Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 4. szám - Szitáné Dr. Kazai Ágnes: Az 1989. évi hazai találmányi és újítási tevékenység a statisztikai adatok tükrében
1990/8 - SzKV 4. sz. Melléklet 7 időhorizontot figyelembe véve érdemes összehasonlítani. Az elmúlt 11 évben évenként és összességében is (25.119 db szemben a 17.955 darabbal) meghaladta a díjazás az értékesítést. E jelenség azzal magyarázható, hogy a találmányok díjazása általában egy évnél hosszabb időtartamú, ebből következően ugyanazon találmány több évi statisztikában is megjelenhet díjazottként. A fentiek miatt nem állapítható meg, hogy történt-e szabálytalan (hasznosítás nélküli) kifizetés a vállalatoknál. Amennyiben a több évi díjazást csak egyszer szerepeltetnénk a statisztikában, akkor a későbbi években kifizetett díjak mellett nem állna díjazott találmány, és ez téves következtetéseket eredményezne. 3. A HAZAI GAZDÁLKODÓ SZERVEZETEK TALÁLMÁNYI TEVÉKENYSÉGÉNEK SZERKEZETE A jelenleg érvényben lévő statisztikai feldolgozási rendszer lehetővé teszi a tevékenység szerkezetének elemzését. A fejlődést bemutató országos adatok értékelése mellett így képet kaphatunk az ágazati, területi sajátosságokról, a tulajdonosi és gazdálkodási formák szerinti eltérésekről. 3.1. A találmányi tevékenység ágazati szerkezete A találmányi tevékenység ágazati megoszlását szemléltető adatok a 3. táblázatból ismerhetők meg. A táblázatból kitűnik, hogy a kutatás-fejlesztési ráfordítások közel 40 százalékát az iparban használták fel, ezzel szoros kapcsolatban a hazai szolgálati szabadalmi bejelentések 43,9 százalékát az ipar képviseli. A mező- és erdőgazdaság, a közlekedési és hírközlési ág, és a vízgazdálkodás területén a K+F kiadások népgazdaságon belüli arányának megfelel a szabadalmaztatási kérelmek súlyaránya. Az építőiparban évek óta sokkal aktívabb feltalálói tevékenység folyik, mint amit a ráfordítások indokolnak. Ugyanez mondható el az egyéb anyagi tevékenység esetében is. A nem anyagi ágakban, különösen az egészségügyi, szociális és kultúrális területen a kutatás-fejlesztésre fordított kiadásoktól jelentősen eltérnek a találmányi tevékenység adatai. 3. táblázat A vállajati találmányi tevékenység ágazati szerkezet szerinti bontásban (1989. évi adatok) Népgazdasági ág Kutatásfejlesztési ráfordítások * Hazai szolgálati szabadalmi bejelentések* Hasznosított találmányok száma Díjazás alap' jául szolgáló pénzben mért hasznos eredmény Kifizetett találmányi dijak Bruttó hazai termék (G0P) termelése « Feltalálók száma 1989 fcktiy keresők száma t 1989 Ipar 37,8 43,9 51,9 78,2 63,5 36,2 50.1 30,4 Építőipar 0,8 9,8 8,9 4,2 6,6 6,5 9,6 7,0 Mező- és erdőgazd 1,1 3,7 4,2 3,5 4,6 21,1 3,1 18,4 Közi. és hírközlés 0,8 0,6 0,5 0,2 0,2 9,2 0,4 8.3 Kereskedelem 0,4 4,1 3,1 0,9 1,4 8,4 1,4 10,8 Vízgazdálkodás 0,1 2,3 2,2 1,7 2,0 1,4 3.9 1,6 Egyéb anyagi tev. (pl.műszaki feji.) 6,7 12,7 8,8 3,5 8,3 1.5 7.8 0,9 Egészségügyi és szoc kulturális tevékenys 16,6 5,8 2,0 0,5 2,8 3,5 12,9 Közösségi, közigazg. és egyéb szóig. 35,7 17,1 18,4 7,3 10,6 20,2 9,7 Népgazd.összesen : 100 100 100 100 U00-100 100,0 100,0 * 1988. évi adatok A találmányok hasznosítása az iparban a legnagyobb arányú. Az ipar részesedése a hasznosításban meghaladja a kutatás-fejlesztési ráfordítások esetében elfoglalt részarányát. Jelentős szerepet vállal a hasznosításból a közösségi, közigazgatási és egyéb szolgáltatási szféra, de súlyaránya ebben az esetben is alacsonyabb a K+F kiadásoknál említettnél. Kiemelhető ugyancsak az építőipar, ahol a hasznosítás részesedése meghaladja a kutatási ráfordítások alapján indokoltat. Az egyéb anyagi tevékenység részesedése csökkent a megelőző évhez képest, bár még így is meghaladja a K+F ráfordítások szerinti súlyarányt. A kereskedelem területén közel kétszeresére növekedett a hasznosítás mértéke. A hasznos eredmény megközelítően 80 százaléka az iparban keletkezett, többi népgazdasági ág részesedése alacsony. Valamelyest növekedett a közösségi, közigazgatási és egyéb szolgáltatások területén a hasznosított találmányok eredményessége a bázisévhez képest. Az adatokból levonható az a következtetés, hogy a költségigényes területeken a ráfordítások nem eredményeztek magas hasznot hozó találmányokat. Az egészségügyi, kultúrális területeken a tevékenység hasznosulása a népgazdasági átlag alatt van.
