biztosításával történő értékesítésére vonatkozik, amelyből pénzben mérhető hasznos eredmény származott. Ezért a feltalálókat az R. 1. §-ának (2) bekezdés b) pontja alapján találmányi díj illeti meg. A díjazási szerződésben díjalapként a szabadalmashoz befolyó licencdíjat kötötték ki. Mivel a Vállalathoz nem a Szerződés szerinti opciós díj egésze, hanem — a Kft.-vel kötött szerződése alapján — annak 40 %-a folyhat be licencdíj ként, a feltalálók igénye a Szerződés szerinti „teljes” összeg (120 000 + 100 000 USD) utáni díjazásra megalapozatlan. A feltalálók díjigénye szempontjából azt kell vizsgálni, hogy ténylegesen mennyi licencdíj folyt be a Vállalathoz. Annak következtében, hogy a Kft. és S. Szerződést úgy értelmezi, hogy a 2.3. pont szerinti belépési összegnek csupán 10 %-a az opciós díj, s az 5.3. pont szerinti — még meg nem fizetett — összeg teljes mértékben a fejlesztési költségek ellenértéke, a Vállalathoz e szerződésértelmezésnek megfelelő összegű licencdíj folyt be. A feltalálókat a Szerződés szerint ebből a díjalapból részesítették találmányi díjban. Tekintettel arra, hogy a találmányi díj alapja a szabadalmashoz befolyó licencdíj, amennyiben a Vállalat nem kifogásolja a Szerződésnek a licencdíj mértékét csökkentő fentiek szerinti értelmezését, a feltalálókat acsak a csökkentett licencdíj alapján illeti meg a találmányi díj. Amennyiben azonban a Vállalat nem fogadja el a Szerződésnek a fentiek szerinti értelmezését, a Szerződésben eredetileg kikötött opciós díj alapján érvényesíti igényét a licencia díj iránt, a feltalálókat az ennek következtében hozzá befolyó licencdíjból díjazni köteles. Ha a Vállalat ilyen igényt nem érvényesít, a feltalálókat csak abban az esetben illeti meg a már kifizetett díjon túlmenő díjazás, ha a Szerződés értelmezése során visszaélés történt a licencdíj, illetve a találmányi díjalap csökkentése céljából. A Szakértői Testületnek azonban e kérdésben nem állnak rendelkezésére adatok, s nem is tartozik hatáskörébe annak megállapítása, hogy a Szerződés értelmezése során történt-e visszaélés. A Szakértői Testület véleménye tehát a rendelkezésére álló adatok alapján az, hogy a Vállalat nem köteles a feltalálók részére a be nem folyt licencdíj alapján találmányi díjat fizetni. [SZT-19/1990.] Nem minősül a szolgálati találmány értékesítésének, ha a szabadalmas megtagadja a szabadalom hasznosításának más részére történő engedélyezését (11/1983. (V.12.) MT r. 1. § (2) bek.; 77/1989. (VH.10.) MT r. 1. § (2) bek.)__________________________________ A Vállalat 1982. március 2-án szolgálati találmánnyal kapcsolatos szabadalmi bejelentést tett, amelyre az Országos Találmányi Hivatal 1989. március 13-án szabadalmat adott. A szabadalmazott találmányt a Vállalat egyik terméke gyártásánál hasznosítja, ami alapján a díjazási szerződés megkötése folyamatban van. A Vállalatnak egy kisszövetkezet ajánlatot tett a találmány hasznosítására. A termék előállítása, amelynek során a találmányt is hasznosítanák, sér
