Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 4. szám - Szitáné Dr. Kazai Ágnes: Az 1989. évi hazai találmányi és újítási tevékenység a statisztikai adatok tükrében
6 4. sz. Melléklet 1990/8 - SzKV a hasznos eredmény visszaesett az 1986 előtti szintre. E változás természetesen összhangban van az értékesítés (saját hasznosítás) mérséklődésével. Az értékesítés visszaesése önmagában még nem magyarázza az eredményesség ilyen mértékű csökkenését, hiszen ebben szerepet játszott az értékesített találmányok kisebb — gazdasági haszna is. Az egy értékesített találmányra jutó hasznos eredmény az 1987. évi 5,51 millió Ft-ról 4,97 millió Ft-ra csökkent. 1988-ban a hasznos eredmény a nemzeti jövedelem 0,92 százalékát adta, szemben az 1987-es év 1,27 százalékával. Az értékesített találmányok számának 1989. évi viszszaesése ellenére a hasznos eredmény jelentősen 25,3 százalékkal növekedett, és meghaladta az 1987. évi szintet. Az egy értékesített találmányra eső éves hasznos eredmény 1988-hoz képest másfélszeresére emelkedett, ami egyértelműen arra utal, hogy az értékesítés eltolódott a nagyobb haszonnal járó alkotások irányában. A hasznos eredmény növekedése az említettek mellett azzal is magyarázható, hogy — tapasztalataink szerint — a vállalatok jelentős része az árbevételt tekinti a díjazás alapjának. Az infláció elmúlt évi mértéke jelentősen éreztette hatását az árbevétel, és ezen keresztül a hasznos eredmény nagyságában. Az árbevétel alapú díjazás lényegesen megnövelte volna a találmányi díjakat, amit a gazdálkodó szervezetek alacsonyabb díjkulcsokkal kívántak ellensúlyozni. Ezzel magyarázható az, hogy a találmányi díjak növekedési üteme — 17 százalék — elmaradt a hasznos eredményétől. A pénzben mért hasznos eredmény az elmúlt évben a nemzeti jövedelem 0,94 százalékát tette ki. A találmányi díjazás eszmei, illetve kalkulatív alapon történő megoszlásának 1989. évi alakulásáról statisztikai adatokkal nem rendelkezünk, ezért csak a megelőző év adataira támaszkodhatunk. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy az értékesített találmányok tényleges gazdasági eredménye nem felel meg pontosan a statisztikában kimutatott értéknek. Nagyobb a haszon a megállapítottnál annyiban, hogy 1988-ban a találmányok 20 százalékát eszmei alapon díjazták. A nem kalkulatív módon díjazott találmányok hasznosításából származó előny nem számszerűsíthető, de növeli a statisztikában kimutatott gazdasági eredményt. Ugyanakkor csökkentő tényezőnek minősül az, hogy a számított gazdasági eredmény 21 százaléka a nyereségben nem tükröződő megtakarításból származott így közvetlenül nem volt jövedelemképző. 2.4. A feltalálók díjazása A szolgálati találmány értékesítése esetén a feltalálót a hásznos eredménnyel (1990. január 1-től az előnnyel és az annak eléréséhez nyújtott feltalálói hozzájárulással) arányos találmányi díj illeti meg. A szellemi alkotások SZJA rendszerbeni kezelése 1989-ben lényegesen nem változott. Adómentességben, illetve adókedvezményben csak a belföldön szabadalmi védettséget szerzett műszaki megoldások részesültek. Amennyiben a magánszemély találmányára a végleges szabadalmi oltalmat nem kapta meg, az értékesítésből származó jövedelme egyéb jövedelemként összevontan adózott. Akkor azonban, ha a találmányt hasznosító kezességet vállalt, az adóhatóság engedélyezhette a végleges szabadalmi oltalom megadásáig, illetve elutasításáig a jövedelem találmányi díjként történő kezelését. Ebben az esetben a kezességet vállaló kifizető az adóhatóság halasztási engedélyét követően az adóelőleget úgy vonta le, mintha a jövedelem a találmány hasznosításából származna. A fentiekből következően — a kezességet vállaló hiányában — az ideiglenes szabadalmi oltalommal védett alkotások a korábbiakkal ellentétben nem tekinthetők adózási szempontból találmánynak. A SZJA törvény 1989. évre érvényes módosítása részletesen kifejtette a kedvezményezett adóztatású műszaki szakértői tevékenység tartalmát: — az iparjogvédelem alá tartozó alkotások megvalósításában való közreműködés, — OTH megbízására készített újdonságkutatás, — költségvetési kutatóhelyek által megbízásra végzett kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó munkaviszonyon kívül végzett műszaki szakértői munka — a központi műszaki fejlesztési alapból fedezett műszaki kutató munka, — az OMFB és a MTESZ számára megbízás alapján végzett munka. Az értékesített találmányok alapján kifizetett találmányi díjak 1987-ig (1980-hoz képest közel ötszörösére) emelkedtek, 1988-ban viszont 10 százalékkal csökkentek. A visszaesésben szerepet játszott a díjazott feltalálók és találmányok számának csökkenése, valamint a hasznos eredmény mérséklődése. A kifizetett találmányi díjak 1989. évi 17 százalékos emelkedése a díjazott találmányok visszaesésével és a díjazott feltalálók számának növekedésével párosult. Az egy főre eső találmányi díj az elmúlt évben 116 ezer Ft volt, szemben az 1988, évi 103 ezer Ft-tal. A változás összhangban van a hasznos eredmény emelkedésével, valamint azzal, hogy a találmányi díjak növekedési üteme meghaladta a díjazott feltalálókét. Az egy találmányra jutó találmányi díj 469 ezer Ft volt, ez 23 százalékkal több, mint az 1988. évi 383 ezer Ft. E változás a találmányi díjak növekedésének és a díjazott találmányok száma csökkenésének eredőjeként alakult ki. A díjazott találmányok egységére eső díjazott feltalálók száma 4 fő volt 1989-ben. A korábbiakban végzett nemzetközi összehasonlítások szerint ez az érték meghaladja a külföldön jellemző mértéket. A díjazott és értékesített találmányok száma 1979. és 1989. között a következők szerint alakult: Díjazott (db) Értékesített (db) 1979 1.399 1.154 1980 1.477 1.344 1981 1.579 779 1982 1.734 1.059 1983 1.850 1.055 1984 2.396 1.910 1985 2.607 2.198 1986 2.899 2.188 1987 3.212 2.290 1988 3.050 2.141 1989 2.916 1.837 A díjazott találmányok minden évben meghaladták az értékesített alkotások számát. Az iparjogvédelmi statisztika csak az adott évben díjazott, illetve értékesített találmányokat veszi számba. Ugyanakkor egy adott évben hasznosított megoldás díjazására nem feltétlenül abban az évben kerül sor, a két kategóriát csak hosszabb
