Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1988 (93. évfolyam, 1-4. melléklet)

1988 / 1. szám - A műszaki fejlesztés és a műszaki alkotó unka a gazdasági szabályozás új rendszerében

I 22 Melléklet 1988/3 -Sz KV Műszaki szakértői tevékenységnek minősülő munkákból származó, az eredeti alkotót vagy szakértőt megillető személyi bevételek (szerzői, szakértői díjak) évi 200 eFt­­ig terjedő részének 35% a, 200 eFt feletti részének pedig 60%-a tekinthető adóalapnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy az adóalap meghatáro­zásánál az ilyen tevékenységekből származó bevételek évi teljes összegét kell figyelembe venni. A tételes költségelszámolás rendszere Amennyiben a találmányi díjak, a szerzői jogi védelem alá tartozó alkotások díjai vagy a szakértői díjak tényle­ges jövedelemtartalma az alkotó (szerző, szakértő) meg­ítélése szerint kisebb a Törvény 6. § (1) bekezdésében szereplő átalány jellegű költségbeszámítással korrigált bevételnél, akkor az átalány típusú elszámolás helyett a!T<á]mazható a tételes költségelszámolás módszere (TV. 6. § (2) bekezdés). ! Ebben az esetben a bevétel megszerzése érdekében fel­­! merült (a Vhr. 16. §-ában részletezett) számlával igazolt költségek számolhatók fel. A költségek legfeljebb annak a bevételnek a mértékéig vehetők figyelembe, amellyel kapcsolatban felmerültek és a kötséglevonás éves összege több' förhásbóI származó ’ bevétel esetére sem haladhatja meg s 12 eFt-ot (Vhr. 16. § (2) bekezdés). Nyilvánvaló, hogy'lty^n alacsony ösz­­szeghatár mellett, például a találmányi díjak esetében, e rendszer alkalmazása szóba sem jöhet, legfeljebb egyes kisebb összegű szerzői és szakértői díjak esetében lehet némi jelentősége. Az alkotó ennél magasabb, bevételt terhelő, számlával igazolható költséget is elszámolhat ^ha vállalja, hogy a te­vékenységével kapcsolatos nyilvántartásait a vállalkozá­sokra vonatkozó előírásoknak megfelelően vezeti. Ezzel a megoldással nem csak az elszámolható költségek össze­ge lehet évi 12 eFt-nál magasabb, de lényegesen széle­sebb a figyelembe vehető költségtípusok köre is. A ma­gánszemély ebben az esetben sem válik vállalkozóvá, a vállalkozói adóról szóló jogszabályok hatálya rá nem terjed ki, csupán részletesebb nyilvántartás vezetésére kötelezi magát. A külföldről származó találmányi, szerzői, illetve szakértői díjak személyi jövedelemadója A jövedelmet általános szabályként akkor kell kül­földről származónak tekinteni, ha a külföldi megbízó számára végzett tevékenység vagy szolgáltatás, értéke­sítés ellenértékét közvetlenül a mearaadelőJizeti meg. A belföldi (munkaviszonyon kívül végzett) egyes szelle­mi tevékenységekből származó jövedelem (pl. licencdíj, szerzői díj, szakértői díj) is külföldről származónak mi­nősül abban az esetben, ha ellenértékét külföldi szerve­zet vagy személy egyenlíti ki akkor is, ha a magánsze­mély e jövedelmét belföldi közvetítő, ügynöki szolgálat stb. útján kapja meg. Ha viszont a szellemi alkotás ered­ményét az alkotó előzőleg már^gy-befföisiLíelbaszoáló­nak eladta és ez értékesíti külföldre, akkor az alkotó jö­vedelme belföldről származónak minősül. Belföldi ere­­! detűnek kell tekinteni a jövedelmet akkor is, ha az I Magyarországon működg_ külföldi tulajdonú váltalko- I zástól származik. A Törvény 6. § (1) bekezdésében, valamint a Vhr. 7. § (2) bekezdés b) pontjában felsorolt műszaki tudo­mányos alkotó tevékenységek alapján külföldről szár­mazó személyi bevételek jövedelemtartalmának meg­határozása a következőképpen történik: a teljes bevételt csökkenteni kell a Törvény 6. § (1) bekezdésében meghatározott költségátalány mértéké­vel (találmányi, illetve licencdíj esetén a Törvény 15. § (13) bekezdése szerinti 100 eFt az adómentes rész­szel is); amennyiben az alkotó úgy dönt, az átalány helyett az adóhatóság engedélyével alkalmazhatja a Törvény 13. § -a szerinti tételes költségelszámolás módszereit; a költségekkel csökkentett bevételből le kell vonni a külföldön fizetett adót; így megkapjuk az adózás alapjául szolgáló jövedelmet. A külföldről származó jövedelem személyi/övecte/e/7?­­adója az adóalap mértékétől függetlenül egységesen 20%. Ebből az is következik, hogy ezeket a jövedelmeket az adózás szempontjából más adóköteles jövedelmekkel nem kell összevonni (TV. 18. § (5) bekezdés és TV. 14. § (2) bekezdés). Az adó befizetése a jövedelem megszerzésekor egy összegben történik, amelyet a magánszemély megbízása alapján a jövedelmet közvetítő ügynöki szervezet is elvé­gezhet. A törvény azonban kimondja, hogy a külföldről szár­mazó jövedelmet az adóbevallásban annak összegétől és megszerzési jogcímétől függetlenül minden esetben fel kell tüntetni. A több évi munka alapján egyösszegben realizált bevételek kezelése A személyi jövedelemadó rendszer elvileg figyelembe veszi a műszaki alkotó munkának azt a sajátosságát is, hogy e tevékenységek körében a bevétel gyakran igen hosszú ideig tartó munkát követően egy időpontban (a ráfordított munkával arányosan) viszonylag nagy összeg­ben jelenik meg. Ennek következtében esetenként még az eddig ismerte­tett költségbeszámítási konstrukciók alkalmazása mel-л lett is indokolatlanul magas adó terhelné a nagyértékű ' műszaki alkotások egyösszegben kifizetett díjait. A törvény ennek ellensúlyozása céljából lehetővé teszi, hogy amennyiben az eddig tárgyalt műszaki tudományos alkotásokból vagy azok valamelyikéből származó jövede­lem eléri vagy meghaladja a magánszemély előző évi adó­alapjának 50%-át, akkor az az alkotó kérésére megosztva adóztatható. Ez aztjelertti, hogy a műszaki alkotásból származó jö­vedelemi 1/3 részét kell a tárgyévi egyéb adóköteles jöve­delmekkel összevontan adózni, majd az itt alkalmazott ii legmagasaotTadókulcsnak megfelelő összegű adót kell a | 2/3 rész után elszámolni és a tárgyévi adókkal együtt befi- ! zetni (TV 6. § (3) bek., Vhr. 8. §). A „kedvezményt" ebben a rendszerben az fejezi ki, hogy a műszaki alkotó . munkából származó jövedelem 2/3 részénél nem érvé- | nyesül az adótábla progresszivitása. A jövedelem várható nagysága év közben nem ítélhető meg pontosan. Előfordul, hogy az alkotó csak az adóév végén tudja eldönteni, hogy mekkora bevétellel számol­hat és annak milyen a költségtartalma. Ehhez igazodik a költségelszámolásra és a jövedelemmegosztásra irányuló kérelmek benyújtásának határideje. A költségbeszámítás­nál ez év közben bármikor, az adóév december 31-ig megtehető. A jövedelemmegosztásnál pedig a bevétel megszerzését követő 30 napon belül lehet a kérelmet bejelenteni.

Next

/
Thumbnails
Contents