Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 3. szám - dr. Horváth Mária, dr. Ficsor Mihály: Bírósági gyakorlat iparjogvédelmi ügyekben
52 3. sz. Melléklet 1990/6 - SzKV ugyancsak az „EGRI BIKAVÉR” feliratot tartalmazzák. A védjegyek színezése és ábrái eltérőek. Mindhárom védjegy a 33. áruosztályba tartozó „bor” megjelölésű árura vonatkozik. Az ellenérdekű fél kérelmére az Országos Találmányi Hivatal (OTH) határozatával elrendelte a 123.631 lajstromszámú védjegy törlését. Az elsőfokú bíróság végzésével megváltoztatta az OTH határozatát, a 123.631 lajstromszámú védjegyoltalmat hatályában fenntartotta, az ellenérdekű felet pedig 3000,- Ft eljárási költség megfizetésére kötelezte a kérelmező javára. Végzése indokolásában megállapította: az ellenérdekű félnek a támadottnál korábbi elsőbbséggel bejelentett 123.470 lajstromszámú védjegye a kérelmező védjegyével azonos áru megjelölésére szolgál, a védjegyeken alkalmazott ábrás megjelölés különbözősége azonban kizárja az összetéveszthetőséget. A védjegyeken található „EGRI BIKAVÉR” szó megjelölést pedig nem tekintette olyan tényezőnek, amely a védjegyek összetéveszthetőségét okozná. Rámutatott arra, hogy e megjelölés részben származási helyet (egri), részben pedig áru (bor) fajtát (bikavér) jelöl. A kérdéses termék előállítására mindkét fél jogosult, ezért a védjegyen a borfajtára való utalás — egyéb kizáró körülmény hiányában — nem eredményezheti a későbbi bejelentésü védjegy törlését. Védjegyjogi szempontból súlytalannak tekintette az ellenérdekű félnek arra való hivatkozását is, amely szerint konvertibilis elszámolású piacokon kizárólagos exportjoggal rendelkezik a kérdéses borfajta forgalmazására. Az elsőfokú végzés megváltoztatása és az OTH határozatának megváltoztatására irányuló kérelem elutasítása érdekében az ellenérdekű fél fellebbezett. A kérelmező az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Bejelentette, hogy a Kereskedelmi Minisztérium engedélye alapján 1989. február 10-i hatállyal ő is jogosultságot szerzet t a konvertibilis elszámolású országokban folytatható kereskedelmi tevékenységre. A másodfokú eljárásban a felek egyezően előadták, hogy a „bikavér” megnevezés önálló terméket jelöl, amelyet jogi oltalom alatt nem álló technológia szerint több (három; esetenként négyféle) vörösbort adó kékszőlő „házasítása” útján állítanak elő. A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan. A védjegy jogi oltalmáról szóló 1969. évi IX. tv. (Vt.) 19. §-ának (1) bekezdése szerint a védjegy törlését — keletkezésére visszaható hatállyal — el kell rendelni, ha a védjegy az 1-3. §. értelmében nem volt oltalmazható. A Vt. 3. §-a (3) bekezdésének c) pontja értelmében azonos vagy hasonló áruk tekintetében nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha másnak védjegyoltalom alatt álló vagy korábbi elsőbbséggel bejelentett védjegyével vagy másnak ténylegesen használt, de nem lajstromozott megjelölésével azonos vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonlít. Az ellenérdekű fél az azonos áru tekintetében alkalmazott azonos szó-megjelölés miatt állította a védjegyek közötti összetéveszthetőséget okozó hasonlóságot, és emiatt kérte a kérelmező későbbi elsőbbséggel bejelentett védjegyének törlését. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a végzésben, hogy e kérelem nem volt alapos, és az Országos Találmányi Hivatal határozata megváltoztatásra szorul. A kifogásolt szó-megjelölés első része (egri) ugyanis valóban származási helyet jelöl. Az eljárásban ez az értelmezés nem volt vitatott. A „bikavér” kifejezés tartalmi jelentésére vonatkozóan pedig helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az — szemben az OTH álláspontjával — nem „fantáziaszó”, hanem borfajtát jelöl. Ezzel az értelmezéssel egyébként a másodfokú eljárásban tett nyilatkozataik szerint a felek is egyetértettek. Az ellenérdekű fél, valamint a kérelmező védjegyében alkalmazott „EGRI BIKAVÉR” szó megjelölés rendeltetése nem az, hogy az áru megkülönböztetésére szolgáljon, hanem hogy magát a terméket jelölje. Védjegyjogi szempontból pedig nincs ügydöntő jelentősége az azonos termékre azonos módon való utalásnak. Ebben az esetben ugyanis hiányzik a megkülönböztetésre való képesség, ami a védjegy legfontosabb funkciója. A támadott védjegynek védjegyjogi szempontból lényeges alkotórésze a védjegyen található ábra és annak színezése, amely alapvetően különbözik az ellenérdekű fél korábbi elsőbbségű 122.594 és 123.470 lajstromszámú védjegyein alkalmazott ábráktól és színezéstől. Azonos áru tekintetében a más védjegyével való összetéveszthetőséget nem eredményező megjelölés használata pedig védjegyjogi szempontból nem kizárt (Vt. 3. §-a (3) bekezdésének c) pontja). Az elsőfokú biróság ezért helyesen adott helyt az Országos Találmányi Hivatal határozatát támadó kérelemnek, és rendelkezett a kérelmező 123.631 lajstromszámú védjegyének hatályban való fenntartásáról. Helyesen foglalt állást abban a kérdésben is, hogy védjegyjogi szempontból érdektelen az a körülmény, hogy a felek a kérdéses termék forgalmazására külföldön milyen jogosultsággal rendelkeznek. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú végzést a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján — figyelemmel a Pp 259. §-ra is — helybenhagyta. (Pkf. IV. 20164/1989.) Ipari mintaoltalom megsemmisítésére irányuló kérelemben újdonságrontónak állított termék azonosításához szükséges adatok; az ilyen adatokra irányuló tanúbizonyítás lehetősége (1978. évi 28. tvr. 7. §(3) bek.). Az Országos Találmányi Hivatal elutasította az 1986. április 24-i bejelentési elsőbbségű, „lámpa” megjelölésű ipari mintaoltalom megsemmisítése iránti kérelmet. Határozata indokolásában kifejtette: a kérelmező által újdonságrontónak megjelölt, az „Enterprise Honkong” című termékkatalógus 1985. augusztusi számában, 329 modellszám alatt ismertetett világító szemüveg (1. sz. melléklet) sem a rendeltetését tekintve, sem pedig szerkezeti kialakítása (formai jegyei) alapján nem azonos a mintaoltalom tárgyával, a minta kialakításához útmutatásul nem szolgált. A kérelmező által 2. sorszám alatt becsatolt mellékletet pedig az azonosításra alkalmas adatok hiányában
