Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 4. szám - Szitáné Dr. Kazai Ágnes: Az 1989. évi hazai találmányi és újítási tevékenység a statisztikai adatok tükrében
1990/8 - SzKV 4. sz. Melléklet 5 Év Az értékesített találmányok száma Dijazás alapjául szolgáló hasznos eredmény (mft) Egy értékesített találmányra eső éves hasznos eredmény (mFt) Az összes hasznos eredmény a nemzeti jövedelem százalékában Kifizetett találmányi dijak (nFt) Összesen E b b 6 1 Saját hasznosítás Hasznositási engedélyek és átruházások (db) (db) 4 (db) * 1984 1.910 1.283 67,2 627 32,8 8.444 4,42 1,05 734,2 1905 2.190 1.285 58,5 913 41,5 8.941 4,07 1,12 830,0 1986 2.Í00 1.218 55,7 970 44,3 11.330 5,18 1,30 997,1 1907 2.290 1.565 68,3 725 31,7 12.607 5,51 1,27 1.306,5 1980. 2.141 1.417 66,2 724 33,8 10.636 4,97 0,92 1.168,8 1909. 1.837 1.242 67,6 595 32 A 13.330 7,26 0,94 1.367,0 Az alkotás találmánnyá minősítése objektív, szemben például az újítások vállalati elfogadásával, amely sok szubjektív elemet tartalmaz. Az értékesítés 1989-ben összességében 14 százalékkai esett vissza. A saját és külső hasznosítás aránya lényegesen nem változott, az előbbi 67,6 százalékot képvisel. A részarány változatlansága arra utal, hogy az értékesítés visszaesése nagyjából azonos mértékben érintette mindkét kategóriát. A belső hasznosítás 12,3 százalékkal csökkent, a nasznosítási engedélyek és átruházott szabadalmak szama pedig 1/,8 százalékkal. A szellemi alkotások külső (más szervezetek) részére történő értékesítése az elmúlt időszakban tett erőfeszítések ellenére sem fejlődik. Ez a jelenség alapvetően összefügg a szellemi termékek piacán a kínálati jelleg ismert dominanciájával. A lehetséges átvevő vállalatok nem érdekeltek kellőképpen a külső alkotások hasznosításában. A szellemi termékek átadásakor érvényesíthető nyereségadó-kedvezmény a kínálati oldal érdekeltségét fokozza, de nem erősíti a keresletet irántuk. A szellemi termékek piacának kínálati jellege piaci viszonyaink kialakulatlanságával, a gazdasági szabályozórendszer kontrainnovativ hatásával magyarázható. A fejlett piacgazdaságokban a szabadalmi oltalomban részesülő találmány tulajdonosa monopolhelyzetet élvez, és az ebbői fakadó árbefolyasoió szerepe révén innovációs többletnyereséghez jut. Az így elérhető többletnyereség igen nagy vonzerőt jelent, és erőteljes kereslet jelentkezik a szellemi alkotások iránt. Ezt fokozzák az állam támogató intézkedései, (például a K+F-szférában nyújtott adókedvezmény, 'stb.). E körülmények hatására a szellemi termékek jpiaca keresleti piaccá válik, tehát a vállalkozó, hasznosító, „fut a feltaláló után", és nem fordítva. A jelenlegi hazai gazdaságban a szellemi termékek keresleti piaca még nem alakulhatott ki. A vállalkozói szféra kislétszámú, nem tőkeerős, a termelők nem igénylik, a szellemi alkotásokat. Nem a vállalkozók keresik a műszaki újdonságokat, hanem a feltaláló próbál gyártót, piacot találni találmányának. E kísérlete többnyire eleve kudarcra van ítélve akkor, ha nem elég „rámenős", nincs eiég ideje és anyagi forrása ahhoz, hogy megfelelő publicitást szerezzen alkotása számára. A szellemi termékek kínálati piaca azért alakulhatott ki, illetve maradhatott tartósan fenn, mert hiányzott a műszaki újdonságok alkalmazásával elérhető innovációs többletnyereség vonzereje. Valódi tulajdonosok hiányában nem volt megfelelő vagyonnövelési érdekeltség, a vállalatvezetők jövedelempozíciója nem a vezetett vállalat versenypozíciójától függött. A vállalatok ármeghatározó szerepe korlátozottan érvényesülhetett, s általában az átlagosnál magasabb nyereség nagyobb elvonással járt együtt. E körülmények megváltozása esetén várható csak, hogy a szellemi alkotások piacának keresleti jellege helyreáll. 2.3. A találmányok értékesítésének haszna A találmányok értékesítésére vonatkozó vállalati döntések és a kifizethető díj nagyságának meghatározása a hasznos eredmény megállapítására épültek az elmúlt időszakban. 1990. január 1-től a szolgálati találmányok díjazását szabályozó jogszabály helyébe lépő 77/1989. (VII. 10.) sz. MT. rendelet alapján a hasznos eredményt felváltotta az előny fogalma, amely a találmány értékesítésével jelentkező valamennyi közvetlen és közvetett hatást felölelő gyűjtőkategória. A fogalomváltás célja az volt, hogy a díj megállapítása valóban a találmányból származó hatások teljeskörű számbavétele alapján történjen. A találmányok díjazásának alapjául szolgáló hasznos eredmény 1980-tól dinamikusan emelkedett és 1987-ben elérte a 7 évvel ezelőtti szint négyszeresét. A gazdasági haszon különösen 1986-ban nőtt ugrásszerűen, amikor a bázist 27 százalékkal haladta meg. Az 1988-as évben bekövetkezett csökkenés mértéke 16 százalékos volt, és
