Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 6. szám - Dr. Bobrovszky Jenő: A mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról
1990/12 - SiKV 6. sz. Melléklet 9 (Mathias szenátor beszéde az USA Kongresszusának 1984. október 3-i ülésén.) A sui generis szabályozás előnye, hogy kiküszöböl minden bizonytalanságot, kétértelműséget az oltalom tárgya, időtartama, terjedelme és korlátái tekintetében. Ez érdekében áll az alkotóknak, a felhasználóknak és a köznek egyaránt. V. Az integrált áramkörökkel kapcsolatos sui generis oltalom tárgya tekintetében háromféle meghatározás található a jogszabályokban. Az USA jogszabálya a maszk művet, tehát az integrált áramkör elrendezési mintájának a mikrochipbe való átvitelére szolgáló eszközt védi, a japán jog áramköri elrendezést, a svéd jog és a Washingtoni Szerződés elrendezés-mintát említ, míg a Közösségi Irányelvek a topográfiát jelölik meg az oltalom tárgyaként. Ezt vette azután át az NSZK, Franciaország, az Egyesült Királyság, Hollandia joga is. Ezzel áll összhangban a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmára vonatkozó magyar törvényjavítólatnak az a rendelkezése, hogy az oltalom tárgya a mikroelektronikai félvezető termék elrendezési mintája (topográfiája). Az oltalmazhatóság alapvető feltétele a topográfia eredetisége. Az eredetiség követelménye két összefüggő elemet foglal magában: az alkotás meghatározott szintű szellemi erőfeszítést, kreatív munkát igényel és nem lehet más müvéről másolt, annak utánzata. Az eredetiség követelményét expressis verbis tartalmazza pl. az USA, az Egyesült Királyság és Hollandia jogszabálya. Az NSZK jogszabálya azonban nem az eredetiség, hanem az egyediesség („Eigenart”) kifejezést alkalmazza, hogy elkerülje a szerzői jogi terminus technicust. Ez azonban nem jelenti, hogy az elrendezés személyiségi jegyeket kell felmutasson, hanem az angolamerikai jogértelmezésnek megfelelően a plágium hiányát és a szellemi erőfeszítést kívánja meg. Ez lényegesen enyhébb követelmény, mint a szabadalmi jognak az újdonságra, illetve a feltalálói tevékenységre vonatkozó kritériuma. Egyes jogszabályokban (Japán, Svédország) az alkotó, alkotás követelménye tartalmazza implicit módon az eredetiség követelményét. A Közösségi Irányelvek, a francia jog és a Washingtoni Szerződés szellemi erőfeszítést kíván meg, amely mögött szintén az eredetiség kívánalma húzódik meg. A magyar törvényjavaslatban ez abban a formában fejeződik ki, hogy a topográfia eredeti, ha az szellemi erőfeszítés eredményeként nem csupán egy másik topográfia utánzata. Az originalitás követelménye mellett valamennyi jogszabály (Hollandia kivételével) tartalmazza a szakmai közhely („commonplace”, „courant”, „alltäglich”), tehát a standard, az iparban közismert, szokásos topográfiai megoldások kizárását az oltalomból annak megakadályozása céljából, hogy azokat valaki monopolizálja, a szakma módszerkészletéből a többiek elől kisajátítsa. A szokásos részek eredeti elrendezéséből álló topográfia azonban — tehát amikor az eredetiség a kombinációban fejeződik ki — oltalmazható. A Washingtoni Szerződésben és a magyar törvényjavaslatban is megjelenik egy olyan kizárási jogalap, hogy nem oltalmazható az a topográfia, amelyet kizárólag a működés határoz meg. Indokolatlan lenne ugyanis monopolizálni olyan megoldásokat, amelyeknek nincs alternatívájuk és a funkció által megkívánt egyedüli megoldási lehetőséget tartalmazzák. Az amerikai és a japán jog megköveteli az oltalmazhatósághoz, hogy a topográfiát mikrochipbe foglalják. A Közösségi Irányelvek a topográfiát önmagában is védendőnek ismeri el. A „teoretikus topográfiák” oltalmának kizárása céljából az USA küldöttségének a GATT-ban előterjesztett javaslata is tartalmazza, hogy az oltalom előfeltételeként az eredeti elrendezési minta félvezető integrált áramkörben legyen megtestesítve. Az Európai Közösségek és Japán viszont a GATT-ban is a Washingtoni Szerződés definícióját tartják elfogadhatónak, amely már a gyártásra szánt integrált áramkör topográfiáját is védhetőnek minősíti. VI. Az integrált áramkörökkel kapcsolatos oltalmi igény a szellemi tulajdon általános elveinek megfelelően az alkotót vagy jogutódját illeti meg. A topográfia szerzője az, aki azt megalkotta. A holland jog — egyedülállóan — az elrendezés készítőjéről („maker”) beszél. Az alkotás szükségessége akkor is elvitathatatlan, ha ma már az integrált áramkör elrendezési mintájának kialakítása számítógéppel támogatott, részben automatizált tevékenység (ún. CAD = computer aided design illetve EWS = Engineering Work Station felhasználásával), másrészt jelentősen leszűkíti az alkotói fantázia mozgásterét, hogy az elrendezési minták gyakran a megrendelő kívánságai szerint illetve a tervezett alkalmazás követelményeinek megfelelően (ún. ASIC = application specific integrated circuits) standard elrendezési mintaelemekből készülnek. Az alkotó gyakran csak rendszer vagy logikai szinten ad utasítást, a gép által uralt topográfiai szinten esetleg nem is rendelkezik ismerettel. Egyes vélemények szerint ilyen esetekben az elrendezési minta automatikus tervezésére vonatkozó program szerzőjét kell a számítógép által létrehozott elrendezési minta alkotójának tekinteni. Ez azonban vitatható, mivel a rendszer vagy logikai szintű gondolatok nem tőle származnak. Meg kell említeni, hogy a topográfiák esetében rendszerint nem az alkotó, hanem a megrendelő sze
