Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1988 (93. évfolyam, 1-4. melléklet)
1988 / 1. szám - A műszaki fejlesztés és a műszaki alkotó unka a gazdasági szabályozás új rendszerében
I 22 Melléklet 1988/3 -Sz KV Műszaki szakértői tevékenységnek minősülő munkákból származó, az eredeti alkotót vagy szakértőt megillető személyi bevételek (szerzői, szakértői díjak) évi 200 eFtig terjedő részének 35% a, 200 eFt feletti részének pedig 60%-a tekinthető adóalapnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy az adóalap meghatározásánál az ilyen tevékenységekből származó bevételek évi teljes összegét kell figyelembe venni. A tételes költségelszámolás rendszere Amennyiben a találmányi díjak, a szerzői jogi védelem alá tartozó alkotások díjai vagy a szakértői díjak tényleges jövedelemtartalma az alkotó (szerző, szakértő) megítélése szerint kisebb a Törvény 6. § (1) bekezdésében szereplő átalány jellegű költségbeszámítással korrigált bevételnél, akkor az átalány típusú elszámolás helyett a!T<á]mazható a tételes költségelszámolás módszere (TV. 6. § (2) bekezdés). ! Ebben az esetben a bevétel megszerzése érdekében fel! merült (a Vhr. 16. §-ában részletezett) számlával igazolt költségek számolhatók fel. A költségek legfeljebb annak a bevételnek a mértékéig vehetők figyelembe, amellyel kapcsolatban felmerültek és a kötséglevonás éves összege több' förhásbóI származó ’ bevétel esetére sem haladhatja meg s 12 eFt-ot (Vhr. 16. § (2) bekezdés). Nyilvánvaló, hogy'lty^n alacsony öszszeghatár mellett, például a találmányi díjak esetében, e rendszer alkalmazása szóba sem jöhet, legfeljebb egyes kisebb összegű szerzői és szakértői díjak esetében lehet némi jelentősége. Az alkotó ennél magasabb, bevételt terhelő, számlával igazolható költséget is elszámolhat ^ha vállalja, hogy a tevékenységével kapcsolatos nyilvántartásait a vállalkozásokra vonatkozó előírásoknak megfelelően vezeti. Ezzel a megoldással nem csak az elszámolható költségek összege lehet évi 12 eFt-nál magasabb, de lényegesen szélesebb a figyelembe vehető költségtípusok köre is. A magánszemély ebben az esetben sem válik vállalkozóvá, a vállalkozói adóról szóló jogszabályok hatálya rá nem terjed ki, csupán részletesebb nyilvántartás vezetésére kötelezi magát. A külföldről származó találmányi, szerzői, illetve szakértői díjak személyi jövedelemadója A jövedelmet általános szabályként akkor kell külföldről származónak tekinteni, ha a külföldi megbízó számára végzett tevékenység vagy szolgáltatás, értékesítés ellenértékét közvetlenül a mearaadelőJizeti meg. A belföldi (munkaviszonyon kívül végzett) egyes szellemi tevékenységekből származó jövedelem (pl. licencdíj, szerzői díj, szakértői díj) is külföldről származónak minősül abban az esetben, ha ellenértékét külföldi szervezet vagy személy egyenlíti ki akkor is, ha a magánszemély e jövedelmét belföldi közvetítő, ügynöki szolgálat stb. útján kapja meg. Ha viszont a szellemi alkotás eredményét az alkotó előzőleg már^gy-befföisiLíelbaszoálónak eladta és ez értékesíti külföldre, akkor az alkotó jövedelme belföldről származónak minősül. Belföldi ere! detűnek kell tekinteni a jövedelmet akkor is, ha az I Magyarországon működg_ külföldi tulajdonú váltalko- I zástól származik. A Törvény 6. § (1) bekezdésében, valamint a Vhr. 7. § (2) bekezdés b) pontjában felsorolt műszaki tudományos alkotó tevékenységek alapján külföldről származó személyi bevételek jövedelemtartalmának meghatározása a következőképpen történik: a teljes bevételt csökkenteni kell a Törvény 6. § (1) bekezdésében meghatározott költségátalány mértékével (találmányi, illetve licencdíj esetén a Törvény 15. § (13) bekezdése szerinti 100 eFt az adómentes részszel is); amennyiben az alkotó úgy dönt, az átalány helyett az adóhatóság engedélyével alkalmazhatja a Törvény 13. § -a szerinti tételes költségelszámolás módszereit; a költségekkel csökkentett bevételből le kell vonni a külföldön fizetett adót; így megkapjuk az adózás alapjául szolgáló jövedelmet. A külföldről származó jövedelem személyi/övecte/e/7?adója az adóalap mértékétől függetlenül egységesen 20%. Ebből az is következik, hogy ezeket a jövedelmeket az adózás szempontjából más adóköteles jövedelmekkel nem kell összevonni (TV. 18. § (5) bekezdés és TV. 14. § (2) bekezdés). Az adó befizetése a jövedelem megszerzésekor egy összegben történik, amelyet a magánszemély megbízása alapján a jövedelmet közvetítő ügynöki szervezet is elvégezhet. A törvény azonban kimondja, hogy a külföldről származó jövedelmet az adóbevallásban annak összegétől és megszerzési jogcímétől függetlenül minden esetben fel kell tüntetni. A több évi munka alapján egyösszegben realizált bevételek kezelése A személyi jövedelemadó rendszer elvileg figyelembe veszi a műszaki alkotó munkának azt a sajátosságát is, hogy e tevékenységek körében a bevétel gyakran igen hosszú ideig tartó munkát követően egy időpontban (a ráfordított munkával arányosan) viszonylag nagy összegben jelenik meg. Ennek következtében esetenként még az eddig ismertetett költségbeszámítási konstrukciók alkalmazása mel-л lett is indokolatlanul magas adó terhelné a nagyértékű ' műszaki alkotások egyösszegben kifizetett díjait. A törvény ennek ellensúlyozása céljából lehetővé teszi, hogy amennyiben az eddig tárgyalt műszaki tudományos alkotásokból vagy azok valamelyikéből származó jövedelem eléri vagy meghaladja a magánszemély előző évi adóalapjának 50%-át, akkor az az alkotó kérésére megosztva adóztatható. Ez aztjelertti, hogy a műszaki alkotásból származó jövedelemi 1/3 részét kell a tárgyévi egyéb adóköteles jövedelmekkel összevontan adózni, majd az itt alkalmazott ii legmagasaotTadókulcsnak megfelelő összegű adót kell a | 2/3 rész után elszámolni és a tárgyévi adókkal együtt befi- ! zetni (TV 6. § (3) bek., Vhr. 8. §). A „kedvezményt" ebben a rendszerben az fejezi ki, hogy a műszaki alkotó . munkából származó jövedelem 2/3 részénél nem érvé- | nyesül az adótábla progresszivitása. A jövedelem várható nagysága év közben nem ítélhető meg pontosan. Előfordul, hogy az alkotó csak az adóév végén tudja eldönteni, hogy mekkora bevétellel számolhat és annak milyen a költségtartalma. Ehhez igazodik a költségelszámolásra és a jövedelemmegosztásra irányuló kérelmek benyújtásának határideje. A költségbeszámításnál ez év közben bármikor, az adóév december 31-ig megtehető. A jövedelemmegosztásnál pedig a bevétel megszerzését követő 30 napon belül lehet a kérelmet bejelenteni.
