Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 6. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: A biotechnológiai találmányok jogvédelmének időszerű kérdései
1990/12 - SiKV 6. sz. MeH4kl«t 25 Több országban olyan esetjogi álláspont alakult ki, hogy a növényrészek, a nem fajtaként bejelentett egyedi növények, továbbá azok az új növényfajták, amelyek nem tartoznak tíz UPOV rendszerű növénynemesítői jogokat szabályozó törvényekben taxatíve felsorolt fajták körébe, az általános (ipari) szabadalmi rendszer keretében oltalmazhatok. Jelentkezett olyan vélemény, hogy a nemesitési eljárások közül csak a hagyományosak (pl. szelekció) tekinthetők lényegében biológiainak, a modern biotechnológia genetikai manipuláció azonban emberi beavatkozást képviselnek, ezért technikai jellegűek. A nemesítés gyakran mikroorganizmusok közreműködésével történik, az ilyen eljárások mikrobiológiainak tekinthetők, ezért szabadalmazhatok. Közép- és Kelet-Európa szerzői tanúsítványoe országaiban (Szovjetunió, Csehszlovákia, Bulgária) a növényfajták oltalmát a szerzői tanúsítványé« rendszer keretében szabályozták. Magyarország volt az első ebben a régióban, amely a növényfajták oltalmáról szabadalmi törvényének külön fejezetében az UPOV Egyezménnyel összhangban rendelkezett. (Nyugat-Európában hasonló jogi konstrukció Olaszországban alakult ki.) Ezzel párhuzamosan fennmaradt a növény- és állatfajták állami minősítése, mint a köztitermesztésbe illetve köztenyésztésbe vétel államigazgatási előfeltétele, és a nemesítők díjazásának alternatív rendszere, amelyben a növényfajtákkal összefüggő botanikai vizsgálatokat, kísérleti termesztést az UPOV irányelveivel összhangban végzik. A növényfajták szabadalmi védelmével egyre növekvő mértékben élnek a bel- és külföldi nemesítők (különösen kukorica, gabona, dísznövények tekintetében). Ez a konformitás megteremtette a lehetőségét annak, hogy hazánk 1983-ban csatlakozzon az UPOV Egyezményhez.10 A Közép- és Kelet-Európábán folyamatban lévő politikai és gazdasági átalakulás során egyes országok (pl. Bulgária) a növényfajták oltalmát az UPOV Egyezménnyel összhangban, szabadalmi rendszerük keretében tervezik megoldani, más országokban speciális fajtaoltalmi rendszer alakult ki (Lengyelország) illetve van kialakulóban (Szovjetunió, Cseh és Szlovák Köztársaság). A fejlődő országokban általában nem alakult ki a növényfajták oltalmának speciális rendszere, a szabadalmazhatóságuk egyes országokban törvényileg kizárt, más országokban hiányzik az egyértelmű gyakorlat. 5) Az állatfajták oltalma tekintetében az európai országokban kettős tendencia bonatkozott ki.11 Az általános szabadalmi rendszer keretében egyes esetjogi döntések bevonták az állatfajtákat illetve a mikroorganizmusok analógiájára az állati sejt vonalakat, szomatikus sejteket a szabadalmazható találmány fogalmába. Ebből a szempontból a legnevesebb eset az NSZK Szövetségi Bírósága 1969. március 27-i ún. Vörös Galamb („Rote Taube”) döntése, amelyben kimondta, hogy jelenlegi tudományos ismereteink szerint a biológiai folyamatoknak előrelátható és befolyásolható eredményei lehetnek, ezért elvben nincs ok a biológiai erők és jelenségek módszeres hasznosításának a szabadalmi oltalomból való kizárására. Ugyanakkor az európai szabadalmak engedélyezéséről szóló Müncheni Megállapodás 53. cikk b) pontja és az ennek hatására alakult európai nemzeti szabadalmi törvények a növényfajtákhoz hasonlóan gyakorlati célszerűségi okokból kizárták az oltalomból az állatfajtákat és az azok tenyésztésére vonatkozó lényegében biológiai eljárásokat anélkül, hogy az állatfajták védelmének az UPOV rendszerű növényfajtaoltalomhoz hasonló speciális szabályozása kialakult volna. Több más ország (pl. Kína, Mexikó) is alkalmazza ezt a szabályozási modellt. Közép- és Kelet-Európa egyes szerzői tanúsítványé« országaiban (Szovjetunió, Bulgária) elvileg a szerzői tanúsítványé« rendszer keretében volt lehetőség egyes állatfajták oltalmára. A magyar szabadalmi törvény 1969-től expressis verbis kimondja, hogy a növényfajtákra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával az állatfajták is szabadalmazhatok. Emellett hazánkban is kialakult az állatfajták állami minősítésének, mint a köztenyésztésbevétel államigazgatási előfeltételének rendszere, amely tartalmaz az állatfajták nemesítőinek díjazására vonatkozó szabályokat is. Az állatfajtákkal kapcsolatos bejelentések száma ma még csekély, ezek sertéshibridekre vonatkoznak. Az USA-ban — miután a korábban hivatkozott 1987. évi in re Allen döntésében az állatokat szabadalmazhatónak minősítették — 1988. április 12-én adták meg a Harvard Egyetem számára az első transzgenikus állatszabadalmat, amelynek tárgya egy humán rákkísérletek céljára emberi génátültetéssel alkalmassá tett egér („transgenic non-human mammal”). Az állatfajták nemesítésével összefüggő technikai jellegű, tehát emberi beavatkozást jelentő eljárások, beleértve pl. a sebészetileg (tehát termelő jellegű orvosi eljárással) végzett embrióátültetést, az USA szabadalmi joga szerint oltalmazhatok. A „molekuláris állattenyésztés”, az embriomanipúláció különböző módszerei (embriófelezés, embriótranszfer), amikor a kiváló genetikai donor anyagából kommersz recipiens anyába ültetik át az embriókat, ma már a biotechnológiai gyakorlat részei. Az állatkeresztezéssel született különféle kimérák (pl. a juh és kecske keresztezéséből született „juhkecs”) ma már nálunk is kiállítási lát vány oeságok. Japánban elvileg nem tartják kizártnak az állatfajták szabadalmi oltalmát, ennek azonban még nincs kialakult gyakorlata. Az állatfajták szabadalmazása ellen „bioetikai” alapon léptek fel egyes körök, amelyek hatására az
