Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 4. szám - Dr. Palágyi Tivadar: A magyar szabadalmi jog fejlődése az elmúlt 40 évben
1990/8 - SzKV 4. sz. Melléklet 21 A rendelet megszületése összefüggött azzal a ténnyel, hogy a 40-es évek végén a gazdasági élet legfontosabb területein a termelési eszközök nagy részét államosították, és így a legtöbb találmány állami vállalatoknál és szövetkezeteknél jött létre, a központi irányítás következtében pedig az áru- és pénzviszonyok háttérbe szorultak, verseny az állami vállalatok között gyakorlatilag nem volt. Ennek következtében háttérbe szorult az állami vállalatok és szövetkezetek szabadalmainak valódi iparjogvédelmi funkciója, versenyeszköz-jellege, és bár a szabadalmi jog formailag nem szűnt meg, az egyes állami vállalatok, illetve gazdasági eg'ységek egymás közötti viszonyában a találmányra vonatkozó jogokat voltaképpen nem a szabadalmi jog, hanem a vállalatok tervszerű irányítását rendező jogszabályok és tervutasítások szabták meg (1). Ilyen körülmények között a szocialista vállalatok számára a kizárólagos hasznosítási jogot biztosító szabadalom túlhaladott jogintézménynek tűnt. A szerzői tanúsítvány az állam számára biztosított kizárólagos jogot a találmány hasznosítására, aminek folytán az összes állami vállalat jogosult volt hasznosítani a találmányt, a feltalálót pedig hasznosítás esetén díjazás illette meg. A feltaláló választhatott, mert találmányára vagy szabadalmat, vagy szerzői tanúsítványt igényelhetett; az utóbbi esetben találmányát fel kellett ajánlania az államnak, és a Szabadalmi Bíróságnái kellett benyújtania bejelentését, amely egyben szabadalmi bejelentésnek is minősült. 1948. december 31-ig a szerzői tanusítványos bejelentést a Szabadalmi Bíróságnál, azt követően az Országos Találmányi Hivatalnál (OTH) kellett benyújtani. Az OTH a szerzői tanusítványos bejelentések vizsgálatát lefolytatta, és ha a bejelentés tárgyát találmánynak minősítette, a feltaláló részére szerzői tanúsítványt adott ki, míg a szabadalmat a magyar állam mint jogutód nevére engedélyezték. A szerzői tanúsítvány kiadására jogosító találmány és a szabadalmazható találmány fogalma nem volt azonos. A rendelet alkalmazása szempontjából találmánynak azokat az eredeti, értékes és nemzetgazdasági szempontból fontos újításokat kellett tekinteni, amelyek a technika ismert állásához viszonyítva lényeges haladást jelentettek. A szabadalmazható találmányra nem kellett feltétlenül kiadni a szerzői tanúsítványt, viszont egyes esetekben szerzői tanúsítványt lehetett adni olyan találmányra is, amely nem minősült szabadalmazhatónak. Hogy valami jót is mondjak róla, a szerzői tanúsítványra vonatkozó rendelet érdeméül tudható be, hogy kötelezővé tette a gyakorlatban is alkalmazott szolgálati találmányok díjazását, mert előírta, hogy a szerzői tanúsítvány feltalálóját az újítási rendeletben megadott díjkulcs szerint díjazni kell a találmány bevezetését követő első 5 év alatt a legnagyobb gazdasági eredményt adó 3 év gazdasági eredménye alapján. A szolgálati találmányokat a szerzők külön felajánlása nélkül is az állam részére felajánlottnak kellett tekinteni. A 166/1951. MT. számú rendelet az állam részére felajánlott találmányok ügyintézését olyan módon szabályozta, hogy a találmányt az OTH-nál benyújtott nyilatkozattal kellett felajánlani az államnak, és ez egyben szabadalmi bejelentésnek is minősült. Az OTH a találmányi bejelentést az illetékes miniszternek küldte meg, aki állásfoglalásáról értesítette mind a feltalálót, mind az OTH-t. Ha a találmányt a miniszter nem fogadta el, a feltaláló a Műszaki Fejlesztési Hivatalhoz fellebbezhetett. A miniszter, ill. a Műszaki Fejlesztési Hivatal által elfogadott találmányra a szabadalmat az állam mint a feltaláló jogutóda javára engedélyezték. Ha az OTH a bejelentés tárgyát találmánynak minősítette, határozatát a találmány leírásának két hónapon át való közszemlére tétele útján közzétette. Ez idő alatt a szerzői tanúsítvány kiadása ellen bárki kifogást emelhetett. A határidő elteltével az OTH az esetleges beérkezett kifogások elbírálása után a szerzői tanúsítványt kiadta, vagy a kiadást megtagadta. Határozata ellen az OTH-ban szervezett Találmányi Döntőbizottsághoz lehetett fellebbezéssel élni. A szerzői tanúsítvány kiadásának megtagadása esetén a felajánlást szabadalmi bejelentésként kellett elbírálni. Az 1953-ban megjelent 53/1955. MT. számú minisztertanácsi rendelet a korábbi rendszert többek között abban változtatta meg, hogy a miniszter elutasító nyilatkozata ellen már nem lehetett fellebbezni a Műszaki Fejlesztési Hivatalhoz, hanem csak a szerzői tanúsítvány megtagadása esetén az OTH Találmányi Döntőbizottságához. Azt hiszem, ennyivel is sikerült érzékeltetnem a sztálini bürokrácia által nálunk is bevezetett szerzői tanúsítványos réndszer bonyolultságát és az ésszerűen gondolkodó embertől idegen jellegét. Szabadalmi jogunk fejlődése terén komoly előrelépést jelentett a 40 évvel ezelőtt hatályba lépett 1949. évi 8, számú törvényerejű rendelet, amely a szabadalmazhatóság előfeltételei közé beiktatta a haladás követelményét is, és egyidejűleg a bejelentési rendszer helyett a vegyes, vagyis az elővizsgálatot és a közzététel utáni felszólalást egyesítő rendszert vezette be, Megszüntette a Szabadalmi Bíróságot, amelynek hatásköréi a bejelentési ügyekben az Országos Találmányi Hivatal, a fellebbviteli ügyekben pedig először a Budapesti ítélőtábla, majd a Budapesti Felső Bíróság, végül pedig a Budapesti Fővárosi Bíróság vette át. E rendelet új elvek szerint szabályozta a szabadalmi ügyekben eljáró bírósági fórumok összetételét is. Ennek megfelelően a Budapesti Fővárosi Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság is három tagú tanácsban járt el egy hivatásos bíró elnökletével, aki mellett a két ülnök a Fővárosi Bíróságnál az OTH iparjogvédelmi tanácsának két tagja a Legfelsőbb Bíróságon pedig két műszaki egyetemi tanár volt. A 4.199/1949. számú kormányrendelet alapján szervezték meg a Danubia Szabadalmi és Védjegy Iroda jogelődjét, a TÁLÉRT vállalatot, amelynek feladata volt szabadalmi ügyekben az iparjogvédelmi hatóságok előtt jogi képviseletet ellátni mind belföldön, mind külföldön. Mindként fentebb említettem, a szerzői tanúsítványos rendszert 1957-ben megszüntette egy rendelet (38/1957. Korm. számú), mert e rendszer nálunk nem vált be. Ezt követően csak szabadalmi oltalmat lehetett igényelni. Ez a rendelet szolgálati találmányok esetén a szabadalmi igényt elsősorban a munkáltató számára
