Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 6. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: A biotechnológiai találmányok jogvédelmének időszerű kérdései
26 6. u. Melléklet 1990/12 - SzKV USA Kongresszusában törvénytervezetet terjesztettek elő az állatszabadalmakra bevezetendő moratóriumról. Hivatkoztak arra is, hogy a szabadalmazás a monopóliumokkal gátolhatja az állattenyésztést. Az etikai érvek az irodalom szerint nem fogadhatók el: ha az állatok leölése élelmezési célokra erkölcsös, miért kifogásolható az állatfajták nemesítése, amelyet az emberiség évezredek óta egyre fejlettebb (ma modern biotechnológiai) módszerekkel folytat. A szabadalom esetleges káros gátló hatásainak feloldására pedig a szabadalmi jogban hatékonyabb módszerek (pl. kényszerengedély) is kialakultak, mint az oltalomból való kizárás. II. Az új növényfajták oliilmára vonatkozó Nemzetközi Egyezmény felülvizsgálata 1) Az új növényfajták oltalmára Párizsban az 1961. évi december hó 2. napján létesült, 1972-ben és 1978-ban felülvizsgált Nemzetközi Egyezmény fő célja, hogy elismerje és biztosítsa az új növényfajta nemesítőjének és jogutódjának jogát. E célra az Egyezményben részes államok uniót (sokoldalú együttműködési közösséget) alkotnak.12 Az Egyezmény szerint az uniós tagállamok a nemesítői jogot akár sajátos oltalmi forma (PBR = plant breeders’ right), akár sajátos szabadalom megadásával ismerhetik el, amelyek tartalma az Egyezménnyel konform kell legyen. Ha egy állam az oltalom mindkét formáját előirányozza, ugyanarra a növénytani nemzetségre vagy fajra azonban csak az egyiket írhatja elő („a kettős oltalom tilalma”). Az Egyezmény megengedi, hogy a tagállamok korlátozhatják az Egyezmény alkalmazását meghatározott növénytani nemzetségekre vagy fajtákra (botanikai genusra és speciesre). Az Egyezmény alapján kialakult UPOV rendszerű növényfajta oltalom fő vonásai az alábbiak.13 Az oltalom tárgya nem valamely elvont találmányi gondolat, biológiai „szellemi szubsztancia”, hanem meghatározott, genetikailag rögzített növényfajta. Ennek következményeként az UPOV rendszerben eljárás nem védhető és a nemesítő nem is köteles a növényfajta kapcsán a nemesítési eljárást feltárni. A növényfajta eredetétől függetlenül oltalomban részesíthető, tehát nemcsak a nemesítő által „feltalált”, hanem az általa a természetben felfedezett növényfajta is oltalmazható. Az Egyezmény értelmében a fajtának — megkülönböztethetőnek, — újnak, — egyneműnek, — állandónak kell lennie, és — megfelelő fajtanévvel kell rendelkeznie. E feltételek tartalma alapvetően eltér az általános szabadalmi jognak az ipari-műszaki találmányokra vonatkozó szabadalmazhatóeági feltételeitől. A fajtának — függetlenül attól, hogy a kiindulási anyag eredete mesterséges vagy természetes — egy vagy több fontos (pontosan felismerhető és leírható) jellemzőben határozottan megkülönböztethetőnek kell lennie valamennyi olyan más fajtától, amelynek léte az oltalom igénylése időpontjában közismert, az „agrár köztudathoz” tartozik. A megkülönböztethetőség követelménye tehát más, már közismert fajtáktól határolja el a növényfajtát. A közismertség különböző tényállások alapján állapítható meg, úgymint: már folyamatban lévő termesztés vagy forgalombahozatal, a fajta már foganatosított vagy folyamatban lévő bejegyzése a hivatalos fajtajegyzékbe, felvétele összehasonlító fajtagyüjteménybe vagy pontos leírása valamely közleményben. A megkülönböztetésre használt fontos jellemző nem értelmezhető gazdasági szempontból, annak csak a megkülönböztethetőség szempontjából van jelentősége (pl. a levelek formája, antociános elszíneződése). A jellemzők tehát nem teljesítménymutatók, hanem a növényfajta morfológiai bélyegeit fejezik ki. A megkülönböztethetőség kapcsán merül fel az ún. „minimum distance” problémája, tehát, hogy melyik az a legkisebb távolság, amelyet az új növényfajtától meg lehet követelni a közismert fajtákhoz képest. A növényfajta újdonsága magának a fajtának a viszonylagos „kereskedelmi újdonságát” jelenti, közelebbről azt, hogy meghatározott türelmi időnél régebben nincs forgalomban a nemesítő hozzájárulásával. Az Egyezmény szerint az oltalom iránti bejelentésnek valamely uniós tagállamban történő benyújtása napján nem fordulhat elő, hogy — a fajtát előzőleg — vagy ha az illető állam jogszabályai úgy rendelkeznek, a benyújtást megelőző egy évnél hosszabb idő óta — a nemesítő hozzájárulásával belföldön eladásra felkínálták vagy kereskedelmi forgalomba hozták, továbbá — szőlő, erdei fa, gyümölcsfa és díszfa esetében — beleértve mindenkor azok alanyait is — a benyújtást megelőző 6 évnél hosszabb idő óta, minden más növény esetében pedig 4 évnél hosszabb idő óta a fajtát a nemesítő hozzájárulásával bármely más állam területén eladásra felkínálták vagy kereskedelmi forgalomba hozták. Azok a fajtakísérletek, amelyek nem foglalnak magukba eladásra felkínálást, nem érintik a fajtaoltalomhoz való jogot. Szintén nem érinti az újdonságot az a körülmény, hogy a fajta az eladásra felkínálástól vagy a kereskedelmi forgalombahozataltól eltérő módon vált közismertté. Az újdonságot tehát nem lehet lerontani „papírformában”, hanem csak biológiai birtokbajutás, tényleges hozzáférés esetén, és ha a forgalombahozatal a nemesítő hozzájárulásával történt.
