Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 6. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: A biotechnológiai találmányok jogvédelmének időszerű kérdései
28 6. sz. Melléklet 1990/12 - SzKV elnyújtottabb, mivel a szaporítási cél tekintetében a forgalombahozatal után sem merül ki.) Speciális szabályok vonatkoznak a dísznövényekre és azok részeire. Ebben az esetben az oltalom kiterjed arra is, ha a dísznövényeket vagy azok részeit ugyan nem szaporítási célra hozták forgalomba, de azokat szaporítóanyagként használják dísznövények vagy vágott virágok kereskedelmi forgalombahozatal céljából való termesztéséhez. Az oltalom nem zárja ki, hogy a növényfajta termesztője, a termés egy részét szaporítóanyagként félretegye (farmer’s exemption), mivel nem jelenti a szaporítóanyag — ilyenként — kereskedelmi forgalombahozatali célú előállítását. Az oltalom nem zárja ki azt sem, hogy a fajtát további fajták létrehozására kiindulóanyagként használják (research exemption) vagy ezeket a fajtákat kereskedelmi forgalomba hozzák. Az oltalom kiterjed viszont arra az esetre, ha egy másik fajta kereskedelmi forgalombahozatal céljára való előállításához a fajta ismételt felhasználása szükséges (pl. hibridek esetén). Az Egyezmény egységesen szabályozza az oltalom minimális időtartamát. Ez az időtartam nem lehet rövidebb mint az oltalom megadása napjától számított 15 év. A hosszabbéletű növények, így szőlő, erdei fa, gyümölcsfa és díszfa esetében, beleértve minden esetben azok alanyait is, az oltalom minimális időtartama az említett naptól számított 18 év. Speciális szabályok vonatkoznak az oltalom megsemmisítésére és megszűnésére. A megsemmisítés az oltalom keletkezésére visszahatóan csak az újdonság és megkülönböztethetőség hiánya miatt lehetséges. Az oltalomnak a jövőre vonatkozó megszüntetése viszont akkor következik be, ha a nemesítőnek már nem áll módjában az illetékes szervnek olyan ivaros vagy ivartalan szaporítóanyagot rendelkezésre bocsátani, amelyből a fajta az oltalom megadásának időpontjában meghatározott jellemzőknek megfelelően előállítható. A fentieken kívül a nemesítő joga megszüntethető, ha a felhívás ellenére az előírt határidőn belül a fajta ellenőrzéséhez szükséges ivaros vagy ivartalan szaporítóanyagot, iratokat és tájékoztatást nem bocsátja az illetékes szerv rendelkezésére vagy nem engedi meg a fajta fenntartása érdekében tett intézkedések ellenőrzését, továbbá ha az előírt határidőn belül nem fizeti meg a jogainak fenntartásához szükséges illetéket. Garanciális rendelkezés, hogy az Egyezmény szerint a nemesítőt megillető oltalmi jog független az egyes UPOV tagállamokban a vetőmagvak és szaporítóanyag előállítása, minősítése és kereskedelmi forgalombahozatala szabályozására tett intézkedésektől. Ugyancsak garanciális jellegű az az intézkedés, hogy a nemesítőt megillető kizárólagos jog csak közérdekből (pl. a fajta széles körű elterjesztése érdekében) korlátozható és díjazás ellenében. Nemzetközi vonatkozásban az Egyezmény kiindulópontja az a jogi helyzet, hogy a növényfajták oltalmát az egyes nemzeti jogszabályok rendezik, amelyek és az azok alapján engedélyezett jogok hatálya csak az adott ország területére terjed ki. Ennek következtében a növényfajták széles körű oltalma csak úgy biztosítható, ha azokat valamennyi, a növényfajta értékesítése szempontjából fontos országban bejelentik és oltalom alá helyezik. Ezt a tevékenységet az Egyezmény kétféle úton segíti elő: egyrészt leszögez olyan elveket, amelyek megkönnyítik az oltalom biztosítását külföldön (egyenlő elbánás elve, elsőbbség, az első bejelentési országnak kiválasztása), másrészt az Egyezmény a nemzeti jogszabályok összehangolása céljából számos kérdést a tagországokra kötelező módon egységesen szabályoz (az oltalom tárgya, tartalma, feltételei, garanciái), tartalmaz továbbá az Egyezmény és az annak alapján létrejött Unió (UPOV) nemzetközi igazgatására, az államközi együttműködés szervezeti kereteire vonatkozó rendelkezéseket. Az Egyezmény tehát nem teremt nemzetek feletti, szupranacionális jogot vagy valamely növényfajta „világszabadalmat” illetve „világtanúsítványt”, hanem bizonyos jogegységesítés mellett az egyes nemzeti oltalmi rendszerek között teremt a külföldiek jogszerzését és az államok együttműködését elősegítő közvetítő és egységesítő mechanizmust. 2) A biotechnológia rohamos fejlődése számos problémát vetett fel, illetve élezett ki az általános (ipari) szabadalmi jog és az UPOV rendszerű szabadalmi jogok összefüggéséről. Az alapvető kérdés az általános (ipari) szabadalmi rendszer és az UPOV rendszerű oltalom biotechnológiai kompetenciájának elhatárolása, nemzetközileg pedig az a kérdés, hogy mely eredmények tartoznak az ipari tulajdon oltalmáról szóló Párizsi Uniós Egyezmény „gyárába” és melyek az új növényfajták oltalmára vonatkozó UPOV Egyezmény „kertjébe”. A kérdésnek szervezeti és egzisztenciális vonatkozásai is vannak, mivel az egyes országokon belül a szabadalmi hivatalok és az UPOV rendszerű fajtatanúsítványce rendszert adminisztráló hivatalok illetékességének elhatárolását, a közöttük lévő munkamegosztást is érinti. A növényfajták oltalmával kapcsolatban ötféle jogi megoldás különböztethető meg az egyes országokban: — a növényfajtáknak az általános (ipari) szabadalmi rendszerben való oltalma (integratív kezelés), — a növényfajtáknak az általános (ipari) szabadalmi rendszerből való kizárása speciális oltalom nyújtása nélkül (kizáró rendelkezés), — a növényfajtáknak az általános (ipari) szabadalmi rendszerből való kizárása sui generis oltalom nyújtásával (speciális kezelés), — genus és species szerint meghatározott növényfajtáknak az UPOV rendszerű szabadalmi vagy fajtatanúsítványos oltalomban való részesítése, mimellett
