Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 2. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az Európai Gazdasági Közösség iparjogvédelmi integrációja
1990/4 - SzKV Melléklet 27 lajdonjogokba illetve járulékos körülmények nem teszik tisztességtelenné. Ebben a vonatkozásban kell megemlítenünk a passing off és a szolgai utánzás (slavish imitation) fogalmait. Az angolszász common law „passing off’ként minősíti más hírnevének illetve goodwilljének jogtalan kisajátítását azzal, hogy valaki az áruját, más nem lajstromozott védjegyét, kereskedelmi nevét, vagy stílusát, csomagolását alkalmazva hozza forgalomba. A kontinentális gyakorlatban inkább a szolgai másolás fogalmát használják a tisztességtelen verseny elleni jogszabályok generálklauzulái alapján. Ez tágabb fogalom, mivel nemcsak a terméknek más árujaként megjelenítve történő eladását jelenti, hanem a piacon bevezetett (reputációt szerzett) és jellegzetes külsővel, csomagolással bíró (disztinktív) áru lemásolását és saját név alatt való árusítását is. Az Európai Gazdasági Közösség Bizottsága 1986. december 1-jén adta ki 3842/86. számú szabályozását a hamisított áruk szabad forgalomba bocsátásának tilalmáról. Ezek a rendelkezések a sértett hagyományos bírósági fellépési lehetőségének megőrzése mellett felhatalmazást adtak a vámhatóságoknak, hogy megtiltsák már a határon a hamisított áruknak a szabad forgalomba bocsátását. Hamisítványnak minősül minden olyan áru, amely jogosulatlanul visel az adott országban lajstromozott védjegyet. Ez a rendelkezés tehát a jogsértés megállapításához nem követeli meg a hamisítvány és az eredeti áru azonosságát, hanem egyrészt felöleli a jogosulatlan védjegyhasználat vámtisztviselőileg követhető összes esetét, másrészt viszont nem terjed ki a szolgai másolásnak arra az esetére, amikor védjegy nélkül, csak valamely jellegzetes, a piacon bevezetett külső, csomagolás, elnevezés stb. jogtalan átvételéről van szó. Ezekben az esetekben a vámhatóság nem lép fel, hanem a sértett bírósági eljárás keretében teheti meg a tisztességtelen verseny elleni intézkedéseket. 12) Az európai védjegyrendszer létrehozására irányuló első tervezet 1964-ben készült el, 1974-ben jelent meg a Memorandum az Európai Gazdasági Közösség védjegyéről, majd legutóbb 1988. december 21-én fogadták el a Közösségi irányelveket a tagállamok védjegyjogának közelítéséről. A tagállamoknak 1991. december 28-ig kell az irányelveket végrehajtaniuk. Meg kell jegyezni, hogy a Benelux államokban egy szűkebb körű integráció, egységes védjegyrendszer már 1962-től, egységes ipari mintarendszer pedig 1966-tól működik. A nemzeti védjegyjogok harmonizációjával párhuzamosan tervezett közösségi védjegyrendszer főbb vonásai a következők: — a lajstromozható védjegy fogalmának tág meghatározása, beleértve a háromdimenziós megjelöléseket, betűket, számokat és családneveket, — a Közösségi Védjegyhivatal ex officio csak az abszolút lajstromozásgátló okokat vizsgálja, mint a megkülönböztethetőség, a korábbi jogokat felszólalási eljárásban lehet érvényesíteni, — új meghatározást adnak a védjegyjogosult kizárólagos jogáról, beleértve az export és import megakadályozását, — szintén új meghatározást adnak az oltalom terjedelméről, amelynek kapcsán a döntő kritérium a megjelölés és az áruk és szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága, — a „nagyhírű” védjegyek meghatározott esetekben szélesebbkörű oltalmat nyernek, — szabályozzák a védjegyjog kimerülését, a leíró megjelölések használatát, — előírják a használati kötelezettséget és annak 5 éves türelmi idejét, — a lajtromozott védjegy szabad átruházhatóságát még az üzlet illetve a goodwill nélkül is, — rendelkeznek a védjegy-licenciaszerződésekről. A Közösségi Védjegyhivatal legesélyesebb székhelye: London, Madrid, München vagy Hága. Vitatott, hogy csak egy hivatalos nyelv legyen vagy az angol, francia és német egyaránt. További vizsgálat és egyeztetés tárgya a fellebbezési és a bitorlási ügyekben eljáró fórumok meghatározása. A védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozó Madridi Megállapodáshoz csatlakozó Jegyzőkönyv elfogadásáról az 1989-ben a Szellemi Tulajdon Világszervezete keretében Madridban rendezett diplomáciai konferencián az egyik cél az volt, hogy lehetővé tegyék az Európai Gazdasági Közösség számára — a Washingtonban, az integrált áramkörökre vonatkozó nemzetközi Szerződés kapcsán elfogadott „eurofil" formula alkalmazásával — az együttműködésben saját jogon való részvételt. Ennek megfelelően a Jegyzőkönyv lehetővé teszi, hogy nemzetközi szervezet is szerződő féllé váljon, továbbá rendelkezik az egyes tagállamok által létrehozandó közös védjegyhivatallal való együttműködésről. Ez a rendelkezés elsősorban az Európai Gazdasági Közösség igényeinek felel meg, de egyben alkalmas arra is, hogy a jövőben létrejövő más regionális védjegyhivatalokkal való együttműködés jogi kereteit is megteremtse. A Közösségi védjegyjog javasolt elvei várhatóan nagy szerepet fognak játszani a védjegyjognak a WIPO keretében megindult harmonizációjában is. Az eredetmegjelölések kapcsán meg kell jegyezni, hogy egyes boreredetmegjelölésekre vonatkozó szerződéskötés kizárólagosan a Közös Piac hatáskörébe került. 13) A szerzői jognak az Európai Gazdasági Közösségben való harmonizálására irányuló törekvéseket csak az iparjogvédelemmel való összefüggése szemszögéből tekintjük át. A Közös Piac gazdasági irányultságú normatív struktúrájának kialakítása során a szerzői jog bizonyos fokig „integrációs késésbe” került. 1988. június 7-én jelent meg az Európai Közösség Bizottságának „zöld könyve” a szerzői jog és a technológiai kihívás címen, amely vázolja a Bizottság politikáját a szerzői jog területén. A Bizottság érdeklődése a szerzői jog területén négy aspektusra irányul — a belpiac működésének megfelelő biztosítása az áruk és szolgáltatások szabad áramlása útjában álló akadályok elhárításával, — a Közösség gazdasági versenyképességének fokozása, különösen a médiák és az információs szektor terén,
