Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 2. szám - Jeremy Phillips Alison Firth: Bevezetés a szellemi tulajdon jogába. Dr. Ficsor Mihály könyvismertetése
5“ Ficsor Mihály könyvismertetése Kizárólagos jogot a jellegzetes áru- és vállalatjelzőkre, ez a kizárólagosság min alapul, milyen viszonyban áll a védjegyjogi kizárólagossággal, mennyiben abszolút es mennyiben relatív jellegű. E kérdésekre rendkívül konzisztens választ ad BoDrovszky: „a jogi oltalomnak alapvetően két szintié, kétféle szerkezete alakult ki: a szellemi ertéxeknez fűződő tényleges birtokhelyzet védelme vatrv a szellemi értékek egy szűkebb körére államilag Diziosnott szellemi tulajdon oltalma A szellemi értékekhez fűződő birtoknelvzet védelme jelenik meg lényegében a korlátozott hozzáférnetóseeű müszaki-gazdasági-szervezési és egyéb gyakorlati ismeretekre kiterjedő know-how oltalomban, illetve ol. abban a versenyjogi védelemben, amely a piaci forgalomban nyilvánossá vált, de a fogyasztói koztudatban a vállalkozóval összekapcsolódó áruküiso. illetve megjelölés élvez a „szolgai másolás” ellei. a szellemi tulajdon pedig az államilag engedélyezett. illetve lajstromozott (regisztrált) szabadalmi, védjegy, ipari minta, eredetmegjelölési jogokban feleződik ki. Míg azonban a szellemi értékekhez fűződő birtokneiyzet védelme relatíve kizárólagos pozíciót jelent icsak a szellemi termék jogtalan elsajátítása, de nem független kifejlesztése ellen véd), addig a szellemi tulajdon védelme lényegében abszolút kizárólagosságot nyújt”17 Véleményem szerint e koncepciót azzal lehet még árnyaltabbá tenni, ha nem azonosítjuk az államilag engedélyezett jogot az abszolút, a birtokhelyzethez kötődő védelmet pedig a relatív kizárólagossággal. A mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájához kötődő, állami lajstromozással keletkező oltalom (szellemi „tulajdon”) például csak relatíve kizárólagos pozíciót teremt a topográfiával azonos, harmadik személy által alkotott topográfiára sem a magyar törvényjavaslat, sem a külföldi jogszabályok szeirnt nem terjed ki az oltalom. Témánk szempontjából fontosabb azonban az, hogy a jellegzetes, megkülönböztető erejű, ismertté vált áru- és vállalatjelzőhöz, árukülsőhöz kötődő versenyjogi védelem — bár ténybeli alapon nyugszik s nem hatósági határozaton — valójában abszolút kizárólagosságot nyújt. Birtohelyzethez kötődik tehát ez a védelem, de abszolút értelemben vett kizárólagos jogot biztosít. Hasonló véleményen van Vida, aki szerint „a versenyjog a vállalatjelzőre, árujelzőre, ugyanúgy abszolút szerkezetű jogot biztosít, mint amilyen a lajstromozott védjegyet, a szabadalmazott találmányt megilleti. E jog ... az ipari vagy kereskedelmi tevékenység gyakorlásával veszi kezdetét és a használatbavétel abbahagyásával szűnik meg.”18 A magyar védjegyjog klasszikusa, Beck „úgy fogja fel a védjegyjogot, hogy az része a versenyjognak”19, s az 1923. évi V. tc.-ről szólva megállapítja, hogy „a versenytörvény ... védelmet ad a vállalati ismertetőjeleknek, közöttük tehát az „árujegynek” is, arra való tekintet nélkül, hogy lajstromozás van-e vagy sem. Ez a védelem az abbahagyási igény, tehát már az általánossággal szembeforduló abszolút védelemhez, a kizárólagos használati joghoz jut el ilyenformán a lajstromozatlan védjegy is. Megszűnt tehát az a jogi helyzet, hogy a kizárólagos használatot csak a lajstromozás nyújtotta és a lajstromozatlanság jogi fontosság nélküli egyszerű tény volt. Különbség már nem a kizárólagosságban van, hanem a kizárólagosság megszerzésében .... A lajstromozott védjegynél a kizárólagosságot a lajstromozás minden további nélkül biztosítja — a védjegy lajstromon kívüli használata nem feltétlen ad kizárólagossági jogot, csupán a „minősített használat” ..., vagyis a védjegynek a közönség tudatában a vállalat ismertető jeleként való elterjedtsége ad az abbanhagyási igény támasztására jogalapot.”20 Mint láttuk, amikor Phillips és Firth tagadja a passing off monopol jellegét, akkor is csak az áru tartalmi jegyeit illetően nem ismeri el a védelem monopol helyzetet teremtő mivoltát. A védjegyjog bizonyos értelemben valóban a versenyjog része: az árujelzőkre mindkettő abszolút szerkezetű kizárólagos jogot biztosít, csak éppen különböző alapon. A védjegyoltalom a lajstromozással, a versenyjogi védelem a jellegzetes, megkülönböztető erejű megjelölés ismertté válásával jön létre. A versenyjogi védelem éppúgy abszolút szerkezetű, mindenkivel szemben hatályos, mint a lajstromozott védjegy oltalma: egyik esetben sem teszi hatálytalanná a védelmet az árujelző, a megjelölés „független kifejlesztése”, azaz közömbös, hogy a megjelölések azonossága szándékos utánzás vagy véletlen, vétlen egybeesés eredménye. Ezt az abszolút jelleget nem teszi relatívvá, hanem csak meghatározott árufajtákra korlátozza a lajstromozott védjegy árujegyzéke, illetve az, hogy a versenyjogi védelem érvényesíthetőségének előfeltétele a versenytársi viszony, azaz a jogosult és az utánzó tevékenységének, illetve árufajtáinak részleges vagy teljes egybeesése. Bizonyos értelemben a védjegyoltalom „versenyjogias” megerősítést nyer akkor, ha a lajstromozott védjegy ismertségre tesz szert: a Vt. 19. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a lajstromozás óta már öt év eltelt és a védjegy a tényleges használat folytán ismertté vált, a védjegy törlésének csak azon az alapon van helye, hogy használata jogszabályba vagy társadalmilag elfogadott erkölcsi szabályba ütközik. Sajátos fokozatosság, egymásra épülés alakul ki e rendelkezés alapján a védjegy- és a versenyjog viszonyában: a védjegy ismertségtől függetlenül lajstromozható (a védjegyoltalmi igény szempontjából is legfeljebb az elsőbbséget megelőző puszta — ismertség nélküli — használatot kell igazolni) és a lajstromozott védjegyet az oltalom ismertség hiányában is megilleti (csak a használat és nem az ismertség
