Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 6. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: A biotechnológiai találmányok jogvédelmének időszerű kérdései
1940/12 - SiKV 6. (z. Melléklet 31 rivált fajták között nem keletkezik. Az általános szabadalmi rendszerben viszont a felhasználás tudományos kutatási célra — mint a gazdasági tevékenységen kívüleső ténykedés — megengedett, a fejlesztési eredmények között azonban függőség jöhet létre. Az „alapszabadalom”, mint gátló jog korlátozó hatását egyes jogok szerint végsősoron kényszerengedéllyel lehet feloldani. A növényfajták esetében a derivációból eredően elvileg kétféle függés jöhet létre: a fajtaoltalmi rendszeren belül, amikor az alapfajtából egyszerű mutációval egy közelálló másik fajtát hoznak létre, továbbá az általános szabadalmi rendszer és a fajtaoltalmi rendszer között, amikor pl. egy szabadalmazott gént egy növényfajta nemesítése kapcsán felhasználnak. A fentiekben vázolt kérdésekben az a vélemény alakult ki, hogy a kutatás szabadságát, az emberiség genetikai örökségének szabad hozzáférhetőségét fenn kell tartani. Ezt azonban ki kell egészíteni a jogi függőség intézményével az UPOV rendszerű oltalmon belül is. A függőséggel kapcsolatban felmerült az a kérdés, hogy az engedélykérési vagy csak díjfizetési kötelezettséggel járjon, esetleg ez utóbbira csak jelentős haladás esetén kerüljön sor, továbbá, hogy ha a függőséget nem rendezik szerződésben, lehet-e kényszerengedélyt alkalmazni. Több ország delegációja azon a véleményen volt, hogy a kérdés rendezését a felek megegyezésére kell bízni és nem indokolt kényszerengedélyt bevezetni sem a belső, fajtaoltalmi függőség, sem pedig az általános szabadalom és a fajtaoltalom között fennálló keresztfüggőség esetén. 4) A biotechnológiai találmányok oltalmának vizsgálatával illetve az UPOV/WIPO munkabizottság működésével párhuzamosan az elmúlt években megindult az új növényfajták oltalmára vonatkozó Egyezmény felülvizsgálata, amelynek fő célja, hogy erősítse a növénynemesítői jogokat egyrészt a jog tárgyának, másrészt pedig a jog tartalmának kiterjesztésével. A növénynemesítői jog tárgyának kiterjesztése mindenekelőtt abban nyüvánul meg, hogy a növényfajtán kívül felölelné mindazon növényi részeket is, amelyek szaporítóanyagként felhasználhatók, tehát pl. a szövetkultúrákat, sejt vonalakat, általában a növényi anyagot. Az Egyezmény tárgyának ilyen kiterjesztése azt célozza, hogy a növénynemesítői jog a genetikailag fixált növényfajtán, mint hagyományos botanikai egységen kívül ölelje fel a biotechnológia szempontjából egyre fontosabb növényi részeket is. A jog tárgyának további tervezett bővítése, hogy az kiterjedne a valamely fajtából lényegében leszármaztatott fajtára is, amely ugyanazt a genotípust képviseli, mint az eredeti fajta, megőrzi annak lényeges elemeit. A jogosult megakadályozhatná illetve licenciadíj fizetéséhez köthetné a fajtájából lényegében leszármaztatott fajta hasznosítását. Az oltalom tartalmának lényeges bővítését és az általános (ipari) szabadalmi oltalomhoz való közelítését jelentené a tervezet szerint, hogy az nemcsak a szaporítási célú felhasználásra terjedne ki, hanem a növényfajta bármely hasznosítását az oltalom körébe vonná. Az oltalom jogosultja felléphetne a szaporítóanyag, a termés és az abból készült anyag jogosulatlan felhasználása, raktározása, kezelése, exportálása ellen. A növényfajtákkal kapcsolatos jogoknak ez a kaszkádszerű kiterjesztése rendkívül széles körű oltalmat biztosítana a nemesítő illetve jogutódja számára. Egyes vélemények szerint ez a szabadalomszerű védelem csak akkor indokolt, ha az UPOV rendszerű oltalom előfeltételei is közelednek a szabadalmazhatóeági előfeltételekhez (különösen a nemnyilvánvalóság követelményének bevezetésével). Ebben az esetben azonban az UPOV rendszerű oltalom elvesztené azt az előnyt, hogy — a használati mintaoltalomhoz hasonlóan — a kisebb eredmények védelmét biztosítja. A fentiekben ismertetett alapvető módosításokon kívül további fontos változások a következők: a tagországok kötelesek lennének az egyezményt valamennyi növényfajra alkalmazni; az oltalmi idő az oltalom megadásától számított 20 év (fák esetében 25 év) lenne; „nemesítőbarát” intézkedés, hogy a fajtaoltalom csak akkor lenne megsemmisíthető, ha annak megadása a nemesítő által szolgáltatott adatokon és dokumentumokon alapult. A felülvizsgálat során lényegesen nem változnának, de korszerűsödnének az egyenlő elbánásra, az elsőbbségre, az oltalom feltételeire, a fajta botanikai vizsgálatára vonatkozó és más rendelkezések. Az új növényfajták oltalmára vonatkozó Egyezmény felülvizsgálata kapcsán álláspontunk szerint az alábbi elvekből kell kiindulni: — az új növényfajták oltalmát a szabadalmi harmonizáció elveiből következően a szabadalmi rendszerből, a növényi részek illetve a növényi anyag oltalmát pedig a biotechnológiai fejlődésre tekintettel az UPOV rendszerű oltalomból kizárni nem lehet, a két rendszer csak alternatív illetve kumulatív módon létezhet; — a két rendszer elhatárolása nem horizontálisan, az egyes oltalmi tárgyak közötti demarkációs vonal meghúzásával történhet, mivel a fejlődő valóság úgyis átbújik a jogi fogalmak hálóján, hanem vertikálisan, az oltalmazhatósági követelmények szigorúsága szempontjából, tehát a két rendszernek olyan viszonyban kell lennie egymással, mint a használati mintaoltalmi és a szabadalmi rendszernek; — az alacsonyabb szintű követelményekre tekintettel az UPOV rendszerű oltalomnak a szaba
