Iparjogvédelmi Szemle, 1991 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 2. szám - Jeremy Phillips Alison Firth: Bevezetés a szellemi tulajdon jogába. Dr. Ficsor Mihály könyvismertetése
Bevezetés a szellemi tulajdon jogába 53 védelemre érdemes „alkotást”. Nyilvánvaló, hogy pl. egy konnektor ma már annyira közkinccsé és ismertté vált, hogy „belsejének”, tehát működési elvének „utánzása” szóba sem jöhet, legfeljebb külsejének utánzása miatt lehet védelemre igényt tartani. Adott esetben a felperes arra hivatkozott, hogy az — egyébként nem túlságosan bonyolult — elektromos kapcsoló-szerkezet kifejlesztése 15 (!) évi munkájába került. Az erőfeszítés azonban önmagában aligha védelemre érdemes, csak ha eredeti vonásokat viselő termék kifejlesztéséhez vezet.”13 E megközelítés a kontinentális felfogáshoz áll közelebb, amely a passing off szemléletével ellentétben a szolgai utánzás (slavish imitation) hatókörét nem szűkíti az árukülsőre, az áru- és vállalatjelzőkre, hanem műszaki, funkcionális, tartalmi jegyeket is védelemben részesíti. A francia gyakorlat — az összetévesztés veszélyére tekintettel — az eredeti és az utánzat közti messzemenő egyezést tekinti utánzásra utaló körülménynek, feltéve, hogy az egyezés kényszerítő okra nem vezethető vissza. Az NSZK joga a hangsúlyt az utánzott termék jellegzetességére, eredetiségére, valamint — műszaki áru esetén — annak átlagon felüli színvonalára helyezni. „Tucatárukra” csak akkor nyújt védelmet, ha az utánzásra bizalmi viszony megsértésével vagy a sikerre nem vezető üzleti tárgyalásokon megismert titkok felhasználásával került sor, vagyis a tucatáruk tekintetében voltaképpen már nem az utánzás, hanem az üzleti titok megsértése ellen irányul a védelem. Az angolszász joggyakorlatban az üzleti titoksértés alóli egyik kimentési ok, a mérnöki visszafejtés az, amelyik az utánzás szabadságát alapvetően befolyásolja. A mérnöki visszafejtés ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy nemcsak független kifejlesztésnek van helye, nemcsak „saját kútfőből” meríthető a megoldás, hanem a jogszerűen megvett áru szétszedése és megvizsgálása útján is. Az így szerzett információ használata ellen sem titoksértés, sem utánzás címén nem lehet fellépni. Igényt a tistességtelen verseny elleni szabályok alapján csak akkor lehet érvényesíteni, ha az árut más árujaként feltüntetve adják el, vagyis ha passing off valósul meg.14 Véleményem szerint az angolszász megoldás egyensúlyoz jobban az utánzás szabadsága és tilalma közt, s szerencsésebben segíti elő a szellemi tulajdon funkcióinak betöltését. Bobrovszky hasonlóképpen foglal állást, amikor olyan gyakorlat kialakítását szorgalmazza, amely szerint „a szolgai másolás tilalma csak alaki értelemben, az áru külső megjelenése tekintetében érvényesíthető és nem ütközhet a mérnöki visszafejtés szabadságába.” Bobrovszky javaslatot tesz annak kimondására, hogy a nevesített iparjogvédelmi oltalommal nem védett termékek tartalmi utánzása szabad, mert „ez az egyértelmű elv világos határvonalat húzna a jogosulatlan „koppintás” és a jogszerű, fontos, követő fejlesztési tartalékot képező mérnöki visszafejtés között, ösztönző hatású lenne a magyar műszaki fejlődésre, a nem szabadalmazott termékek mielőbbi közkinccsé, szabad forgalom tárgyává tételére.”15 Megítélésem szerint a Tpt. 7. §-ának megfogalmazása lehetőséget ad a Bobrovszky által képviselt helytálló megközelítés érvényesítésére. Talán annyi kiegészítésnek helye lehet, hogy a műszaki tartalom utánzása járhat olyan következménnyel, hogy az árukülső alapján az áru más árujának tűnik, hae mögött nem áll műszaki, kényszerűség, véleményem szerint nem lehet kizárni a szolgai utánzás (passing off) megállapíthatóságát. Ám ilyen esetben sem a műszaki, funkcionális, tartalmi jegyek védelméről van szó, hanem arról, hogy az árut olyan jellegzetes külsővel állítják elő, hozzák forgalomba, amelyről a versenytárs áruját szokták felismerni — más kérdés, hogy az árukülsők összetéveszthetősége az adott esetben a műszaki jellemzők utánzásának következménye.18 Összefoglalva: a szolgai utánzás tilalma a magyar jogban sem terjed ki, nem terjedhet ki az áru tartalmi jellemzőinek (műszaki felépítésének, működésének) védelmére, s a nevesített iparjogvédelmi oltalomban nem részesülő termékek tartalmi utánzása csak akkor tilos, ha az az árukülső összetéveszthetőséghez vezet. (Végül is azt mondhatjuk, hogy a magyar jog szerinti „szolgai utánzás” valójában nem azonos a kontinentális értelemben vett szolgai utánzással, s sokkal közelebb áll a passing off-hoz.) Külön elemzést igényel az, hogy az árukülső védelme függhet-e az áru tartalmi, „érdemi” jegyeitől. Az angol jogban — mint azt a JIF-citromok ügyében hozott döntés mutatja — nem függhet. A magyar jogban a Tgt. hasonlóképpen foglalt állást, a Tpt.-nek az az „újítása” azonban, amely szerint a védelemnek nem csupán az árukülső, áru- vagy vállalatjelző jellegzetessége a feltétele, hanem az is, hogy maga az áru is jellegzetes tulajdonságokkal rendelkezzen sajnos — indokolatlanul — szűkíti a védelem körét. Ez a módosítás a törvényi tényállásnak az árukülsőre összpontosító szemléletével összeegyeztethetetlennek tűnik, mivel az árukülső védelmét az áru tartalmi tulajdonságaitól teszi függővé. (Ilyen megszorításnak csak akkor lenne helye, ha a védelem az áru tartalmi utánzásával szemben is érvényesülne, de mint láttuk, erről nincs szó.) A magyar bíróságnak tehát pl. — ha a Tpt. betű szerinti értelmezéséhez ragaszkodik — a JIF-citromokéhoz hasonló ügyben úgy kellene döntenie, hogy a citromalakú palack mint jellegzetes árukülső, csomagolás utánzásával szemben csak akkor nyújt védelmet, ha a citromlé „jellegzetes tulajdonságokkal rendelkezik” (amit elég nehéz elvárni a natúr citromlétől). Ez az értelmezés olyan abszurd helyzetet teremtene, amit remélhetőleg a magyar joggyakorlat el kíván kerülni azzal, hogy az áru jellegzetességét — tekintettel a szolgai utánzás tilalmának természetére, céljára — mégsem tekinti a jellegzetes árukülsőket megillető védelem előfeltételének. A passing off (szolgai utánzás) témakörét illetően végül érdemes néhány szót ejteni a versenyjogi védelem szerkezetéről: mennyiben biztosít a versenyjog