Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 1. szám - Dr. Ficsor Mihály: Az Újítási és Találmányi Szakértői testület szerepe a találmányi és újítási díjviták eldöntésében
1990/1 - SzKV Melléklet 19 megszegésén alapulnak. Természetesen a viták többsége mindazonáltal a díjazás körébe tartozik.2 Franciaországban a szabadalmi törvény 1978. évi módosításakor létrehozott ún Alkalmazotti Találmányok Nemzeti Bizottsága (La Comission Nationale des Inventions de Salariés) minden olyan ügyben jogosult eljárni, amely az alkalmazott feltaláló megfelelő díjazásának megállapítását érinti, ideértve a találmány szolgálati jellegéről való állásfoglalást is. Bouju megjegyzése szerint a Bizottság felállítását főleg az alkalmazott feltaláló díjazásának szempontjairól szóló szakasz (az 1978-as törvény l,cr cikkének) szűkszavúsága indokolja. Ez a rendelkezés ugyanis csak annyit mond, hogy az alkalmazotti találmány feltalálóját a munkaadó és a feltaláló által a találmány létrejöttéhez nyújtott hozzájárulás, valamint a találmány révén elért ipari és kereskedelmi haszon arányában kell díjazni. A díjazásra ható tényezők autentikus értelmezésére hivatott a Bizottság, amelynek eljárása Bouju szerint kevésbé traumatikus hatásokkal jár a munkaviszonyra nézve, mint a bíróságé.3 Svédországban az Alkalmazotti Találmányok Nemzeti Tanácsa minden olyan kérdésben véleményt nyilváníthat, amely az alkalmazotti találmányokról szóló 1949. évi 345. számú törvény alkalmazását és értelmezését érinti.4 Az NDK-beli. az olasz és a portugál szabályozás csak az alkalmazotti (szolgálati) találmányért járó díjazás tárgyában teszi lehetővé egyeztető eljárás lefolytatását; az alkalmazotti találmányokra vonatkozó jogszabályok alapján felmerülő valamennyi vitában eljárhat a békéltető döntőbíráskodásra hivatott testület Finnországban, Norvégiában és Spanyolországban, valamint a Szellemi Tulajdon Világszervezete keretei között a fejlődő államok részére készített újítási modell-szabályozás szerint isT Az egyeztető eljárás kezdeményezésére jogosultak Valamennyi vizsgált államban a munkaadó és az alkalmazott egyaránt kezdeményezheti az egyeztető eljárás lefolytatását. (Svédországban és Finnországban pedig a bíróság is kérhet szakvéleményt az egyeztetésre feljogosított testülettől.) A különbség az egyes nemzeti jogok közt csak abban áll, hogy az egyeztetés lehetséges-e akkor, ha csak az egyik fél kéri; vagy pedig a felek közös kezdeményezésére van szükség az eljárás lefolytatásához. Franciaországban pl. bármelyik fél megindíthatja az eljárást, Finnországban és Norvégiában viszont csak közösen fordulhatnak a felek az egyeztetést végző testülethez. Természetesen ennek a különbségtételnek a jelentősége nem túl nagy, hiszen az egyeztető-békéltető eljárások sikerének egyik alapfeltétele, hogy mindkét fél részt vegyen bennük, illetve eredményüket elfogadja.6 Az NSZK-beli joggyakorlat külön figyelmet fordít az Egyeztető Tanács eljárására vonatkozó rendelkezések személyi hatályára: a munkaviszonyon kívüli, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló felek közti viták csak akkor vihetők a Tanács elé, ha a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt létrehozó szerződésben külön kikötik az alkalmazottak találmányairól szóló törvény alkalmazhatóságát. (A törvény hatálya ugyanis eredendően csak a munkaviszonyban állók találmányaira terjed ki.) Ilyen szerződéses kikötés hiányában utólagos megállapodásuk sem alapozza meg a Tanács hatáskörét.7 Az egyeztetés kötelező vagy választható igénybevétele; az egyeztetés és a rendes bírósági eljárás viszonya; az egyeztetés eredményének jogi minősége A vizsgált országok jogi megoldásai az egyeztető eljárás kötelezővé vagy csak választhatóvá, önkéntessé tétele, s ami ezzel összefügg; az egyeztetésnek a rendes bírósági eljáráshoz való viszonya, illetve az egyeztető testület aktusának jogi minősége tekintetében mutatják a legtarkább képet. Az NSZK-ban az alkalmazottak találmányairól szóló törvény alapján kialakult jogvitában kizárólag akkor lehet a bírósághoz (az ún. Landgericht-hez) fordulni és pert indítani, ha előzőleg lefolytatták az Egyeztető Tanács előtti eljárást. Ez másképpen fogalmazva azt jelenti, hogy a rendes bíróságok előtti perlésre csak akkor kerülhet sor, ha az Egyeztető Tanács döntését valamelyik fél nem fogadja el, vagy ha az Egyeztető Tanács eljárása eredmény nélkül zárul. A tanács részletesen indokolt egyezségi javaslatot tesz a feleknek, amelyet akkor kell elfogadottnak tekinteni, ha egyik fél sem nyújtja be írásbeli tiltakozását az Egyeztető Tanácshoz a kézhezvételtől számított egy hónapon belül. Ebben az esetben vélelmezni kell, hogy az egyezségi javaslat tartalmával egyező szerződés jött létre a felek közt. Az Egyeztető Tanács eljárása akkor zárul eredmény nélkül, ha az ellenérdekű fél az előírt törvényes határidőn belül nem tesz észrevételt a Tanácshoz érkezett kérelemre, ha az ellenérdekű fél megtagadja az Egyeztető Tanács előtti eljárásban való részvételt, vagy ha az előzőekben ismertetett módon tiltakoznak az Egyeztető Tanács döntése ellen. Az NSZK-beli törvény ugyanakkor néhány kivételt is megállapít a Tanács kötelező igénybevételének szabálya alól, ugyanis közvetlenül a bírósághoz lehet fordulni akkor, a) ha az érvényesített jogok szerződésen alapulnak; b) ha a kereset szerződés érvénytelenségének megállapítására irányul; c) ha az alkalmazott-feltaláló már nem áll munkaviszonyban a vállalattal; d) ha a felek a vita felmerülése után írásban úgy állapodnak meg, hogy nem fordulnak az Egyeztető Tanácshoz. Nem szükséges továbbá a bírósági eljárást megelőzően az Egyeztető Tanácshoz folyamodni, ha a perben előzetes intézkedésre van szükség Az ismertetett szabályozás indokát és egyben célját Pakuscher az Egyeztető Tanács permegelőző szerepében látja. Mind a szabályozás, mind az Egyeztető Tanács hatékony: az esetek 70-75 %-ában sikerül a bírósági utat elkerülni azáltal, hogy a felek az egyezségi javaslatot elfogadják. Az elfogadáshoz persze az is hozzájárul, hogy a Tanács szakértelme és a mindennapi gyakorlathoz való kötődése garantálja javaslatának megalapozottságát és végrehajthatóságát. Ugyanakkor Pakuscher arra is felhívja a figyelmet,
