Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 2. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az Európai Gazdasági Közösség iparjogvédelmi integrációja
1990/4 - SzKV Melléklet 19 natkozó azonos tartalmú nemzeti bejelentések sokasága helyett egyetlen, az Egyezmény valamennyi tagállamára kiterjedő európai bejelentés tehető, amelyet párhuzamos nemzeti eljárások sokasága helyett egyetlen eljárásban, egységes szabályok szerint bírálnak el. A jelzett célból az Egyezmény létrehozta az Európai Szabadalmi Szervezetet (European Patent Organisation). Ennek munkaszervei: — az oparatív teendőket ellátó, Münchenben székelő „Európai Szabadalmi Hivatal" (European Patent Office), amelynek feladata, hogy egységes követelmények alapján európai szabadalmakat engedélyezzen a tagországok területére, továbbá — az irányítási teendőket ellátó Adminisztratív Tanács, amely az Egyezmény tagországainak képviselőiből áll. Emellett létrejött az Európai Szabadalmi Hivatal fiókja Hágában és Nyugat-Berlinben, valamint az iparjogvédelmi kutató és továbbképző központ (CEIP) Strasbourgban. Az Európai Szabadalmi Hivatal előtt eljáró európai szabadalmi ügyvivőknek európai minősítő vizsgát kell tenniük, az európai szabadalmi bírák számára rendszeres továbbképzést, tanácskozásokat szerveznek. Mindezek alapján ezek az országok a szabadalom engedélyezésig „egy hangon" beszélnek és ebben rejlik az európai szabadalmi rendszer legátütőbb hatása is. Az egyezmény tagországainak száma jelenleg 14, ezek: Ausztria, Belgium, Dánia (1990-től), az NSZK, Franciaország, Görögország, Olaszország, Liechtenstein, Luxembourg, Hollandia, Spanyolország, Svédország, Svájc és az Egyesült Királyság. Arra lehet számítani, hogy Portugália 1992-től csatlakozik az Egyezményhez. Az egyezmény tagjai, mint a felsorolásból látható, nemcsak az Európai Gazdasági Közösség tagországai lehetnek, hanem ahhoz az Adminisztratív Tanács felkérése alapján bármely Európai Gazdasági Közösség tagállamain kívül tagja Ausztria, Svédország, Svájc és az európai „gazdasági térség” más országai (Finnország, Törökország, Jugoszlávia, Magyarország, Lengyelország) is érdeklődést mutatnak az Egyezményhez való csatlakozás iránt. Az Egyezmény, a végrehajtási szabályzat és a mellékletet képező jegyzőkönyvek a szabadalomengedélyezésre vonatkozó közös európai jogot képeznek, amely a nemzeti jogokkal párhuzamosan, azok mellett megjelenő alternatívaként, „szabadalomjogi választékként" funkcionál. Az egységes követelmények szerint, egységes eljárásban engedélyezett európai szabadalom nem jelent a megjelölt államok területére kiterjedően jogilag egységes, „unitárius" szabadalmat, hanem lényegében nemzeti szabadalmak halmazát, amelyekre az engedélyezést követően ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az egyes országok által közvetlenül engedélyezett nemzeti szabadalmakra, tehát az európai szabadalom nemzeti szabadalmakká transzformálódik. 3) Az egyezmény révén szerezhető egyedüli oltalmi forma az európai szabadalom; pótszabadalmat vagy használati mintaoltalmat ezen az úton nem lehet igényelni. A Müncheni Egyezmény egységesíti a szabadalmazhatósági feltételekre vonatkozó anyagi jogi előírásokat. „Európai szabadalmak" olyan találmányokra engedélyezhetek, amelyek újak, feltalálói tevékenységen alapulnak és iparilag alkalmazhatók. Ez az általános meghatározás elég rugalmas ahhoz, hogy ne sodorják el a turbulens technikai változások. Az elvont jogi feltételek mögött lényegében az a tartalmi követelmény húzódik meg, hogy szabadalmazható találmánynak csak valamely piaci áruban testet öltő technikai rendszer, tehát anyagi és szellemi összetevőknek a gyakorlatban egészként viselkedő egysége ismerhető el. Ennek megfelelően a technikai rendszerbe nem foglalt szellemi összetevők önmagukban illetve a piaci áruban közvetlenül testet nem öltő alkotások nem szabadalmazhatok. Az Egyezmény értelmében nem minősülnek találmánynak különösen az alábbiak: — felfedezések, tudományos elméletek és matematikai módszerek; — esztétikai alkotások; — sémák, gondolati műveletek, játékok, üzletvitelek szabályai és módszerei, valamint számítógép programok; — információ megjelenítése. A számítógép program — az USA és Japán gyakorlatához hasonlóan — csak önmagában nem szabadalmaztatható, egy ismert számítógép és egy új működést eredményez, illetve egy számítógép program révén ellenőrzött műszaki eljárás szabadalmi oltalomban részesülhet. Nem tekinthetők iparilag alkalmazhatónak az emberi vagy állati test kezelésére vonatkozó sebészeti, terápiái vagy diagnosztikai módszerek. Ez nem vonatkozik az említett módszerek kapcsán használt termékekre, különösen anyagokra és keverékekre, még ha azok önmagukban ismertek voltak is. Az Egyezmény értelmében bármely tagország fenntarthatja magának a jogot, hogy területén kizárja valamely európai szabadalom hatályát, ha annak tárgya a) vegyi úton előállított termék, gyógyszer vagy élelmiszer; b) mezőgazdasági vagy kertészeti eljárás. A kizárás lehetősége 10 évre (1987 október 7-ig) szól, amelyet Spanyolország és Görögország vonatkozásában meghosszabbítottak 5 évvel. 1992. október 7. után az említett kizárások is hatályukat vesztik és valamennyi termékre igényelhető lesz európai szabadalom az Egyezmény valamennyi tagországában. Ausztriában a 10 év leteltével, 1987 október 7-től vesztette hatályát az említett kizárás. A szabadalmi oltalomból ki vannak zárva az olyan találmányok, amelyek közzététele vagy hasznosítása a közrendbe vagy a jó erkölcsökbe ütközik, továbbá a növény- és állatfajták illetve a lényegében biológai eljárások azok előállítására. Ez a kizáró rendelkezés nem vonatkozik a mikrobiológiai eljárásokra vagy azok termékeire. Ha a bejelentés a köz számára még nem hozzáférhető mikroorganizmus felhasználásával kapcsolatos, amelyet nem lehet szakember számára megvalósítható módon leírni, mivel biológ'ai „fekete doboz" jellegű, az 1977. évi Budapesti Szerződés értelmében nemzetközi
