Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 3. szám - dr. Horváth Mária, dr. Ficsor Mihály: Bírósági gyakorlat iparjogvédelmi ügyekben
1990/6 - SzKV 3. sz. Melléklet 51 130. §-a (1) bekezdésének j) pontjára utalással, elutasította. A kérelmező a fellebbezésében változatlanul az OTH szabadalmi bejelentéssel összefüggő ügyintézését sérelmezi. A fellebbezés alaptalan. A kérelmező a fellebbezésében sem állította, hogy ügyében az Országos Találmányi Hivatal érdemi határozatot hozott, ennek hiányában pedig, a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv. 58. §-ának (1) bekezdése értelmében, bírósági eljárás nem kezdeményezhető. Az elsőfokú bíróság végzését ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta. (Pkf. IV. 21123/1988.) Védjegyoltalom alatt álló betűszóhoz hozzáfűzött szóelemek általában nem biztosítanak kellő elhatárolást az összetéveszthetőség szempontjából (Vt. 2. § (1) bek., 15. § (1) bek.). Az ellenérdekű fél a jogosultja annak a védjegynek, amely — grafikai jelzések mellett — az „ÉTI” megjelölést tartalmazza. A védjegybejelentés elsőbbségi napja 1984. február 14; árujegyékébe pedig — egyebek között — „fűtőberendezések” tartoznak. A kérelmező annak megállapítását kérte az Országos Találmányi Hivataltól, hogy az általa előállított és forgalomba hozott fűtőberendezéseken feltüntetett „ÉTI típusú kazán” megjelölés használata nem sérti az ellenérdekű fél megjelölt, védjegyének oltalmát. Az OTH a határozatában megállapította, hogy az „ÉTI típusú kazán” megjelölésnek a gáztüzelésű kazánárura vonatkozó használata sérti a szóban lévő védjegy oltalmát. Mind a megjelölések, mind a vizsgált áruféleségek az összetéveszthetőségig hasonlók. A határozat megváltoztatása végett a kérelmező a bírósághoz fordult, és a nemleges megállapítás iránti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát kérte. Sérelmezte, hogy az OTH a jogsértés tényének megállapításával a hatáskörét is túllépte. Az elsőfokú bíróság csupán az utóbbi kérdés tekintetében látta helytállónak a megváltoztatási kérelmet. Álláspontja szerint az 1969. évi IX. törvény (Vt.) 15. §-ának (1) bekezdése szerint a nemleges megállapítás kérése arra irányulhat, hogy a kérelmező által használt vagy használni kívánt megjelölés nem sérti valamely általa megjelölt védjegy oltalmát. Ha a kérelem nem alapos, nem teljesíthető, azt el kell utasítani. Az érdemi határozatnak ezt kell tartalmaznia, és nincs lehetőség ebben az eljárásban a kérelemmel ellentétes pozitív megállapításra, a védjegyoltalom sérelmének kimondására. Egyebekben azonban egyetértett az elsőfokú bíróság az OTH határozatával. Az oltalom alatt álló védjegynek, valamint a kérelmező által használt megjelölésnek egyaránt az „ÉTI” szó a domináns eleme. A kérelmező által ehhez hozzáfűzött szóelemek, az adott áruféleség vonatkozásában, a megjelölések között kellő elhatárolást nem biztosítanak. Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező fellebbezett. Álláspontja szerint az általa gyártott termékeken feltüntetett „ÉTL típusú kazán” megjelölés nem védjegyfunkciót tölt be, nem a termék vállalati származásának kifejezésére szolgál, hanem a használt terméktípusról kíván információt nyújtani. Az ellenérdekű fél az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte._ A fellebbezés nem helytálló. A kérelmező a szóban levő megjelölést az általa előállított termékeken, illetőleg ezek csomagolásán, leírásán tünteti fel, ez pedig — feltéve, hogy a megjelölés oltalom alatt áll — védjegyhasználatnak minősül (Vt. 18. §( 1) bekezdés). Téves a kérelmezőnek az az érvelése, hogy az általa alkalmazott megjelölés nem tekinthető védjegyhasználatnak. A megjelölés, „'domináns” . része, az „ÉTI” betűszó az ellenérdekű fél hatályos és érvényes védjegyoltalma alatt áll. Nem állapítható meg tehát, hogy a megjelölés védjegyhasználatának minősülő körülmények között való alkalmazása nem sértené az ellenérdekű félnek a Vt. 7. §-ában írt védjegyoltalmát, Téves az az álláspont is, hogy az „ÉTI” megjelöléshez fűzött további szóelemek folytán az egyébként oltalmazott megjelölés a termék fajtájára ad csupán szabadon használható információmegjelölést. Ha való is lenne az, hogy az „ÉTI” megjelölés árumegjelölésre általánosan használt, vagy éppen kizárólag az áru fajtáját, minőségét stb. jelöli, ez a megjelölésnek megkülönböztetésre alkalmas voltát tenné kérdésessé, és a védjegy törlésére adhatna okot. A védjegyoltalom azonban ez idő szerint nem kétségesen fennáll. Az oltalmazott megjelöléshez hozzáfűzött szóelemek — miként arra az elsőfokú bíróság határozatának indokolása helyesen rámutat — a kérelmező által használt kifejezésnek (a három szóból álló megjelölésnek) nem biztosítanak (a kétféle megjelölés közötti) kellő elhatárolást, sőt a kérelmező által használt megjelölés megtévesztésre alkalmas, mert az áru tulajdonsága, minősége, rendeltetése, származása tekintetében a vásárlókat félrevezetheti (Vt. 2. § (1) bekezdés). Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak a fellebbezéssel megtámadott végzését a Pp 259. § és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pkf. IV. 21144/1988.) Azonos termékre azonos módon való utalás önmagában nem jelent más védjegyével azonos vagy összetéveszthetőséget eredményező megjelölést (Vt. 3. §. (3) bek. c) pont.) A kérelmező a jogosultja az 1982. november 17-i bejelentései elsőbbségű, 123.631 lajstromszámú ábrás védjegynek, amely az „EGRI BIKAVÉR” felirattal rendelkezik. Az ellenérdekű fél a jogosultja az 1980. július 10-i bejelentései elsőbbségű 122.594 lajstromszámú és az 1982. július 5-i bejelentési elsőbbségű 123.470 lajstromszámú ábrás védjegynek, amelyek
