Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 1. szám - Dr. Ficsor Mihály: Az Újítási és Találmányi Szakértői testület szerepe a találmányi és újítási díjviták eldöntésében
18 Melléklet 1990/1 - SzKV dr. FICSOR MIHÁLY Az újítási és találmányi szakértői testület szerepe a találmányi és az újítási díjviták eldöntésében BEVEZETÉS Több, mint három év telt el azóta, hogy az Országos Találmányi Hivatal elnökének 2/1986. (SZ.K.12.) számú utasítása létrehozta az Újítási és Találmányi Szakértői Testületet, valamint megállapította alapvető hatásköri, szervezeti és eljárási-ügyrendi szabályait. 1990. január 1-jétől pedig a Testület minisztertanácsi rendeleti szintű felhatalmazás alapján folytatja működését: a szolgálati találmányért járó díjazásról és a találmányokkal kapcsolatos egyéb intézkedésekről szóló 77/1989. (VI 1.10.) MT rendelet 6. §-ának (2) bekezdése és az újításokról szóló 78/1989. (VII 10.) MT rendelet 9. íjának (2) bekezdése értelmében az Országos Találmányi Hivatal Újítási és Találmányi Szakértői Testületé megbízás alapján szakértői véleményt ad olyan találmányi, illetve újítási díjazási ügyben, amelyben bírósági eljárás még nem indult. A Testület 1987. január 1-jével kezdte meg működését; ebben az évben 10, 1988-ban 6. 1989-ben pedig 8 szakértői véleményt adott. A Testület tevékenységének jelentősége természetesen korántsem annyira a megbízások, illetve az azok alapján készített szakértői vélemények számában mérhető, hanem inkább a találmányi és az újítási díjazásra vonatkozó jogszabályok irányt mutató erejű és hatású értelmezésében. A következőkben — a Testület jogszabályi szintű intézményesítésére is tekintettel — tájékoztatást adunk a Testület hatásköri, szervezeti és eljárási-ügyrendi szabályairól, valamint összefoglaljuk a Testület szakértői véleményeiben —döntően jogszabályértelmezési kérdésekre vonatkozóan — megfogalmazott legjelentősebb állásfoglalásokat. A Testület által a találmányi és az újítási díjviták megoldásában, eldöntésében betöltött szerep megfelelő értékeléséhez azonban szükség van arra, hogy előzőleg rövid —jogösszehasonlító célzatú — kitekintést adjunk az egyes nemzeti jogokban az újítási, de főleg a találmányi díjviták egyeztető-békítő eljárásban történő rendezésére — a rendes bírósági szervezeten kívül — kialakított megoldásokról. A SZOLGÁLATI TALÁLMÁNYOKKAL ÖSSZEFÜGGŐ VITÁK FELOLDÁSÁRA AZ EGYES NEMZETI JOGRENDSZEREKBEN KIALAKÍTOTT INTÉZMÉNYEK, ELJÁRÁSOK A következőkben azokat a szerveket, testületeket visszük górcső alá, amelyeket az egyes nemzeti jogrendszerekben speciálisan a szolgálati találmányokkal (használati, illetve ipari mintákkal, újításokkal, üzemi javaslatokkal) kapcsolatban — a szolgálati találmány jogosultja és a feltaláló között — támadt viták egyeztetés útján történő rendezésére alakítottak ki — a rendes bírósági szervezettől függetlenül, sőt az általánosan alkalmazott választott bíráskodástól is elkülönítetten Közös tulajdonsága e szerveknek, testületeknek, hogy az érintett fél vagy felek kérelmére — kivételesen bírósági megkeresésre — induló eljárásuk a polgári perekre vonatkozó szabályokhoz képest egyszerűbb és gyorsabb ügymenetet lehetővé tevő előírások szerint zajlik, azzal a céllal, hogy — kötelező erővel nem vagy csak meghatározott feltételek fennállása mellett rendelkező — szakértői véleményükkel, egyezség-javaslatukkal lehetővé tegyék a hosszadalmas, költséges és többnyire a vita elmérgesedésével járó bírósági út elkerülését. A testületek összetételét a legtöbb állam jogrendszere a szakértelem és az érdekképviselet követelményeinek együttes alkalmazásával állapítja meg, szoros kötődést teremtve egyúttal a nemzeti iparjogvédelmi hatósághoz Az előzőekben ismertetett típusú szervezet, testület működik — többek közt — Finnországban, Franciaországban, a Német Demokratikus Köztársaságban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Norvégiában, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban és Svédországban.1 A testületek hatásköre Az NSZK-ban a szolgálati találmányokról — egész pontosan: az alkalmazottak találmányairól — szóló 1957. évi (azóta már többször módosított) törvény 28. szakasza értelmében az Egyeztető Tanács a munkaadó és a munkavállaló közti valamennyi olyan vitában jogosult eljárni, amelyek a törvény alapján keletkeztek. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az Egyeztető Tanácsnak az alkalmazotti viszonyban létrehozott használati mintákkal, illetve az üzemi javaslatokkal összefüggő viták rendezésére is van hatásköre. Másrészt ebből a rendelkezésből az is következik, hogy nemcsak a díj megállapítása tárgyában lehet az Egyeztető Tanácshoz fordulni, hanem pl. a találmány szolgálati jellegének kérdésében is. Az Egyeztető Tanács eljárhat olyan vitákban is, amelyek az alkalmazottnak azzal a kötelességével kapcsolatosak, hogy a találmányt ismertetnie kell a munkaadójával. Állást foglalhat továbbá az Egyeztető Tanács olyan kártérítési igényekről, amelyek az alkalmazottak találmányairól szóló törvényben előírt kötelezettségek
