Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet

1990 / 2. szám - Dr. Horváth Mária, Dr. Ficsor Mihály: Bírósági gyakorlat iparjogvédelmi ügyekben

48- Melléklet 1990/4 - SzKV zik; amennyiben az egyezés részleges, a szabadalmat csak megfelelő korlátozással lehet megadni. A szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Az igénypontokat csak a leírás és a rajzok alapján szabad értelmezni. (Szt. 13. §). A szabadalmi bejelentés tárgya nem egyezik meg a 187 631 lajstromszámú magyar szabadalom tárgyával. Az 1. igénypont szerint az oltalmazni kért megoldás­nál imino-vegyületeket alkalmaznak kiindulási anyag­ként. Ezzel szemben a korábbi szabadalomnál a kiin­dulási anyag egyértelműen ,, aminocsoportot tartalmazó vegyület." Nem váitoztat ezen a tényen az a körülmény sem, hogy a korábbi szabadalom 14. és 16. példájában a prolin szerepel, amely az igazságügyi szakértő véle­ménye szerint iminosav. A leírás példái ugyanis nem alapoznak meg szabadalmi oltalmat. A szabadalmi ol­talom terjedelmét az igénypont határozza meg, és nem a leírás, nem a példa. Csupán az igénypont értelme­zésénél kaphat szerepet a leírás példája, de nem pó­tolhatja, nem egészítheti ki az igénypontot. Dr. S. A. igazságügyi szakértő véleménye szerint az ellentartott szabadalom 14. és 16. példája nincs összhangban az igényponttal. Ezt az ellentmondást nem lehet akként feloldani, hogy a korábbi szabadalom oltalmi körét kiter­jesztjük olyan megoldásra is, amelynél kiindulási anyag­ként imino-vegyület szerepel. Erre azért sincs lehetőség, mert a kérdéses példák előterjesztése a kérelmező sza­badalmi bejelentésének a benyújtása után történt. Mindezek folytán a két szabadalom ütközését nem lehet megállapítani. Ezért a Legfelsőbb Bíróság — az elsőfokú végzés megváltoztatásával — hatályon kívül helyezte az Országos Találmányi Hivatal határozatát, és megállapította, hogy az Szt. 6. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján a 187 631 lajstromszámú szabadalom nem zárja ki a kérelmező megoldásának a szabadalmi oltalmát, mert a két megoldás tárgya nem azonos. Erre tekintettel szükség van a szabadalmazható­ság további feltételeinek a vizsgálatára. (Pkf. IV. 20403/1989.) A találmány leírása akkor felel meg a törvényes feltéte­leknek, ha tartalmazza azokat az alapvető információkat, amelyek ismeretében (a feltalálón kívüli) szakember a meg­oldást meg tudja valósítani (Szt. 32. § (1) bek. b) pont, 41. § (1) bek.). Az Országos Találmányi Hivatal 1980-ban szaba­dalmi oltalmat engedélyezett az 1975. évi elsőbbségű „Eljárás és berendezés hőre lágyuló műanyag fólia ... mintázattal való ellátására” című találmányra. A meg­oldás jellemzője, hogy a fólia anyagával azonos oldó­szermentes műanyag színezőanyagot végtelenített köz­vetítő hordozókra felvisszük, a zselatinálási hőmérsék­letre vagy afölé hevítjük, majd a fóliának a felületére préseljük. Az eljárás foganatosítására a 2. igénypont­ban megfogalmazott berendezés szolgál. Az oltalom jo­gosultja a jelen eljárás kérelmezője. Az ellenérdekű fél a hasznosítás tekintetében szerződéses viszonyba került a kérelmezővel. Ezzel kapcsolatban per is volt folyamatban. 1986. november 28-án az ellenérdekű fél megsemmi­sítési kérelmet nyújtott be az OTH-hoz, állítva, hogy a találmánynak a bejelentéskor sem volt meg az újdon­sága, a szabadalmi leírás nem adott kellő kioktatást, és ehhez képest nem felelt meg az 1969. évi II. törvény (Szt.) 41. §-ban írt követelményeknek. Az OTH a megsemmisítési eljárásban szakvélemé­nyeket vizsgált meg, és az 1988. február 16-án megho­zott határozatával a szabadalmat teljes terjedelmében megsemmisítette. A határozatban kifejtett jogi állás­pontja szerint a szabadalom tárgya nem elégítette ki az Szt. 5. §-a szerint a gyakorlati alkalmazhatósággal és a 41. §-a szerint a leírással szemben támasztott törvényes követelményeket. A szabadalmas a határozat megváltoztatása végett a bírósághoz fordult. Az elsőfokú bíróság a megváltoztatási kérelmet el­utasította Egyetértett az OTH jogi álláspontjával: rá­mutatott arra, hogy az Szt. 41. §-ának (1) bekezdése szerint a leírásnak lehetővé kell tennie, hogy szakem­ber a találmány tárgyát a leírás és a rajzban foglaltak alapján megvalósíthassa. Sem a találmányi eljárás meg­valósításához szükséges, oldószermentes színezőanyag tulajdonságait, sem a megfelelően működő berendezés megvalósításához szükséges elégséges információkat a leírás nem tartalmazza. Az Szt. 5. §-ában írt követel­ményt sem elégíti ki a bejelentés; a szabadalmi leírásban bemutatott megoldást nemcsak a feltalálónak kell tud­nia megvalósítani, hanem bárki más szakembernek is. így, bár az OTH a megsemmisítési okként felhozott új­donságrontó körülményekkel nem is foglalkozott, a már említett oknál fogva is megsemmisíthető volt a szaba­dalom. Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező felleb­bezett. Álláspontja szerint tévesen értelmezi az elsőfokú bíróság az Szt. 5. §-ának követelményét, amely a meg­valósíthatóság tekintetében nem utal a szakemberre, il­letve annak valamilyen szintű ismereteire. Hivatkozott arra a körülményre, hogy a felek szerződéses viszonyla­tában a találmány tárgya ténylegesen megvalósult. Az ellenérdekű fél az elsőfokú végzés helybenhagyá­sát indítványozta. A fellebbezés nem helytálló. Az ellenérdekű fél a megsemmisítési kérelmét az újdonság hiányára és a szabadalmi leírás elégtelen voltára alapította. Az Szt. 32. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a szabadalmat meg kell semmisíteni, ha a leírás nem felelt meg a törvényes feltételeknek (41. §). Az Szt. 41. §-ának (1) bekezdése szerint a leírásnak lehetővé kell tennie, hogy szakember a találmány tárgyát a leírás és a rajzban foglaltak alapján megvalósíthassa. Az OTH a megsemmisítési eljárásban megvizsgált körülmények és bizonyítékok alapján meggyőződhetett arról, hogy a szabadalmi leírás nem ad elég útmutatást „a szakember” számára, hogy a találmány tárgyát meg­valósíthassa. A követelmény szempontjából szakember­ként a feltalálón kívüli személyt kell érteni, akinek a megvalósításhoz szükséges alapvető információkat ma­gából a találmány leírásából kell merítenie. A rendel­kezésre álló adatokból és azok szakszerű megítéléséből arra a következtetésre lehet jutni, hogy a szabadalmi le­írás információiból nem ismerhető meg az a különleges tulajdonságú színezőanyag, amelynek megválasztásával vagy előállításával a találmány szerinti eljárás megvaló­sítható, illetőleg a foganatosításra szolgáló berendezés

Next

/
Thumbnails
Contents