Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 2. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az Európai Gazdasági Közösség iparjogvédelmi integrációja
24 • Melléklet 1990/4 - SzKV oldalról megközelítve, hogy ne legyen műszaki közhelyé, közismert, elcsépelt megoldás. A Közösségi irányelvek eredetiség helyett szellemi erőfeszítést kívánnak és hogy a topográfia ne legyen műszaki közhely a félvezető iparban. Az oltalom mindhárom jogban — apróbb terminológiai eltérésekkel — lényegében azonos tartalmú: véd a reprodukció, azaz a másolás, az elrendezésminta mikrocsipben való megtestesítése, továbbá importálása, forgalombahozatala, bérbe, kölcsönbe, lizingbe stb. adása ellen. Az oltalom tehát szerzői jogi jellegű (copyright-like), mivel — a szabadalomtól eltérően — nem a technikai rendszer alapgondolatát, az ideát, hanem csak az egyedi művet, a konkrét kivitelezésmintát védi. cA kizárólagos jog korlátaként kialakult négy kivétel a Közösség jogában is érvényesül, nevezetesen: az oltalom alapján nem lehet fellépni az integrált áramkör kivitelezésmintája (topográfiája) felhasználása ellen, ha 1) az kutatás, oktatás magáncél keretében történik, 2) az elv mérnöki visszafejtésével („reverse engineering”) új kivitelezésminta alkotását eredményezi, 3) a kivitelezésmintát tartalmazó árut a védelemről nem tudva importálják, eladják vagy más módon forgalombahozzák, 4) az oltalom kimerültnek tekinthető, mivel a kivitelezési mintát tartalmazó áramkört illetve a terméket a jogosult hozzájárulásával értékesítik, s igy a vevő azt a továbbiakban korlátozás nélkül felhasználhatja (gyártásra azonban nincs joga). Az oltalom formai előfeltételeit a Közösségi irányelvek nem írják elő kötelezően, míg Japánban a regisztráció előfeltétel, addig az USA-ban fontos prima facie bizonyíték esetleges perekben. A 10 éves oltalom itdőtartamát a Közösségi irányelvek az USA jogához hasonlóan az első kereskedelmi hasznosítástól vagy a bejelentéstől számítják — amelyik korábbi —, míg Japánban az oltalom kérdése a regisztráció napja. Ami a külföldiek jogszerzési lehetőségeit illeti, Japán az egyenlő elbánás elve alapján áll, a Közösségi irányelvek azonban az USA jogához hasonlóan lényegében viszonosságtól teszik függővé a külföldiek jogainak védelmét. Ami az IC bejelentések gyakorlatát illeti, az NSZK Szabadalmi Hivatalához 1987-ben 1, 1988-ban 55 bejelentés érkezett, amelyből 22 hazai, 4 EGK és 29 egyéb külföldi (főként USA, Japán) bejelentőktől származott. Többéves előkészítés után a Szellemi Tulajdon Világszervezete keretében 1989. májusában Washingtonban rendezett diplomáciai konferencián az Európai Gazdasági Közösség egyetértésével elfogadták az integrált áramkörökre vonatkozó szellemi tulajdon védelméről szóló nemzetközi Szerződést. Ez a Szerződés vezette be először azt az „eurofil" formulát, hogy a Szerződésnek kormányközi szervezet (ezek között az Európai Gazdasági Közösség) is saját jogán tagja lehet. 9) Közösségi irányelveket fogadtak el 1988. október 17-én a biotechnológiai találmányok jogi oltalma tárgyában is annak érdekében, hogy a tagállamokban e téren meglévő joggyakorlati különbségek ne gátolják a belpiac megfelelő működését. A biotechnológiai találmányok jogi védelmével összefüggő kérdések három vonatkozásában jelentkeznek: — a mikroorganizmusok, mikrobiológiai eljárások szabadalmazhatósága, — a növény- és állatfajták, valamint a létrehozatalukkal összefüggő nemesítési eljárások oltalmazhatósága, — a fentiekben említetteken kívüli élő anyag, különösen a szaporítóanyagtól eltérő növényi és állati részek oltalmazhatósága. A mikroorganizmusok lényegében technikai rendszerként funkcionálnak, ezért az azok tenyésztésével és felhasználásával összefüggő mikrobiológiai eljárások szabadalmazhatósága általában sehol sem volt kérdéses, maguknak a mikroorganizmus törzseknek az oltalma azonban — a vegyi úton előállított termékek, gyógyszerek, élelmiszerek termékoltalmához hasonlóan — egyes országokban problémákat vetett fel. Ami a második kérdést illeti, meghatározott növényfajták oltalmára a Közösség egyes országaiban (Franciaország, NSZK, Nagy-Britannia, Spanyolország, Hollandia, Dánia, Belgium, Írország, stb.) sui generis fajtaoltalmi rendszer alakult ki az új növényfajták oltalmára vonatkozó nemzetközi Egyezménnyel összhangban (un. UPOV rendszerű oltalom). Az UPOV rendszerében az oltalom (amely szabadalom vagy fajtaoltalom formájában nyújtható) nem valamely elvont ideára, „szellemi szubsztanciára" vonatkozik, hanem meghatározott növényfajtára, amely a közismert fajtáktól megkülönböztethető, nincs a forgalomban bizonyos időnél régebben (kereskedelmi újdonság), egynemű (azonos generáción belül), állandó (az egymást követő generációkon belül) és fajtaneve van. Az oltalom arra irányul, hogy kizárjon másokat a védett növényfajta önreprodukciós képességének — azaz szaporítóanyagként — a jogosult engedélye nélkül való hasznosításából. Az oltalom nem terjed ki a teljes növényre illetve a fogyasztási célú felhasználásra. Az UPOV rendszer keretében több országban speciális fajtaoltalmi hivatalok jöttek létre, amelyek nemcsak „papírvizsgálatot”, hanem kísérleti parcellákon botanikai vizsgálatot is végeznek (un. DUS teszt), amely egyben korlátozza az UPOV rendszer keretében oltalmazható növényfajták számát (botanikai genus és species meghatározással). Több országban ezért olyan gyakorlatot vezettek be, hogy azok a növényfajták, amelyek nem tartoznak a speciális, UPOV rendszerű fajtaoltalmi rendszer keretébe, továbbá a növényfajtákkal összefüggő eljárások oltalmazhatok az általános „ipari" szabadalmi rendszer keretében. Vitatott volt azonban, hogy a növényfajtának nem minősülő növényi anyagok (gének, szövetkultúrák, stb.) a szabadalmi vagy az UPOV rendszerű oltalom körében védhetők. Az oltalmi igény ugyanis egyes esetekben nem egy meghatározott növényfajtára, hanem X génre vonatkozik, amely bizonyos tulajdonságot hordoz és génsebészeti úton bármely növényfajtába bevihető. A Közösség irányelvei egyértelművé teszik a fentiekben jelzett kérdéseket, meghúzzák az oltalmi rendszerek demarkációs vonalait. Ennek főbb elvei a következők.
