Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 2. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: Az Európai Gazdasági Közösség iparjogvédelmi integrációja
18 •Melléklet 1990/4 - SzKV Dr. BOBROVSZKY JENŐ Az Európai Gazdasági Közösség iparjogvédelmi integrációja Napjaink piacgazdasági integrációinak alapvető jellemzője az államhatárok ,, légneművé" tételével a gazdasági akciótér és a mobil termelési tényezők mozgásszabadságának lényeges megnövelése, amely a K+F együttműködés és a fejlett technikák hasznosításán alapuló piaci verseny intenzitásának fokozódását eredményezi. Az Európai Gazdasági Közösség keretében folyó K+F együttműködés hatékonyságának növelésére irányuló törekvések kapcsán említhetők meg olyan programok, mint például a SCIENCE (a tudomány és a kutatás hatékonyságának növelése), az ESPRIT (információs technika), a BRITE (ipari alapkutatások), az EURÊKA (fejlett technikák), a RACE (távközlés), a FAST (a technikai fejlődés előrejelzése, értékelése), a COMETT (az egyetemek és az iparvállalatok közötti együttműködés előmozdítása), a SPRINT (az innováció és a technológiatranszfer fejlesztése). A tágterű K+F együttműködés és a fejlett technikákra alapozó intenzív verseny viszonyai között jelentősen felértékelődnek a piaci termékek szellemi értékkomponensei, amelyek növelik a termelési tényezők — munkaerő, föld, tőke, műszaki haladás — hatékonyságát (találmány, ipari forma, a jó hírnevet jelképező védjegy, földrajzi név), valamint lényegesen emelkedik az azokkal kapcsolatos beruházások kozkázatát, a piaci bizonytalanságot csökkentő, a tőke extraprofittal való gyorsabb megtérülését előmozdító szabadalmi és más iparjogvédelmi oltalom jelentősége. Az iparjogvédelmi eszközök ugyanis a versenyelvű piacgazdaságokban a legfontosabb piachódító, megtartó, fejlesztő, továbbá kockázatminimalizáló és profitmaximalizáló eszközök közé emelkedtek, amelyek révén az adott szellemi értékek és az azokon alapuló áruk tekintetében a jogait rendeltetésszerűen gyakorló jogosult - a monopolellenes kartellszabályok tilalma alá nem eső - konkurenciamentes állapotot és a kínálat koncentrálásával, a kereslet függvényében áralakító hatalmat szerez. A szabadalmi és más iparjogvédelmi eszközök ugyanakkor nemzetközileg kialakult jogi kereteket nyújtanak a technológiai transzferhez, egy-egy piaci sikert ígérő találmány köré közös vállalkozás (joint venture), nemzetközi együttműködés szervezéséhez. Ez annál inkább igaz, minél inkább jelenik meg egy vállalkozás tucatáruk helyett intelligens műszaki árukkal és márkás specialitásokkal. Mindezek hatására valamennyi piacgazdasági integrációban, különösen azonban az Európai Gazdasági Közösségben nagy súllyal került előtérbe az iparjogvédelmi, azon belül pedig elősorban a szabadalmi integráció fejlesztése. 1 1) Nyugat-Európában a szabadalmi téren való regionális együttműködés a II. világháború után kezdődött. Ezekben a többségében azonos gazdasági „súlycsoportú” országokban a szorosabb együttműködés alapjaiban homogén és kiegyensúlyozott civilizációs, gazdasági és jogi előfeltételei - különösen a virulens piacgazdaság, a sodró integrációs dinamizmus és a többévszázados szabadalmi kultúra - adva voltak. (Gondoljunk csak arra, hogy a szabadalmi rendszert „feltaláló" 1474. évi Velencei Dekrétum illetve az 1623. évi angol Act of Monopolies történelmileg a nyugat-európai gazdasági és kultúrkörhöz tartozik. A homogén, kiegyensúlyozott piaci viszonyok és a mélyen gyökerező szabadalmi kultúra integrációs jelentősége egyértelművé válik, ha figyelembe vesszük, hogy a KGST térségben, Európa rosszabbik, érdesebb részében amellett, hogy hiányoztak a piacgazdaság, a verseny, a vállalkozás ésszerű viszonyai, a szakemberek energiáját évtizedekig lekötötte az ideológiai bódulatban szocialista oltalmi formának kikiáltott szerzői tanúsítvány és a találmányok ingyenes átadását előíró szófiai elv elleni önvédelmi harc illetve e formák és elvek szellemi eltakarítása.) Nyugat-Európában már az 1947 június 6-án kötött Hágai Megállapodás létrehozta az újdonságvizsgálat és más szabadalmi szolgáltatások céljára a Hágában működő Nemzetközi Szabadalmi Intézetet. A szabadalmi integráció további előkészítéseként az Európa Tanács országai Strasbourgban 1953-ban megkötötték a szabadalmi bejelentések alakiságaira, 1954-ben a Nemzetközi Szabadalmi Osztályozásra, 1963-ban pedig a szabadalmi anyagi jog néhány rendelkezésének egységesítésére vonatkozó egyezményt. A szabadalmi integráció ,, hétmérföldes" előrelépése azonban azzal történt meg, hogy az Európai Gazdasági Közösség keretében 1973 október 5-én Münchenben aláírták az európai szabadalom engedélyezéséről szóló Egyezményt, 1975. december 15-én pedig Luxemburgban aláírták a közösségi szabadalomról szóló Egyezményt. A két közösségi dimenziójú európai egyezmény létrehozásán túl jelentős előrehaladás történt az integrált áramkörök sui generis oltalmának kialakítása, a biotechnológiai eredmények jogvédelmének fejlesztése, az iparjogvédelem és a versenykorlátozások összefüggései tisztázása, a tisztességtelen versenyt jelentő áruhamisítások elleni küzdelem összehangolása, valamint a közösségi védjegy létrehozatala és egyes szerzői jogi kérdések harmonizálása irányában. 2) Az 1973 október 5-én az európai szabadalmak engedélyezéséről Münchenben aláírt Egyezmény 1977. október 5-én lépett hatályba. Az Egyezmény fő célja, hogy egyszerűbbé és hatékonyabbá tegye egy-egy találmánynak több európai országban való szabadalmazását. Ezt a célt azáltal éri el, hogy egy találmányra vo-
