Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 4. szám - Szitáné Dr. Kazai Ágnes: Az 1989. évi hazai találmányi és újítási tevékenység a statisztikai adatok tükrében
8 4. sz. Melléklet 1990/8 - SzKV A találmányok díjazásánál az ipar részesedése kisebb, mint a hasznos eredménynél tapasztalt. A közösségi, közigazgatási és egyéb szolgáltatási szférában az eredményességhez képest magasabb színvonalon történik a díjazás. Ugyanez a jelenség érvényesül az egyéb anyagi tevékenység területén, ugyanis ez a népgazdasági ág a díjazás szempontjából a harmadik helyet foglalja el a rangsorban, míg a hasznos eredmény esetében a negyedik-ötödik helyet. A találmányi tevékenység létszámadatai ágazatok szerinti bontásban — összehasonlítva az aktív keresők szektoronkénti megoszlásával — az alábbiak szerint alakultak. Az aktív keresők száma 1989-ben — mint ismeretes — kb. 30 ezer fővel csökkent. Ennél nagyobb arányú volt az anyagi ágak vesztesége. A nem anyagi ágakban foglalkoztatottak létszáma meghaladta az egy évvel azelőttit, a magánszektorban dolgozók száma tovább emelkedett. Az iparban foglalkoztatottak száma 4 százalékkal csökkent. Ezen belül a fizikaiak létszáma 4,4 százalékkal mérséklődött, vagyis tovább folytatódott a két állománycsoport arányának a szellemi foglalkozásúak javára történő eltolódása. Összességében megállapítható, hogy az ipar munkaerőellátottsága továbbra sem megfelelő. A kereslet átlagosan meghaladja a kínálatot, de a kettő szerkezetileg nem felel meg egymásnak. Az igény a magasan képzett munkaerő iránt jelentkezik, és főleg a fővárosban. Ezzel szemben fokozódnak az elhelyezkedési gondok a segédmunkásoknál, valamint a távolabbi, kevésbé iparosodottabb megyékben. A feltalálók számának népgazdasági ágak szerinti megoszlása eltér a foglalkoztatottak szektoronkénti létszámarányától. Az iparban a feltalálók aránya meghaladja a gazdasági ág részesedését az aktív keresők száma tekintetében. Ugyanakkor az iparban foglalkoztatott feltalálók létszáma 7 százalékkal csökkent az 1988-as évhez képest. Az építőiparban foglalkoztatottaknál csökkent az állami szektorban és növekedett a magánkisiparban dolgozók száma. Visszaesés jelentkezik a feltalálók esetében de ennek ellenére a gazdasági ág részesedése az alkotók számát tekintve magasabb, mint az aktív keresőknél. A mezőgazdaságban is az ismert tendencia jelentkezett. Az állami szektorban foglalkoztatottak száma mérséklődött, a szövetkezeteknél kimutatottan, a kistermelő gazdaságokban pedig feltehetően emelkedett a létszám. Ebben a népgazdasági ágban jelentős tartalékai vannak a feltalálói aktivitásnak, hiszen az aktív keresők közel 20 százalékához képest az alkotók aránya nem éri el a 4 százalékot. A hírközlési, közlekedési és kereskedelmi ágazatokról az előbbiekben említettek ugyancsak elmondhatók. Az egészségügyi, kulturális és szociális területek szintén gyengén ellátottak az alkotók számát tekintve. A vízgazdálkodás területén dolgozó feltalálók részesedése növekedett 1988-hoz képest. Az aktív keresők közel 10 százalékát foglalkoztató közösségi, közigazgatási és egyéb szolgáltatási szférában dolgozott 1989-ben minden ötödik feltaláló. 3.2. A találmányi tevékenység tulajdonformák szerinti szerkezete A szektorok szerinti vizsgálat alapján megállapítható, hogy az állami szféra részesedése a kifizetett találmányi díjak kivételével minden mutató tekintetében meghaladta a 80 százalékot. A szövetkezetek találmányi tevékenysége lényegesen elmaradt a népgazdaságban betöltött szerepüktől. Nem jelentős nagyságrendű a tanácsi felügyelet alá tartozó szervezetek alkotó tevékenysége, (lásd a 4. táblázatot). A megelőző évhez képest 1989-ben megjelentek és bekapcsolódtak az innovációs tevékenységbe a vegyes tulajdonformába besorolt gazdálkodó szervezetek is. A találmányi tevékenység túlnyomó része a minisztériumok által alapított szervezetek keretében folyt. E vállalatok a feltalálók számát kivéve minden mutató tekintetében csökkenő részesedést képviseltek. A szövetkezeteknél a növekvő hasznosítás csökkenő eredményességgel párosult. Megfigyelhető, hogy a kifizetett találmányi díjaknál e szektor részesedése magasabb, mint a többi mutató esetében, ami feltehetően a magasabb díj kulcsokkal magyarázható. 3.3. A találmányi tevékenység gazdálkodási formák szerinti szerkezete A hazai találmányi tevékenység gazdálkodási formák szerinti alakulását az 5. táblázat mutatja be. A hasznosított találmányok tekintetében az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatok 1985-ben 63,2 százalékot képviseltek. E csoport súlyaránya 32,6 százalékra csökkent 1986-ban, amikor a vállalatok jelentős része tért át az új vállalatirányítási formákra, majd 1987-ben 26,1 százalékra. Visszarendeződési folyamat következett be 1988- ban az államigazgatási felügyelet alá tartozó szervezetek javára, az elmúlt évben viszont némiképp újra csökkent a részesedésük. A nem államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatok aránya a hasznosításban az 1985, évi 8. százalékról 1989- re több, mint 40 százalékra emelkedett. Javult a gazdasági társulások, valamint a szövetkezetek részesedése a hasznosításban, mérséklődött viszont a költségvetési rend szerint működő szervezeteké.
