Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1988 (93. évfolyam, 1-4. melléklet)
1988 / 1. szám - A műszaki fejlesztés és a műszaki alkotó unka a gazdasági szabályozás új rendszerében
1988/3-SzKV Melléklet 21 megadás igazolása alapján dönt a találmány külföldi hasznösftasának engedélyezéséről. Gondosan mérlegelni kell, hogy a külkereskedelmi tevékenység keretében a találmányt annak külföldi szabadalmazása vagy know-how-ként való kezelése révén lehet-e előnyösebben hasznosítani, ügyelni kell arra, hogy a találmány nyilvánosságrahozatala csak akkor történjen meg, ha az a szabadalmazást illetve a know-how-ként ’ va ló értékesítést nem veszélyezteti. Az értékesítés előkészítése során a nem szabadalmazott találmányról csak előnyleírási szinten célszerű ismertetést adni. A belföldiek devizaszámláiról szóló 414/1987. MNB sz. közlemény alapján a rubel elszámolású bevételek teljes összegben devizaszámlára helyezhetők. A konvertibilis fizetőeszközökben jelentkező bevételek devizaszámlán töré^pő jóváírásának egyik jogcíme a szellemi termék után járó díj, nevezetesen а)У találmány (szabadalom), know-how, ipari minta és ^^védjegy külföldi értékesítése, tJjVaz a) pontban említett szellemi termékek felhasználásával előállított áru külföldi értékesítése. A jóváírás mértéke az a) pont esetén a külföldi eladásból, illetőleg hasznosításból a feltalálót megillető vételár, illetőleg licencdíj 50%-a. a b) pont esetén: a belföldivel, mint hasznosítóval a szellemi.termék hasznosítására kötött szerződés alapján a {icenc£Ííj^(szolgálati találmány esetén a munkáltatóval kötött díjazási szerződés alapján a találmányi díj), illetőleg szerződés hiányában a szellemi termék igazságügyi szakértő által megállapított eszmei díjhányadának 50%^-. A MŰSZAKI TUDOMÁNYOS ALKOTÓ MUNKÁBÓL SZÁRMÁZÓ JÖVEDELMEK KEZELÉSE AZ SZJA RENDSZERBEN A műszaki tudományos alkotó munka kiemelt népgazdasági prioritását, valamint az ilyen tevékenységek adótechnikailag is kezelendő sajátosságait a személyi jövedelemadó rendszer több tevékenység-specifikus elszámolási és eljárási szabály együttes alkalmazásával igyekszik érvényre juttatni. A személyi jövedelemadó rendszerben a műszaki alkotó munkából származó személyi bevételek jövedelemtartalmának meghatározásánál háromféle jogcímen alkalmazható a törvény fő szabályaitól eltérő eljárás. A jogcímek a tevékenységek innovatív, alkotó jellegével függnek össze. Ezek a következők: — az iparjogvédelem körébe tartozó alkotások közül a találmányok (TV 6. § (1) bek. a) pont); — a szerzői jogi védelem alá tartozó alkotások (TV 6. § (1) bek. b.) pont); — a műszaki szakértői tevékenységek (TV 6. § (1) bek. a) pont és Vhr. 7. § (1) bek. a) pont). A találmányok A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény, valamint az annak végrehajtásáról rendelkező 4/1969. (XII. 28.) OMFB—IM rendelet egyértelműen meghatározza a találmány és a találmányi díj fogalmát. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény a műszaki tudományos tevékenységekből származó személyi bevételek jövedelemtartalmának illetve adóalapjának meghatározásánál lehetőséget ad arra, hogy a magánszemély a bevétel elérése céliából végzett munkájának költségeit átalány típusú elszámolással vagy tételesen levonhassa, adómentesen elszámolhassa. Az átalány típusú költségelszámolás szabályait és mértékeit a törvény 6. § (1) а ml'ícTaUi munka hátom-fé-cSoportjára vonatkozóan, külön-külön határozza meg.---------------------.—-— ---------------------y A törvény 15. § 13. pontja értelmében mentes az adó ^ alól a találmány átruházásáért, megterheléséért, illetve hasznosításáért az eredeti jogosult (alkotó) részére a találmányonként kifizetett teljes összeg 100 eFt-ot meg nem haladó része, tzt az összeget az összjövedelem meg-Ihatározásakor nem kell figyelembe venni és az adóbevallásban sem kell szerepeltetni, tehát nem kell bevételnek tekinteni (Tv. 21. § (1) bekezdés). A törvény 6. § (1) bekezdésének a) pontja pedig kimondja, hogy az eredeti jogosult jövedelmeként (illetve az adózás alapjául) a találmány átruházásából, megterheléséből, illetve hasznosításából származó bevétel 500 eFt-ig terjedő részének 35%-át, az e feletti résznek , pedig 50%-át kell figyelembe venni. Az 500.000 Ft bevétel a 100.000 Ft-os mentes részen felül értendő. ТГa gyakorlatban azt jelenti, hogy a találmányi díj (mint bruttó személyi bevétel) 100 eFt-ig terjedő része mentes az adó alól, és a 100—600 eFt-ig terjedő részének 35%-a, 600 eFt feletti részének pedig 50%-a számítható az adóalapba. A találmányi díj így számított adóalapja után a magánszemélynek más adóköteles jövedelmeivel összevontan kell a sávosan progresszív személyi jövedelemadó- \ ját megállapítania és befizetnie. —! Abban az esetben, ha a találmány több eredeti alkotó együttes produktumaként jelenik meg és kerül díjazásra a 100 eFt os adómentességet minden alkotótárs saját találmányi díja után külön-külön elszámöIRatpa~é?^ bevételi értékhatárokhoz kötött költségátalányt is egyénenként, a realizált bevétel arányában veheti igénybe. Ha egy alkotónak egy éven belül több találmánya kerül első értékesítésre, akkor a 100 eFt-os mentesség találmányonként elszámolható. A találmányi díjak mentességet meghaladó részeit pedig össze kell vonni és ezek együttes összege alapján kell meghatározni a levonható költségátalányt illetve a találmányokból származó összbe vétel jövédelernta rta I mát. MTncíen esetben érvényes viszont, hogy egy találmány többszöri értékesítése vagy több éven keresztül folyósított díjazása után is^csak_£gy alkalommal vehető igénybe a találmányi díj 100 eFt-ot meg nem haladó részéig érvényes az adómentesség (akkor is, ha a találmány többszöiri értékesítésére külön szerződések keretében kerül sor). A találmányi díjak jövedelemtartalmának meghatározására vonatkozó előírásokat abban az esetben is alkalmazni lehet, ha a találmányt alkotója saját vállalkozása keretében hasznosítja, és ennek eredményéből a találmány díjazása címén szernéiyi-célú felhasználásra von ki pénzt a vállalkozásából (TV 8. § (3) bek.). Ennek feltétele^ FTogy ha a magánszemély vállalkozásában találmányának megvalósítása mellett más üzleti tevékenységet is folytat, akkor a találmány megvalósításának költségeit és az abból származó bevételeit az egyéb tévékénységektől elkülönítétteruavítvántartsa. A munkaviszonyon kívül végzett tevékenység keretében létrehozott szerzői jogi védelem alá tartozó műszaki-tudományos alkotásokból, valamint a (Vhr. 7. § (2) bekezdés, illetve annak hivatalos értelmezése alapján)
