Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 6. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: A biotechnológiai találmányok jogvédelmének időszerű kérdései
1990/12 - SiKV 6. «z. Melléklet 27 Van azonban olyan vélemény, hogy ma már egy írásbeli közlés — pl. hogy meghatározott DNS lánctól lesz kék egy virág — a „papírformában” is hozzáférhetővé teheti az eredményt, ezért indokolatlan, hogy ez nem újdonságrontó. A fentiek szerint az újdonságot nem rontják le a nem kereskedelmi célú fajtakísérletek, illetve kereskedelmen kívüli módon történt közismertté válás. E szabályozás tehát nem zárja ki pl. a fajtára vonatkozó publikáció megjelentetését vagy a kiállításon való bemutatást a bejelentés előtt. A jogi szabályozásnak az az indoka, hogy az ipari szabadalmakra vonatkozó abszolút újdonság követelménye a növényfajtákra nem alkalmazható, mivel a növényfaj tanemesítés általában nem folytatható zárt ajtók mögött, a nyilvánosság teljes kizárásával, másrészt a növényfajta csak akkor tekinthető elszaporíthatónak, tehát a szabadalmazhatóságot kizáró módon a közkincs körébe tartozónak, ha már meghatározott időszaknál régebben ténylegesen kereskedelmi forgalomban van.14 Az egyneműség (vagy pontosabban a „kielégítő egyneműség”) követelménye azzal a körülménnyel függ össze, hogy az oltalom céljából körül kell tudni határolni azonos generáción belül a növényfajtáknak azt a csoportját, amely a védett növényfajtával megfelelő mértékű hasonlatosságot mutat és így az oltalmi körbe tartozik, szemben a növényfajták más csoportjaival, amelyek különböznek és ezért nem terjed ki rájuk az oltalmi kör. Ennek megfelelően mondja ki az Egyezmény az oltalom előfeltételeként, hogy a fajtának kielégítően egyneműnek kell lennie, figyelembe véve az ivaros és ivartalan szaporítás különös sajátosságait. Az egyneműség kapcsán mondottak vonatkoznak az állandóság követelményére is. A növényfajtának stabilnak kell lennie abban az értelemben, hogy képes kell legyen a lényeges jellemzőknek a következő generációkra való átörökítésére. Csak abban az esetben van ugyanis értelme a hosszú időtartamú oltalomnak, ha a növényfajtának ez az önazonossága éveken keresztül folyamatosan megvan. Ennek megfelelően mondja ki az Egyezmény, hogy a fajta lényeges jellemzőinek állandóknak kell lenniük, tehát az egymást követő ivaros és ivartalan szaporítások után — ha pedig a nemesítő különleges szaporítási vagy újraelőállítási ciklust határozott meg, az egyes ciklusok végén — a fajtának meg kell egyeznie a leírásban foglaltakkal. A fajta oltalmazhatóságának feltétele, hogy névvel kell ellátni az általános megjelölés céljából. Mindegyik UPOV tagállam biztosítja, hogy a fajtanévként lajstromozott elnevezés vonatkozásában nem állnak fenn olyan jogok, amelyek akadályoznák annak szabad használatát a fajtával kapcsolatban még az oltalom megszűnése után sem. A névnek lehetővé kell tennie a fajta azonosítását. Ha a fajtát eladásra felkínálják vagy kereskedelmi forgalomba hozzák, a lajstromozott fajtanév összekapcsolható valamely védjeggyel, kereskedelmi névvel vagy egyéb hasonló jelzéssel. A névnek azonban az ily módon történt összekapcsolása esetén is könnyen feliemerhetőnek kell lennie. Az oltalom egyéb feltételei: az Egyezmény kimondja, hogy a fajtaoltalom megadását a fent felsoroltakon kívül egyéb feltételhez (pl. nemnyilvánvalóság ill. feltalálói tevékenység, hasznosság) kötni nem szabad, kivéve a bejelentés formai követelményeit és az illeték megfizetését. Az UPOV rendszerű oltalom feltételei tehát részben speciálisak, részben a nem-nyilvánvalóság illetve a feltalálói tevékenység követelményének hiánya miatt az általános (ipari) szabadalmi joghoz képest alacsonyabb szintű fejlesztési eredmények oltalmára is lehetőséget nyújt. Egyes vélemények szerint az UPOV rendszerű oltalom egyfajta „biológiai használati mintaoltalom”. Az UPOV rendszerű oltalom további sajátossága, hogy az oltalom előfeltételeinek ellenőrzése nem korlátozódik a „papírvizsgálatra”, hanem gyakorlati, biológiai vizsgálatot is jelent (ún. „DÚS teszt”). Az Egyezmény ugyanis előírja, hogy az oltalmat csak a fajta megfelelő — az egyes növénytani nemzetségekre vagy fajokra jellemző — vizsgálata után adják meg. A vizsgálat céljára be lehet kérni a nemesítőtői az összes szükséges felvilágosítást, iratokat, szaporítóanyagot vagy magvakat. Ez utóbbiak feleslegessé teszik a terjedelmes leírást. Egyes országokban (pl. USA) a növényfajta szaporítóanyaga letétbe is helyezhető. Sajátos az UPOV rendszerű oltalom tartalma is. Az oltalom tartalmának megértéséhez figyelembe kell venni az általános szabadalmi oltalomtól való eltérést. Az általános szabadalmi jogi szabályok szerint a feltaláló feltár a nyilvánosság számára egy műszaki megoldást, amelyet a versenytársak az oltalom nélkül utánozhatnának. A nemesítő ad a világnak egy új növényfajtát, amelyet a versenytársak az oltalom nélkül a növény önreprodukciós képességét hasznosítva szaporíthatnának. Ennek megfelelően az oltalom arra irányul, hogy kizárjon másokat a növényfajta önreprodukciós képességének a nemesítő engedélye nélküli hasznosításától. Míg az általános szabadalmi jog a találmány alapján gyártott termék eladása folytán kimerül, tehát a szabadalmas joga a továbbiakban nem korlátozza a bármilyen célú felhasználást, addig a fajtaoltalom alapján a fajta ivaros vagy nem ivaros szaporítóanyagát — ilyenként, vagyis önreprodukciós célra — csak a nemesítő előzetes hozzájárulásával lehet kereskedelmi forgalombahozatal céljára előállítani, eladásra felkínálni, forgalomba hozni. A nem szaporítási (hanem pl. fogyasztási) célú előállításra, kereskedelmi forgalomra az oltalom nem terjed ki, az ellen tehát a nemesítő nem léphet fel. (Az általános (ipari) szabadalom tehát tartalmában szélesebb, az UPOV rendszerű jog viszont időben
