Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1988 (93. évfolyam, 1-4. melléklet)
1988 / 2. szám - dr. Farkas Erzsébet: Az első és második indikáció szabadalmazhatósága az Európai Szabadalmi Egyezmény alapján és a magyar szabadalmi törvény adta lehetőségek. Első rész
10 Melléklet 1988/6 -SzKV Ki akadályozhatja meg, hogy az orvos, akit köt a hivatali titoktartás és aki nem említi a páciensnek a recepten a kezelendő betegséget, S2-t írjon fel Mj kezelésére? Erre vonatkozóan jegyzi meg Bühling (9), hogy a Secundus jogainak biztosítására javasolt rendszer igazságtalansághoz vezethet Primusszal szemben, akinek a P termék gyógyászatba való bevezetése tulajdonképpen köszönhető. c) Azéma (10) a maga részéről attól tart, hogy a szabadalmas monopolizálná a termék összes gyógyászati alkalmazását egy olyan szabadalom mögött meghúzódva, amelyben a gyógyászati alkalmazásra vonatkozóan csak bizonytalan indikációk lennének megadva. A módosított 1968-as francia törvény és az EPC alapján Azéma érvének nem lehet érvényt szerezni, mivel a gyógyászati tárgyú találmányok leírásával kapcsolatban egyik sem tartalmaz előírásokat. d) Vossius és Rauh (11) szerint az általános elv az, hogy a szabadalom által biztosított oltalomnak arányosnak kell lennie a tényleges találmánnyal; ezért ha a terméknek egy speciális betegség vagy betegségcsoport kezelésére való alkalmazhatóságát mutatja be, és ha csak ezt a lehetőséget tárja fel a szabadalmi leírásban, akkora szabadalmi oltalmat következésképpen korlátozni kell. Bár az általános elv, amit kimondanak, egészen helyes, a levont következtetések jelen esetben nem teljesek, mivel nem számolnak a találmány valódi lényegével. Vitathatatlan, hogy a találmány lényege egy olyan termék, anyag vagy anyagösszetétel bevezetése a gyógyászatba, amelyet eddig gyógyításra vagy diagnosztikai célra nem használtak. Éppen a gyógyászatba való bevezetés a találmány, ez indokolja a szabadalmi oltalmat az összes gyógyászati alkalmazásra. Azt a tényt is számításba kell venni, hogy egy termék, anyag vagy anyagösszetétel, amelyet kezelésre vagy diagnosztikai célra használnak, minden gyógyászati hatását szükségszerűen kifejti, és nem lehet csak az egyikre korlátozni. e) Bizonyos kommentátorok az EPO Guidelinesban levő megszorításokra való ajánlást, amely azt mondja, hogy „. . . az 5. szakasz célja az volt, hogy egyértelművé tegye, hogy egy ismert anyag (vagy ismert anyagösszetétel), amely, mivel a technika állásához tartozik, mát nem szabadalmazható, első indikációra mégis szabadalmazható, ha az ember vagy állati test gyógyászati kezelésére alkalmas" (12), úgy magyarázzák, hogy a szabadalmat a termék első gyógyászati felhasználására kell korlátozni. A kifejezés ezzel szemben azt jelenti, hogy egy ismert anyag, amely a technika állásához tartozik, mivel kezelési vagy diagnosztikai eljárásban először alkalmazták, szabadalmazható. Az analizált érvek azt mutatják, hogy végül is nincs meghatározó indok, ami megengedné valakinek, hogy a törvény és az Egyezmény szövegéből a szabadalom oltalmi körének korlátozására következtessen, ami ott nincs leírva." Az első indikációs találmányok oltalmi körének meghatározására — célhoz kötött termékigénypont formájában — a következő lehetőségek kínálkoznak: a) Az első közelítésnél azt veszik figyelembe, hogy a találmány a termék gyógyászati alkalmazási lehetőségét mutatja be, és a felsorolt indikációk közül a leírásban legalább egyet részletesen ismertet, amely a termék beadásával kezelhető. „Gyógyszer azzal jellemezve, hogy hatóanyagként X terméket tartalmaz" vagy „Gyógyászati készítmény azzal jellemezve, hogy hatóanyagként X terméket tartalmaz". A gyógyszert minden alkalmazási területen védi. Tág oltalom. b) A második lehetőség: „Gyógyszer, amely X terméket tartalmaz és M gyógyítására használható" vagy „Gyógyászati készítmény, mely hatóanyagként X terméket tartalmaz és M gyógyítására alkalmazható". Tehát szigorúan csak arra a gyógyászati alkalmazásra ad oltalmat, amelyet a bejelentő célul tűzött ki és amelyet a szabadalmi leírás ismertet. Szűk oltalom. c) Figyelembe vehető, hogy a találmány a termék farmakológiái tulajdonságainak a bemutatásában áll, felruházva a terméket egy farmakológiai funkcióval. Az igénypont ekkor a következő típusú: „Gyógyszer, amely X terméket tartalmaz és P farmakológiai tulajdonságú". Az igénypont az adott farmakológiai funkciót oltalmazza, s a gyógyszert olyan terjedelemben védi, amilyenben olyan betegség kezelésére használják, amelyhez ilyen farmakológiai tulajdonságra van szükség. Stieger (6) szerint „az világos, hogy ha egy anyag vagy -összetétel ismert formájában szabadalmazható, a szabadalmi igény nem lehet korlátozás nélküli, hiszen akkor kettős szabadalmazásra kerülne sor. Ez akkor sem kétséges, ha nem is következik szükségképpen az Art. 54(5) szövegéből. Ami nagyon ellentmondásos, az az indikáció igénypontban megengedhető kiterjesztésének kérdése. Az EPO Guidelines a vizsgálóknak azt tanácsolja, hogy nagyon szűk alkalmazási terület indikálást engedélyezzenek, például ilyen megfogalmazásban: X anyag vagy anyagösszetétel Y betegség gyógyítására (13). Rögtön hozzáteszik azonban, hogy ha a bejelentő egyszerre több különböző sebészeti, gyógyászati vagy diagnosztikai alkalmazást ismertet, megengedhető, hogy egyugyanazon bejelentésben független igénypontokat állítson a különböző alkalmazásokra, azaz általában ilyen esetekben a találmány egységének hiánya miatt nem kell kifogást emelni. A német irodalomban eddig kevés támogatója akadt az EPO Guidlines véleményének (11). Az uralkodó nézet a nagyon tágan fogalmazott igényt részesíti előnyben, amely valahogy így hangzik: X anyag vagy anyagösszetétel gyógyszerként való alkalmazásra. A két példa az elméletileg lehetséges két szélsőséges álláspontot tükrözi. A megfelelő megoldáshoz abból kell kiindulni, hogy az Art. 54(5) terméket véd, de nem abszolút, hanem alkalmazáshoz kötött formában, Ebből az következik, hogy a találmánynál nem lehet a végső alkalmazás meghatározásától eltekinteni, mint ahogy az egy abszolút formájú szabadalmi igény esetén megengedett. Sőt, az anyag vagy anyagösszetétel alkalmazása lényegében a találmány tárgya. Olyan analógiának nincs alapja, amely szerint a termékoltalom elvileg abszolút, az Art. 54(5) szerinti termékoltalom pedig relatíve abszolút, azaz minden gyógyszert magába foglal (14). Ezek a találmányok jellegüket tekintve alkalmazási találmányok, és azok is maradnak, mégha nem hozzáillő oltalmi kategóriába sorolják is őket (15). Ha a hatás a találmány tárgyának részét képezi, csak olyan terjedelemben oltalmazható, amely az alkalmazás ismertetésével arányos (11).
