Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1990 (95. évfolyam, 1-6. melléklet

1990 / 2. szám - Dr. Horváth Mária, Dr. Ficsor Mihály: Bírósági gyakorlat iparjogvédelmi ügyekben

1990/4 - SzKV Melléklet 47 alapozhat meg szabadalmi oltalmat, ugyanúgy az „összevonás" sem. A műszaki lehetőségek ismeretében csupán gazda­sági döntést igényel, hogy egy vagy több II. jelű kolonna kerüljön megépítésre. A bíróság szerint nem jelent elő­ítéletet gyártósorban elhelyezett berendezések techno­lógiai szükségszerűségből kialakított elrendezése, illetve előítélet leküzdését egy ilyen elrendezés megváltozta­tása. A szakember tevékenységéhez tartozik a techno­lógiai vagy gazdasági okokból megfelelőbb elrendezés kialakítása. A megoldás iránti esetleges külföldi érdeklődés az újdonság körében nem értékelhető; paraméterek hiányában még az egyébként nem vitatott műszaki haladásra sem bizonyíték. A bíróság szerint sem felel meg a bejelentés az Szt. 41. §. (1) bekezdésének, e körben is helyesek voltak az OTH kifogásai, amelyeknek a kérelmező meg sem próbált eleget tenni. A folyamatábra, a berendezések egyértelmű megnevezése, működésének ismertetése stb. nem tartoznak a know-how mélységű adatok közé, annál inkább a leírással szemben támasztott követelmények közé. Mivel a bejelentés sem az újdonság követelményé­nek, sem a leírással szembeni előírásoknak nem felel meg, a bíróság a megváltoztatási kérelmet elutasította. (3. Pk. 20822/1989.) A korábbi elsőbbségű szabadalom tárgyával való egyezés (az igényrontás) megállapításánál irányadó szempontok (Szt. 6. § (3) bek. c) pont; ill. 13. §). A kérelmező az (I) általános képletű N-alkilezett dipeptid-származékok előállítására kért szabadalmi oltalmat. Megoldását az jellemzi, hogy valamely (II) általános képletű vegyületet valamely (III) általános képletű foszfinsavanhidrid jelenlétében valamely (IV) általános képletű vegyülettel reagáltatnak 7-12 pH mellett, 50 °C alatti hőmérsékleten. Az Országos Találmányi Hivatal a szabadalmi beje­lentést az Szt. 6. §-a (3) bekezdésének c) pontjára hivat­kozással elutasította azzal az indokkal, hogy a bejelen­tés tárgya megegyezik a 187 631 lajstromszámú magyar szabadalommal, amelynél karbonsav-amid csoportokat tartalmazó vegyületek — különösen peptidek — előállí­tása végett valamilyen — kívánt esetben védett — kar­­boxilcsoportot tartalmazó vegyületet reagáltatnak — kívánt esetben védett — aminocsoportot tartalmazó ve­gyülettel di-( 1—4 C-atomos)-alkil-foszfinsavanhidrid je­lenlétében 0-50 °C-on. Az Országos Találmányi Hivatal álláspontja szerint a két eljárásnál a reakcióba vitt anyagok és a reakció körülmények azonosak. A peptid szintézisnél az aminosavak közé kell sorolni az aminocsoportot tartalmazó heterociklusos vegyületeket is. A kérelmező a bíróságtól kérte az Országos Talál­mányi Hivatal határozatának a megváltoztatását. A sa­ját megoldása és az ütközőként megjelölt korábbi meg­oldás elhatárolása végett a következőkre hivatkozott: a korábbi szabadalom szerint szabad karboxilcsoportot tartalmazó vegyületet reagáltatnak szabad aminocso­portot tartalmazó vegyülettel. Ezzel szemben a bejelen­tésnek megfelelő megoldás a szabad iminocsoportokkal való reakción alapszik. A korábbi szabadalom által vé­dett kör meghatározásánál nem lehet figyelembe venni a bejelentő szabadalmi bejelentése elsőbbségi napja után benyújtott példákat. Lényeges eltérés, hogy a bejelentés szerinti megoldásnál nincs szükség a reakcióban részt nem vevő funkciós csoportok külön lépésben történő megvédésére és nincs megkötve a kiindulási anyagok aránya. A Fővárosi Bíróság elutasította a megváltoztatási ké­relmet. Álláspontja szerint a bejelentés szerinti (IV) általános képletű iminocsoportot tartalmazó vegyület nem különbözik oly mértékben a korábbi szabada­lommal védett aminocsoportot tartalmazó vegyülettől, hogy az elegendő lenne új szabadalom megalapozására. A peptidszintézisnél az iminocsoportot tartalmazó hete­­rociklikus vegyületek némelyikét is az aminosavak közé sorolják. Igényrontás szempontjából nem lehet figye­lembe venni azt, hogy az ellentartott példákat később nyújtották be, mint a kérelmező szabadalmi bejelenté­sét, mert az oltalmi kört nem a példák, hanem az igény­pontok határozzák meg. Nem alapozza meg az oltalmat a védőcsoportok alkalmazásának a mellőzése, mert erre a korábbi szabadalom szerint is csupán „adott esetben" volt szükség. A kiindulási anyagok egymáshoz való ará­nyának meghatározása nem jelent értékelhető különb­séget. Az elsőfokú végzés ellen a kérelmező fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy a szabadalmi bejelentésben megjelölt (IV) általános képletű imino-vegyületek nem azonosak az ütközőként megjelölt korábbi szabadalom­ban alkalmazott kiindulási vegyületek egyikével sem. Annál ugyanis kiindulási vegyületként egyértelműen va­lamilyen amino-vegyületet kell alkalmazni. Ezzel szem­ben az oltalmazni kért megoldásnál a kiindulási anyag imino-vegyület, amely lényegesen különbözik a felho­zott szabadalom igénypontja szerinti amino-csoportot tartalmazó vegyületektől. Igaz, hogy az irodalomban a természetes aminosavak közé sorolják az aminocsopor­tot tartalmazó vegyületeket és az iminocsoportot tartal­mazó heterociklusos vegyületeket is. Ez utóbbiak azon­ban kémiai tulajdonságaik szempontjából eltérnek az aminocsoportot tartalmazó alifás vagy aromás amino­­savaktól. Ez az eltérés megalapozza a szabadalmi oltal­mat. Arra is hivatkozott, hogy az ütközőként megjelölt szabadalom leírásában sehol sem hivatkoztak a prolin­­hoz hasonló, iminocsoportot tartalmazó vegyületekre. A prolint tartalmazó 14. és 16. példa nem esik az igénypontban megfogalmazott oltalmi kör alá. Ezért az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy ezeknek a példáknak a későbbi benyújtása az igényrontás szempontjából nem vehető figyelembe. A kérelmező hivatkozott arra is, hogy a 187 631 lajstromszámú szabadalom egyértelműen nem definiálta a védőcsoportok kérdését. A leírás szerint a reakcióban részt nem vevő funkciós csoportokat védeni kell. Ezzel szemben az oltalmazni kért megoldásnál nincs szükség ezeknek külön lépésben történő megvédésére. Végül a kérelmező igénypontját akként korlátozta, hogy ezzel a kettős oltalom elkerülése végett kizárja az alkalmazott kiindulási anyagok köréből a prolint. A fellebbezés alapos. Az Szt. 6. § (3) bekezdésének c) pontja értelmében a találmány nem részesülhet szabadalmi oltalomban, ha tárgya korábbi elsőbbségű szabadalom tárgyával egye­

Next

/
Thumbnails
Contents