Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet

1990 / 2. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az Európai Gazdasági Közösség iparjogvédelmi integrációja

28

‘Melléklet

1990/4 - SzKV

— az alkotó erőfeszítések és a beruházások Közösségen kívüli jogtalan elsajátításának megakadályozása,

— a szerzői jogi monopóliumok túlzott versenykorlátozó hatásának, az oltalom túl széles terjedelmének és hosszú időtartamának elkerülése.

A szerző a „zöld könyv"-ben háttérbe szorul, illetve csak versenyjogi szempontból, mint vállalkozó jelenik meg, a fő figyelem a piaci integrációra és a szerzői jogi iparokra irányul. Az iparjogvédelemhez a legközelebb a „zöld könyv”-nek a számítástechnikai programokra vonatkozó javaslatai állnak. A Bizottság szerint a jövőben a szoftver lesz a számítástechnikai rendszerek legfontosabb összetevője. Jelenleg e téren Európában az USA szállítói uralják a piacot. A Bizottság célja, hogy biztosítsa a versenyképes és dinamikus szoftveripari fejlődéshez a világos és a tagországokban összemérhető működési feltételeket nyújtó törvényhozási alapot. A tagországok a jogi oltalmat a tág értelemben vett szerzői jog keretében biztosítják, a szabadalmi jog csak kiegészítő szerepet játszik akkor, ha a szoftver valamely találmányt képező technikai rendszer összetevőjeként jelenik meg. A Bizottság irányelveket tart szükségesnek annak érdekében, hogy a szoftver oltalma terén összehangolják a Közösség tagországai nemzeti szerzői jogi törvényhozásait. A Bizottság főbb javaslatai a következők:

— explicit oltalmat kell nyújtani a szerzői jog vagy a szomszédjogok révén a számítástechnikai programok másolása ellen;

— az oltalomnak ki kell terjednie a bármely formában rögzített programokra, beleértve a mágnesszalagokat, lemezeket, mikrocsipeket;

— a programok oltalmának feltétele az eredetiség, amely az integrált áramkörök kapcsán elfogadott kritériumokat jelenti: a program az alkotó szellemi erőfeszítésének eredménye kell legyen és nem lehet közhely a szoftveriparban;

— a számítástechnikai programok szerzői jogi védelme széles körű használati jogot kell adjon, beleértve a reprodukció, a bérbeadás, az adaptáció és a fordítás jogát;

— az oltalom időtartamának a program létrehozásakor kell kezdődnie és 20-25 vagy 50 évig kell tartania;

— a szerzőség kérdése, különösen az alkalmazásban álló szerzőknél, a tagországok szabályozása körébe tartozik;

— az oltalom kapcsán a törekvés az, hogy az bármely jogi vagy természetes személy számára elérhető legyen eredetre, lakóhelyre és viszonosságra tekintet nélkül, vagy esetleg csak a Berni Unió illetve az Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény hatálya alá tartozók részére legyen nyitva;

— végül a Bizottság javasolja a bizonyítási teher megfordítását abban az esetben, ha a jogosult bizonyítja a programok hasonlóságát és azt, hogy programja az állítólagos bitorlónak hozzáférhető volt.

A számítástechnikai programok oltalmának fejlesztése mellett a Bizottság másik fő gondja a szerzői jogi művekkel kapcsolatos kalózcselekmények (piracy) visszaszorítása főként a hang- és videofelvételek vonatkozásában, mivel e kérdésnek szintén jelentős gazdasági súlya van.

A számítógépprogramok jogi védelmére irányelv javaslat készült. Ezek szerint a tagországok a szerzői

jog révén nyújtanak kizárólagos jogot az eredeti számítógépprogramokra mint írásművekre.

Az oltalom a program bármely formában való kifejezésére irányul, de nem terjed ki a program alapját képező eszmékre, elvekre, logikára, algoritmusokra vagy programnyelvekre. A program szerzője (szerzői) az azt megalkotó természetes személy (személyek). Ha a programot alkalmazotti jogviszony keretében dolgozták ki, a programmal kapcsolatos összes jogok a munkaadót illetik meg, ha a szerződés másként nem rendelkezik. Az oltalom a program reprodukciójára, adaptálására és forgalmazására terjed ki és az alkotástól számított 50 évig tart. Az irányelvek nem érintik a programokra a szabadalmi jog, a védjegyjog, a tisztességtelen versenyjog, az ipari titokra vonatkozó jogok és a szerződési jog által nyújtható oltalmat.

14) A GATT két éve olyan határozatot fogadott el Punta del Estében, hogy a szellemi tulajdonnak a kereskedelemmel összefüggő aspektusait az un. Uruguay Forduló keretében meg kell vizsgálni. A határozat mögött a fejlett ipari országoknak — különösen az USA-nak és Japánnak — az a törekvése áll, hogy kötelező minimum standard jogi normák kidolgozásával emelni kell a szellemi tulajdonvédelem szintjét a világban.

Az Európai Közösség mértéktartóbb álláspontja szerint a szellemi tulajdon védelmének erősítését elsősorban a GATT tagállamoknak a WIPO keretében funkcionáló egyezményekhez, különösen az iparjogvédelmi vonatkozású, a Párizsi Uniós Egyezményhez és a szerzői jogi vonatkozású Berni Uniós Egyezményhez való csatlakozással kell elérni, de hajlandó ennél tovább is menni kölcsönösen elfogadható jogi elvek kidolgozása érdekében.

A fejlődő országok szerint a szellemi tulajdonvédelem anyagi jogi normái a WIPO illetékességébe tartoznak, ezért csak a szellemi tulajdonjogok érvényesítése és az áruhamisítás (különösen a védjegy és szerzői jogi kalózkodás) elleni harc tartozik a kereskedelemmel összefüggő aspektusokhoz.

15) Az Európai Gazdasági Közösség iparjogvédelmi integrációjának helye a különböző regionális egységesítési törekvések skáláján akkor válik szemléletessé, ha összehasonlítjuk más kormányközi együttműködések eredményeivel. Elvileg és általánosságban azt mondhatjuk, hogy egy iparjogvédelmi integráció annál fejlettebb, minél inkább eltávolodik a nemzeti iparjogvédelmi szuverenitás illetve a nemzeti territorialitás elvétől és minél közelebb kerül az integrációs territorialitás elvéhez és közös normarendszere, valamint közös intézményei révén minél inkább úgy funkcionál, mintha az integrációs közösség egyetlen állam lenne.

Az említett szempontok alapján a gyakorlatban az iparjogvédelmi integrációk négy (transzmissziós, unifikációs, multinacionális és szupranacionális) fokozatát különböztethetjük meg:

— Az iparjogvédelmi integráció legkezdetlegesebb fejlődési fokozata, amikor az csak a különálló nemzeti iparjogvédelmi rendszerek külső összekapcsolódását, a közöttük lévő egyes transzmissziós, közvetítőmechanizmusokat építi ki. Ezen a szinten stagnál jelen-