Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet
1990 / 3. szám - dr. Horváth Mária, dr. Ficsor Mihály: Bírósági gyakorlat iparjogvédelmi ügyekben
48 3. sz. Melléklet 1990/6 - SzKV a hiánypótlást elrendelő határozatában nem jelölte meg, hogy milyen variációk nincsenek a leírásban ismertetve, rajzban ábrázolva, továbbá, amikor a rendelkezésre álló adatok alapján a szabadalmat teljes terjedelmében elutasította. Ezek a hiányosságok a bírósági eljárásban nem pótolhatók. Ezért a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság végzését, az Szt. 64. § (2) bekezdésének b) pontja alapján az Országos Találmányi Hivatal határozatát hatályon kívül helyezte, és a Hivatalt új eljárásra utasította. Az új eljárás során a kérelmezőnek lehetősége lesz arra, hogy a leírás és az igénypontok egyszerűsítése végett ezeket újra átdolgozza. (Pkf. IV. 20983/1987.) I. Ha a bejelentő a szabadalmi bejelentését felhívásra vagy saját kezdeményezéséből megosztja, valamennyi új bejelentés benyújtási napjaként megtarthatja az eredeti bejelentés benyújtásának napját és — ha ennek helye van — elsőbbségét. (Szt. 49. §.) II. A megosztás eredményeként benyújtott bejelentésnek is ki kell elégíteni a jogalapításhoz szükséges minimumkövetelményeket. (Szt. 40. §. (3) bek., 41. §. (1) bek.) A kérelmező 1982. október 4-én 19 883/82 iktatószám alatt „Kapcsolási elrendezés kéthuzalos és/vagy négyhuzalos vonalak összekapcsolásának vezérlésére, vonalszerelvények kialakítására, főleg társasrendszerű vonalak, vonalhosszabbító berendezések, diszpécserközpontok kiépítéséhez” című szabadalmi bejelentést nyújtott be az Országos Találmányi Hivatalhoz. Elsőbbségi napként az alapbejelentés napját, 1974. május 16-át kérte megállapítani, tekintettel arra, hogy az oltalmazni kért megoldás ennek a bejelentésnek az anyagában megtalálható, az újabb bejelentést az alapbejelentés megosztása indokolta. A kérelmező többször átdolgozta a találmány leírását és a rajzokat, és ezeket 4200/84, illetőleg 12 562/86. számon iktatták. A végleges leírást 53 pontos igénypont-sorozattal az utóbbi számú iratanyag tartalmazza. Az Országos Találmányi Hivatal az 1987. március 3-án kelt 27. sorszámú határozatával az igénypontok elsőbbségi napjául a 46-53. igénypontokra 1974. május 16-át, a 4-27, 29.. 30., 32.. 33., 35., 36., 38-44. igénypontokra 1984. március 2-át, az 1., 2., 3., 28., 31., 34., 37. és 45. igénypontokra pedig 1986. június 12-ét állapította meg. Határozata indokolásában kifejtette: a 4200/84. számon iktatott rajzok ábrái nem vezethetők le az elsőbbségi irat ábráiból, a főigénypontokban is szereplő logikai egységeket pedig csak a 12 562/86. számú leírás ismerteti. Az Országos Találmányi Hivatal a fenti határozat meghozatalát követően az 1987. március 21-én kelt 28. sorszámú határozatával a bejelentés tárgyára a 27. sorszámú határozatban megállapított elsőbbségi napokkal szabadalmat adott. A kérelmező a 27. és a 28. sorszámú határozatok megváltoztatása és — a 41. igénypont kivételével — valamennyi igénypont, tekintetében az 1974. május 16-i elsőbbségi időpont megállapítása iránt kérelmet terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság a kérelmet elutasította. Végzésének indokolásában megállapította: a vitatott igénypontokban írt megoldásokat az alapbejelentés nem tartalmazza. Nem minősülhet ugyanis elsőbbséget megalapozó ismertetésnek, hogy egyes igénypontok intézkedései különböző ábrák részleteiből összeolvashatok. Miután pedig az egyes igényponti megoldásokat összefüggően, szakember számára követhető módon az 1982. október 4-i keltezéssel benyújtott leírás sem tartalmazza, ezért az Országos Találmányi Hivatal 27. és 28. sorszámú határozataiban megállapított időpontoknál korábbi elsőbbségi időpont a megjelölt igénypontok tekintetében nem volt megállapítható. Az elsőfokú végzés megváltoztatása és a 41. igényponton kívül valamennyi igénypont tekintetében az 1974. május 16-i elsőbbségi idő megállapítása érdekében a kérelmező fellebbezett. A fellebbezés túlnyomó részben alapos. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló és az 1983. évi 5. tvr.-rel módosított 1969. évi II. tv. (Szt.) végrehajtására vonatkozó 4/1969. (XII.28.) OMFB-IM együttes rendelet (Vr.) 28. §a (1) bekezdésének d) és e) pontjai értelmében a szabadalmat megadó határozatnak tartalmaznia kell a bejelentés napját és az elsőbbségi adatokat. A bejelentés napja a szabadalmi oltalom időbeli hatályának kezdetét jelöli. Az Szt. 12. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a végleges szabadalmi oltalom a bejelentés napjától számított 20 évig tart. Az elsőbbségi időpont annak megítélésénél mértékadó, hogy kit illet meg a szabadalom, ha egymástól függetlenül több személy tett ugyanazon tárgyra szabadalmi bejelentést, illetőleg, hogy rontja-e a bejelentett találmány újdonságát valamilyen antériorités. Az Szt. 43. §-ának (1) bekezdése értelmében az elsőbbséget megalapító nap általában az a nap, amelyen a szabadalmi bejelentés (bejelentési elsőbbség), illetőleg az oltalmi igénynek a bejelentésben ismertetett megoldáson túlterjedő módosítása (módosítási elsőbbség) az Országos Találmányi Hivatalhoz beérkezett. Az egyes igénypontoknak — igénypontonként — eltérő elsőbbsége is lehet. Ha a bejelentő a szabadalmi bejelentését felhívásra vagy saját kezdeményezéséből megosztja, valamennyi részbejelentés benyújtási napjaként megtarthatja az eredeti bejelentés benyújtásának napját és — ha ennek helye van — az elsőbbség kedvezményét. A kérelmező fellebbezése alapján eldöntendő kérdés az volt, hogy a szabadalom 1-40. és 42- 45. igénypontjaival érintett műszaki megoldásoknak a szakember számára kielégítő ismertetése (Szt. 41. §-ának (1) bekezdése) megtalálható-e az eredeti bejelentés anyagában. A másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás keretében beszerzett igazságügyi szakértői vélemény alapján a Legfelsőbb Bíróság a következőket állapította meg: Az alapbejelentés elsőbbségi iratának összeállításából nyilvánvaló, hogy a leírás elektronikus alkatrészek felhasználásával kialakított távközlő rendszer
