Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1988 (93. évfolyam, 1-4. melléklet)
1988 / 1. szám - Vállalatok szabadalmi információs tevékenységének elemzése reprezentatív felmérés alapján
26 Melléklet 1988/3 -Sz KV A felmérő kérdések 18 téma körül csoportosultak, és összességében mintegy 50 tétel megbeszélése volt előirányozva; legtöbb esetben azonban a résztémák érdektelenek, ill. nemleges megválaszolásúak voltak. A kérdések mintegy 2/3-a a vállalati iparjogvédelmi, ill. információs munkával kapcsolatos konkrét tárgyi (részben számszerű) tényanyagra irányult, a többi kérdés összetettebb megközelítést, ill. véleménynyilvánítást kívánt meg. Joggal volt elvárható, hogy a kérdések zömére pontos választ kapjunk, valójában azonban szinte minden kérdésnél nagy volt a bizonytalanság a válaszadók jelentős részénél. Ez összefüggésben áll a vállalati iparjogvédelmi — ezen belül szabadalmi információs — munka fej lettségi szintjével. Ha az egyes kérdésekre adott válaszok megbízhatóságát a megbízható válaszok %-os aránya alapján 0-tól 100-ig terjedő, 10-es léptékű számértékkel jellemezzük (100 jelenti a teljes megbízhatóságot), akkor a feltett kérdések 50 %-ára kaptunk megbízható (80-100 pontos) választ, 20 %-ára elfogadható (60-70 pontos), míg 30 %-ára bizonytalan (0-50 pontos) választ. A bizonytalanság okai közül megemlítendő egyfelől a válaszadó személy inkompetens volta, szubjektivitása, másfelől az adott ismeretanyag kezelésében a vállalatnál mutatkozó hiányosságok. Említést érdemel, hogy a meglátogatott vállalatok mintegy 30 %-ában igen szívélyes fogadtatásról lehet beszélni, és ez általában a kölcsönös informálás igényének felismerésével párosult. Az esetek töredékében (mintegy 10 %-ában) mutatkozott csak tartózkodás a felméréssel szemben, ennek oka többnyire a felmérés céljának félreértése volt. Mindent összevéve, a kapott válaszok felhasználhatóak voltak arra, hogy a vállalatok szabadalmi információs tevékenységét kvantitatív vagy fél-kvantitatív adatokkal, ill. minősítő jelzőkkel jellemezzük, és bizonyos következtetéseket levonjunk. Ehelyütt nincsen mód a felmérés eredményeinek részletes bemutatására (teljes feldolgozást Id. 3), csak az egyes válaszcsoportok összegzésére vállalkozhatunk. (Az adatok értékelésénél figyelembe kell venni a vállalatok dolgozóinak számát. Amint az 1. táblázatból kitűnik, a szövetkezetekben, ill. kutató-fejlesztő intézetekben a létszám az ipari vállalatokéhoz viszonyítva mintegy 1 5-20 százaléknyi). A vállalatok iparjogvédelmi szervezete és a műszaki könyvtárak szintje Az adatokat az 1. táblázat foglalja össze. Az ipari vállalatok 41 %-a rendelkezik magas színvonalú műszaki könyvtárral. Ennél az átlagos arányszámnál lényegesen magasabb érték található a vegyi-, gyógyszer- és olajipari vállalatoknál, valamint a műszer- és híradástechnikai ipari vállalatoknál. A kutató-fejlesztő intézetek könyvtári színvonala igen magas, ami az elvárásokkal összhangban van, és ugyancsak jónak mondható a vállalati központok színvonala is. Ha minimális követelménynek azt tekintjük, hogy a vállalatoknál legyen legalább egy olyan személy, akinek munkaköri feladatai közé tartozik az iparjogvédelmi tevékenység, akkor az ipari vállalatok többségénél (92%), és a többi kategóriáknál is kielégítőnek tekinthetjük a jelenlegi helyzetet. Hozzátéve természetesen, hogy azoknál a vállalatoknál — számszerint 6 vállalatnál és szövetkezetnél —, melyeknél nincs ilyen megbízott, a hiányosság megszüntetésére volna szükség. Az iparjogvédelmi feladatot ellátó személyek képzettségét illetően alapkövetelménynek állíthatjuk a középfokú iparjogvédelmi képzettséget. Az ipari vállalatok és a kutató-fejlesztő intézetek mintegy 1/5-énél, míg a szövetkezetek mintegy felénél azonban nincs legalább egy ilyen képzettségű személy sem. Az elemzésbe vont 93 vállalatnál összesen 77 felsőfokú és 56 középfokú iparjogvédelmi képzettségű személy dolgozik, ezt a számarányt, mint összértéket elfogadhatónak tarthatjuk. Ez azonban nem feledteti azt a tényt, hogy 15 vállalatnál, 4 szövetkezetnél és 3 kutató-fejlesztő intézetnél nincs képzett iparjogvédelmi szakember. Figyelemre méltó, hogy néhány nagy vállalatnál kiugróan nagy — 10—15 főnyi — az iparjogvédelmi kvalifikációjú szakemberek száma. A szabadalmi információs feladatok elvégzése a vállalatok többségénél az iparjogvédelmi képzettségű szakemberek munkaköréhez tartozik. Csak a legnagyobb vállalatoknál különül el a szabadalmi információs tevékenység az általános iparjogvédelmi munkától; ezeknél az információs munkát erre specializálódott felsőfokú iparjogvédelmi képzettségű, ritkábban informatikus szakképzettségű, vagy más területről átprofilírozott szakemberek végzik. Kétségtelenül ez a leghatékonyabb módja az információfeldolgozásnak, ill. -szolgáltatásnak, érthetően azonban a szakember-ellátottság ilyen foka nem várható el általánosan. A nagy és jól ellátott műszaki könyvtárral rendelkező vállalatok főállású könyvtárossal is rendelkeznek, aki valamilyen formában általában részt vesz a szabadalmi információs munkában, általában azonban munkájuk csak a dokumentumok beszerzésére terjed ki. A szakképzettség jellegét tekintve a legelőnyösebb megoldásnak azt tarthatjuk, ha a szabadalmi — és általában iparjogvédelmi — információs munkát olyan műszaki alapképzettségű és felsőfokú iparjogvédelmi képzettségű szakember végzi, aki az információs területre szakosodik. Természetesen más megközelítés is lehetséges — például általános informatikus orientálódása —, azonban a terület specifikus ismeretanyagának elsajátítása és a gyors fejlődés követése mindenképpen továbbképzést kíván. Ez egyébként lényegében önképzéses alapon oldható meg, de célszerűen igénybe kell venni az egyes hazai és külföldi információs vállalkozások és intézmények által szervezett tanfolyamokat is. A vállalati fejlesztőmunka és szabadalmi tevékenység kapcsolata A felmérésében szereplő vállalatok kutató-fejlesztő tevékenységének és szabadalmazási aktivitásának mértékét a 2. táblázat mutatja be. A vállalatok többségénél — 89 közül 80-ban — folyik tényleges fejlesztő tevékenység, ebből 62-ben intenzív. A szabadalmi bejelentések évi átlagos száma korrelációban van a fejlesztőmunka intenzitásával. Az évi 5-nél több bejelentési szám esetenként kiugróan magas, 20—25, sőt 60—80 bejelentést is jelent, éspedig évi rendszerességgel. Az ipari szövetkezetek szabadalmazási aktivitása meglehetősen szerény mértékű, gyakran nincs is. A vizsgált vállalatok közül 21-nél évi 0—1 szabadalmi bejelentés születik, azaz nincs, vagy minimális az ilyen irányú tevékenység. Szabadalomku ta tási tevékenység Arra a kérdésre, hog egyáltalában végeztek-e szabadalomkutatást a vállalatok, a feldolgozott 93 gazdálkodó szervezet közül 17 (18,3 %) adott nemleges választ (Id. 3.
