Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 2. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az Európai Gazdasági Közösség iparjogvédelmi integrációja
1990/4 - SzKV Melléklet 25 Az irányelvek fő tétele szerint egy találmány elvileg nem tekinthető a szabadalomból kizártnak egyedül azért, mert a tárgya élő anyag. A mikroorganizmusok, a növény- és állatfajtáktól különböző biológiai osztályozás körébe tartozó élőlény vagy más élő anyag, valamint a növény- és állatfajtáknak a fajtavédelemre vonatkozó szabályok szerint oltalmazható szaporítóanyagtól különböző részei szabadalmazhatok. Szabadalmazható tehát mindaz az élő anyag, amely a növényfajtákra, mint genetikailag fixált makroorganizmusra leszűkült speciális UPOV rendszerű oltalomból „ kimarad” . E körbe tartoznak a géntechnológia speciális eredményei, mint kiválasztott gének, DNS szakaszok, transzfer és vektor rendszerek, plazmidok. Ugyancsak szabadalmazhatok a növény- és állatfajtákkal, továbbá a mikroorganizmusok létrehozásával és hasznosításával összefüggő technikai eljárások. Szabadalmazhatónak — tehát lényegében nem biológiainak, hanem technikainak — minősül minden olyan eljárás, amelyben az emberi beavatkozás több, mint az elérhető biológiai anyag kiválasztása és bennerejlő biológiai funkcióinak érvényesülése természetes körülmények között (különösen vonatkozik ez az eljárási lépések kombinációjára, természeti anyagok keverékének létrehozására). Az irányelvek szerint az oltalmat nem sérti a szabadalom tárgyát képező genetikai információ más által való felhasználása kísérleti célra (un. research exemption), kivéve, ha az így létrejött terméket a kísérleten illetve a magánszférán kívüli célra használják fel. A szabadalom nem gátolja meg a forgalombahozott és a vevő által megvett termék szaporítóanyagként való felhasználását. Az élő anyag vagy más, genetikai információt hordozó anyag előállítására vonatkozó eljárás kiterjed nemcsak az eljárással közvetlenül, hanem további nemzedékek során nyerhető termékekre is. Ahol a fejlesztési eredmények összefüggése miatt a szabadalmak és a növényfajtaoltalmi jogok között függőség alakul ki, az irányelvek szerint ezt meghatározott idő (3 ill. 4 év) elteltével egy nem kizárólagos licenciával kell feloldani díjazás ellenében. Az irányelvek szabályozzák a leírással fel nem tárható növényi anyag letétbehelyezésének, a köz számára való hozzáférhetőségének kérdéseit is. Az EGK biotechnológiai irányelveinek várhatóan nagy befolyása lesz az új növényfajták oltalmára vonatkozó un. UPOV Egyezmény folyamatban lévő revíziójára, valamint általában a szabadalmi rendszer és az új növényfajták oltalmára vonatkozó UPOV rendszerű fajtaoltalmi rendszerek biotechnológiai kompetenciájának elhatárolására az egyes országok jogalkotásában és joggyakorlatában. Megjegyzendő, hogy az UPOV tagország USA- ban növényi szabadalom az ivartalan, fajtaoltalom az ivaros szaporítású növényfajtákra adható. Egyéb növényi anyag esetén a bejelentő általános szabadalmi oltalmat is választhat a növényi anyag letétbe helyezése mellett. Japánban csak UPOV rendszerű fajtaoltalom igényelhető. Mikroorganizmusok és biotechnológiai eljárások, valamint állatfajták mindkét szabadalmi nagyhatalomnál szabadalmazhatok. (Az USA szabadalmi hivatala 1988. április 12-én adott szabadalmat géntechnológiai úton mutáción átment egérre, amely rákkísérletekben emberi szövetreakciót produkál.) 10) Elvben és gyakorlatban fontos kérdés az ipari tulajdonjogok és a velük kapcsolatos licenciaszerződések viszonya a Közös Piacot létrehozó Római Szerződésnek a verseny és a forgalom szabadságának biztosítására vonatkozó rendelkezéseihez, különösen a 85. (3) és a 36. cikkhez. A nevezetes 85 (3) cikk — mint ismeretes — lényegében a gazdasági verseny korlátozásának tilalmára vonatkozik, mentesítést ad azonban a tilalom alól többek között abban az esetben, ha a korlátozás a technológiai fejlődés előmozdítását szolgálja. Egy másik cikk, amely kapcsolódik az iparjogvédelemhez, a Római Szerződés 36. cikke, amely mentesíti az áruk szabad áramlását akadályozó korlátozások tilalma alól egyebek között az ipari tulajdonjogokat. Minthogy az ipari tulajdonjogok — sőt tágabb értelemben a szellemi tulajdonjogok egyes vélemények szerint szintén a homlokukon viselik a monopólium Káin bélyegét — tisztázni kellett a jelzett cikkekből kiindu Iva az elméletben és a gyakorlatban egyaránt e szellemi tulajdonjogok és a verseny illetve a szabad áruforgalom korlátozásának tilalma közötti összefüggéseket. Az a defenzív doktrína, hogy a szellemi tulajdonjogokat feltétel nélkül mentesíteni kell a karteltilalom alól, végül is nem aratott sikert. Nyilvánvaló ugyanis, hogy pl. maga a szabadalmi jog is gátolni törekszik az oltalom túlzott versenykorlátozó hatását (különösen a kényszerengedély rendszerével). A kikristályosodott elvekből kettő érdemel külön említést. Az egyik az az elv, hogy a szellemi tulajdonjogoknak csak a rendeltetésszerű, „normál" gyakorlása nem tekinthető tilalom alá eső versenykorlátozásnak. A másik a szellemi tulajdonjogok európai kimerülésének doktrinája, amely szerint ha a jogi védelem tárgyát képező árut forgalomba hozták valamely államban a Közös Piacon belül a jogosult által vagy az ő engedélyével, többé nem lehet meggátolni az áru szabad áramlását az egész Közös Piac területén. Ezzel függ össze a valamely országban jogszerűen forgalomba hozott és megvásárolt védjegyes áruk paralel importjának meghatározott korlátok között való megengedettsége is. A Közösség Bizottsága külön szabályozást adott ki a Római Szerződés 85. (3) cikkének a szabadalmi és know-how licenciaszerződésekre való alkalmazásáról. A szabadalmi licenciaszerződésekre vonatkozó 2349/84. sz., 1984. július 23-i szabályzat a szabadalmakkal, a védjegyekkel, a használati mintákkal és a hasznossági tanúsítványokkal, valamint a szerződéskötés után egy éven belül bejelentett találmányokkal összefüggő licenciaszerződésekre terjed ki. (Nem terjed ki azonban a patent poolokra, a joint venture keretében adott licenciákra, keresztlicenciákra, növényfajta licenciákra.) A szabályozás a technikai fejlődést előmozdítónak, ezért a 85. (3) cikk versenykorlátozási tilalmába nem ütközőnek tekinti, különösen a következő kikötéseket a szabadalmi licenciaszerződésekben, ha azok érvényes szabadalom hatá
