Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 4. szám - Dr. Palágyi Tivadar: A magyar szabadalmi jog fejlődése az elmúlt 40 évben
20 4. sz. Melléklet 1990/8 - SzKV DR. PALÁGYI TIVADAR A magyar szabadalmi jog fejlődése az elmúlt 40 évben* A magyar szabadalmi jogban 1949-ig történt eseményekről csak olyan mértékben fogok említést tenni, amennyire ez az 1949 utáni, részletesebben ismertetendő történések megértéséhez szükséges. Az első önálló magyar szabadalmi törvény, az 1895. évi XXXVII. törvénycikk 1896-ban lépett hatályba, és az ún. bejelentési rendszert vezette be, vagyis a szabadalmakat érdemi vizsgálat nélkül, de szűrőként a felszólalási rendszert alkalmazva engedélyezték az új és iparilag értékesíthető találmányokra. Szabadalmi hatóságként a törvény a Szabadalmi Hivatalt és a Szabadalmi Tanácsot állította fel. A Szabadalmi Hivatal bejelentési osztályra és bírói osztályra tagolódott. A bejelentési osztály határozatait egy bíróból és két műszaki képesítésű tagból álló tanácsban, a bírói osztály pedig a Hivatal elnökéből vagy helyetteséből, két bíróból és két műszaki képesítésű tagból álló tanácsban hozta. A Szabadalmi Tanács az államfő által kinevezett elnökből, valamint ülnökökből álló héttagú tanácsban határozott. A hat ülnököt — akik közül négy bírói, kettő pedig műszaki képesítésű volt — a Legfelsőbb Bíróság tagjai, valamint műegyetemi tanárok közül három év időtartamra nevezték ki. A bejelentési osztály első fokon járt el a szabadalomengedélyezési eljárásban, míg a bírói osztály másodfokon járt el a bejelentési osztály határozatai ellen benyújtott felfolyamodások ügyében, és első fokon járt el a hatáskörébe utalt szabadalom-megsemmisítési, szabadalmi leírás értelmezési és nemleges megállapítási ügyekben. A Szabadalmi Tanács kizárólag fellebbviteli fórumként működött a Szabadalmi Hivatal bírói osztálya által hozott határozatok ellen benyújtott fellebbezési ügyekben. A törvény rendelkezett a szabadalmi ügyvivőkről, és szabályozta a tevékenységük folytatásához szükséges jogosítvány megszerzésének feltételeit is. Az 1903. évi LM. törvény kihirdette a Párizsi Uniós Egyezményhez való csatlakozásunkat és az egyezmény brüsszeli szövegét, és ennek megfelelően a szabadalmi törvényt úgy módosította, hogy kimondta az uniós jog elismerését, a szabadalom megvonását pedig a szabadalmas előzetes megintésének feltételéhez kötötte. * A Danubia Szabadalmi és Védjegy Iroda által Budapesten rendezett nemzetközi konferencián 1989. szeptember 11-én tartott előadás kibővített változata Az 1911. évi XI. törvény és annak végrehajtására hozott 30 600/1911. KM. sz. rendelet beiktatta szabadalmi jogunkba a kiállítási elsőbbség intézményét. Az 1913. évi Vili. törvény kihirdette a Párizsi Uniós Egyezmény 1911. évi washingtoni szövegét, és ennek megfelelően az 1913. évi XII. törvény kimonta, hogy a szabadalom csak a megadás napjától számított 3 év letelte után vonható meg. Az új polgári perrendtartás életbelépésével összhangban korszerűsítette a szabadalmi eljárásokat a 81.588/1914. K.M. számú rendelet a Szabadalmi Hivatal szervezeti és ügyviteli szabályainak módosítása és kiegészítése tárgyában, amelyet a jogosítványukat 1970 előtt megszerző ügyvivők SZHÜSZ néven ismernek. Az 1920. évi XXXV. törvény a Szabadalmi Hivatalt átszervezte Szabadalmi Bírósággá, a Szabadalmi Tanácsot pedig Szabadalmi Felsőbírósággá. Az utóbbi bíróság 1927-ben megszűnt, és hatásköre a Kúriára szállt át, ahol az egyik tanács műegyetemi tanár ülnökök részvételével kizárólag szabadalmi ügyekkel foglalkozott. Az 1929. évi XVIII. törvény a Párizsi Uniós Egyezmény 1925-ben Hágában aláírt szövegét hirdette ki, és ennek alapján az 1932. évi XVII. törvény intézkedett a kényszerengedély jogintézményének szabadalmi jogunkba való bevezetéséről. Az első magyar szabadalmi törvény és végrehajtási rendeletéi a maguk idejében korszerűek voltak, és átgondolt, zárt rendszert alkottak. A törvény hajdani korszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 75 éven át volt megfelelő alapja a magyar szabadalmi ügyek intézésének. Természetes azonban, hogy mind az ipar, mind a feltalálók részéről felmerültek korszerűsítésre vonatkozó igények, és a második világháborúig többször is tervezték a magyar szabadalmi jog reformját. A legutolsó, 1943-ban készült törvénytervezet a használati minta oltalom bevezetését is javasolta, de ennek megvalósítására a háborús időszak miatt már nem kerülhetett sor. A ll. világháború után a szabadalmi törvény első lényeges módosítását 1948-ban a 11 950/1948. Korm. számú rendelet hozta, amely a szabadalmi rendszer fenntartása mellett nálunk is bevezette a Szovjetunióban alkalmazott szerzői tanúsítványt mint új oltalmi formát, és bár ez a rendelet nem volt hosszú életű, mert 1957-ben hatályát vesztette, azért foglalkozom részletesebben is vele, mert 40 év távlatából tanulságos lehet áttekinteni annak szövevényes rendszerét és a hátterében álló gazdasági körülményeket.
