Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1988 (93. évfolyam, 1-4. melléklet)
1988 / 1. szám - Vállalatok szabadalmi információs tevékenységének elemzése reprezentatív felmérés alapján
1988/3 - SzKV Melléklet 27 táblázat). A szabadalom kutatás rendszerességét vizsgálva viszont már az állapítható meg, hogy a vállalatok kétharmada (62, azaz 66,7 %) nem végez rendszeres szabadalomkutatást. Az alábbi csoportokban vannak többségben a rendszeres szabadalomkutatást végzők a nem-végzőkkel szemben: vegyi-, gyógyszer- és olajipari vállalatok, kutató-fejlesztő intézetek és központok. Mindenesetre meglepő, hogy a kutató-fejlesztő intézetek 43,8 %-ában nem folyik rendszeres szabadalomkutatás. Igen rossz az arány a gépipari vállalatoknál, ahol 17 vállalatból csak 2-nél (11,8 %) tapasztalható rendszeresség tekintetében. Annak megítélésére, hogy a vállalatok milyen szabadalomkutatási eljárásokat használnak, kevés megbízható támpontot sikerült találni. A vállalatok többsége az esetenként végzett szabadalomkutatások során egy-egy konkrét feladatnak megfelelő kutatást végzi, ennek keretében sor kerülhet újdonságvizsgálatra, szabadalomtisztaság vizsgálatra, kutatás-fejlesztést megelőző tájékozódásra, műszakiszint vizsgálatra, a konkurrencia szabadalmainak figyelésére. Ártendencia, ill. prognosztikai célú szabadalomkutatásokra alig történt utalás; ennek részben az is az oka lehet, hogy ez már a műszaki-fejlesztés érdekszférájába esik, és az iparjogvédelmi előadók kevéssé tájékozottak ezekkel a témákkal kapcsolatban; másrészt az ilyen jellegű kutatási megbízásokat külső félnek (információs központnak) adnak ki, és a jelentést ugyan csak az adott szakterület szakemberei használják fel. Mindenesetre ebben a kérdéscsoportban — ami a felmérés egyik fő eleme volt — igen nagy eltérések tapasztalhatók a vállalatok között. Míg egyesek képesek magukévá tenni — a napi gyakorlat szintjén is — az élvonalbeli nemzetközi szabadalomkutatási módszereket, addig mások — a nagy többség — nemcsak nem foglalkozik ilyen kérdésekkel, de az idevágó alapvető ismeretekkel sem rendelkezik. Szabadalmi információforrások felhasználása A Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő — aminek megrendelését az iparjogvédelmi munka minimális alapfeltételének tekinthetjük — a 93 vállalat közül 7-hez (7,5 %) nem járt. Az OTH Szabadalmi Tárában végzett kutatások éves átlagos számát nehéz volt pontosan megállapítani. Évi néhányszori látogatásra történt utalás 38 (40,9 %) vállalatnál, míg egyértelműen nemleges választ adott a látogatást illetően 26 (28,0%) vállalat, azaz a vállalatok mintegy 70 %-a alig használja fel a Szabadalmi Tár adta lehetőségeket. 29 (31,2 %) vállalat rendszeresen igénybe veszi a Szabadalmi Tárat. Külföldi szabadalmi információforrást 30 (32,3 %) vállalat használ fel, a többi gyakorlatilag nem vesz igénybe ilyen forrást. 26 vállalatnak (28,0 %) van birtokában valamilyen szisztematikus szabadalmi információforrás (a magyar szabadalmi közlönyt nem számítva). Ezek az esetek több ségében külföldi periodikát, referáló folyóiratokat, stb. jelentenek; többször történt utalás az alábbiakra: INPADOC microfiche anyaga, Derwent kiadványok, Chemical Abstracts (szekciói), Izobretenija Sztran Mira, NSZK-beli szabadalmi leírások (különböző megjelenési szintűek). Egy-egy vállalat számára esetenként egyéb anyagok is rendelkezésre állnak, például: American Petroleum Institute referáló kiadványa, egyes szocialista országok szabadalmi leírásainak gyűjteménye, USA szabadalmi közlönye. A központokban található információs anyagok a tagvállalatok rendelkezésére is állnak. A vállalatok saját erőfeszítéseit tükrözik azok az információs gyűjtemények, amelyeket maguk készítenek saját használatra. Több vállalatnál állítanak össze szabadalmi leírásgyűjteményt hazai vagy külföldi leírásokból, újabban pedig néhány helyen saját számítógépes információs rendszereket is létrehoztak. A külföldi eredetű, ill. saját tulajdonú szabadalmi információs anyagok felhasználásában ugyancsak a vegyi- és gyógyszeripari vállalatok járnak az élen, mellettük még a kutató-fejlesztő intézetek kategóriájában mondható jónak a felhasználás. A szabadalmi leírások évi átlagos megrendelési száma csak hozzávetőlegesen volt felmérhető, eszerint 48 vállalat évente jelentős számú (néhány tucattól sok százig) szabadalmi dokumentumot (szabadalmi leírás, ill. közzétett bejelentési anyag) szerez be, míg 45 vállalat minimális (0-néhány) mennyiségűt. Az intenzív iparjogvédelmi, ill. szabadalmi információs tevékenységet folytató vállalatok mind nagyszámú leírást szereznek be évente. A szabadalmi információ biztosítására és feldolgozásához a vállalatok részint saját szakembereiket részint külső szolgáltatásokat vesznek igénybe. A 4. táblázatbeli összeállítás a vállalatok által igénybevett különféle információszolgáltató, ill. feldolgozó irodákat mutatja be, feltüntetve az igénybevétel gyakoriságát is. A jelzetteken túlmenően egy-egy esetben említésre kerültek még az alábbiak is, mint információszolgáltatók: Agroinform, Industrial Coop, Mezőgazdasági és Élelmezésipari Szervező Vállalat, OKISZ Szervezési és Számítástechnikai Vállalatésa COMPUDRUG. Amint a közölt adatok is tükrözik, a vállalatuk közel fele saját szakembereket is felhasznál a szabadalmi információs munkához, általában azonban ez nem elégséges, ezért külső megbízásokat is kiadnak. A megbeszélésekből az tűnt ki hogy a vállalatok jelentős része — elsősorban azok, amelyeknél a szabadalmi információs tevékenység szerény színvonalú — a munkaigényes szabadalomkutatást áthárítja külső megbízottakra, és maguk lényegében csak az adminisztrációs munkát végzik. A fejlett szabadalmi információs munkát végző vállalatok viszont saját szakembereiket szakosítják bizonyos információs munka folyamatokra, és külső megbízatást csak akkor adnak ki, ha saját kapacitásuk nem elégséges. Erre láthatunk példákat a nagyobb gyógyszergyáraknál és a kutató-fejlesztő intézeteknél. Külső megbízást leggyakrabban az ügyvédi munkaközösségek szabadalmi irodáinak, valamint a Danubia Szabadalmi Irodának adnak a vállalatok. Általában bevált személyes kapcsolatokon alapulnak ezek a megbízások, és a szabadalmi információs feladatok az általános iparjogvédelmi feladatok közé ágyazódnak be. Meg kell azonban említeni, hogy az irodák gyakran nem maguk végzik el a tényleges információs munkát, hanem tovább adják azt információs központoknak, vagy vállalkozó külső szakembereknek. A nagy országos információs központokhoz — OMIKK, 11K, Prodinform — ugyancsak gyakran fordulnak a vállalatok, ez esetben azonban másjellegű kapcsolat alakul ki, mint a szabadalmi irodákkal, amennyiben ezek a megrendelések általában témafigyelésre, ill. egyegy témával kapcsolatos átfogó kutatásra vonatkoznak, és az ennek keretében feldolgozott anyag többnyire az információforrások szélesebb spektrumára terjed ki, magába foglalva a szabadalmi dokumentumanyagot is. Az információs piacon újabban megjelent kisvállalkozások speciális szakági igényeket elégítenek ki. Az iparági egyesülések, központi kutatóintézetek, egyetemek, központi könyvtárak az adott iparágak általános jellegű információs központjai, amelyekben
