Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1988 (93. évfolyam, 1-4. melléklet)
1988 / 1. szám - A műszaki fejlesztés és a műszaki alkotó unka a gazdasági szabályozás új rendszerében
16 Melléklet 1988/3 -Sz KV A műszaki fejlesztés és a műszaki alkotó munka a gazdasági szabályozás új rendszerében Az alábbiakban a Szabadalmi Közlöny olvasóinak informálása, az új feltételek között való eligazodás elősegítése céljából összefoglaljuk a műszaki fejlesztést és a műszaki alkotó munkát 1988-tól befolyásoló gazdasági szabályozás legfontosabb vonásait. A szabályozás egyes elemeinek minősítésére — a gyakorlati alkalmazásra vonatkozó tapasztalatok hiányában — nem vállalkozunk. A műszaki fejlődés leghatékonyabb előmozdítója a kreatív alkotó munkára ösztönző, innovációbarát gazdasági környezet. Az 1988. január 1-vel bevezetett adóreform és a hozzá kapcsolódó egyéb szabályozási konstrukciók komplex rendszerének célja összességében a közgazdasági környezet ilyen pozitív irányú átalakítása irányában való haladás. A szabályozás szándékolt általános rendszerhatása, hogy az eddiginél jobb feltételeket teremtsen ahhoz, hogy a gazdaságban erősödjék a műszaki fejlesztés dinamizálása szempontjából nélkülözhetetlen hosszú távú orientáció és növekedjék a stratégiai szemléletet feltételező vágyónérdekeltség szerepe. Az általános forgalmi adó bevezetése következtében a gazdálkodószervek iövedelemszabálvozásának úi rendszerében lehetővé vált a tiszta jövedelem jelentős részének a termelő szférából a fogyasztás, a végső felhasználás szférájába való átterelése. Létrejött a feltétele annak, hogy a gazdálkodás valós hatékonyságától jórészt függetlenül alkalmazott, illetve a tényleges gazdasági hatékonyságot önmagában is torzító vagy elfedő támoaatások és elvonások bonyolult- rendszerét egy áttekinthetőbb, verseny- és szektorsemleges, normatív adó- és jövedelemszabályozási rendszer váltsa fel. Ebben a rendszerben viszont szükségszerű is, hogy a széles körben és a legkülönbözőbb formákban elterjedt erőforrás-arányos^ adók helyébe a gazdálkodás ténylegesen realizált eredményéhez kapcsolódó profitadózásjendszere lépjen. Ebben a konstrukcióban a költségvetés — ellentétben az eddig követett gyakorlattól nem valamiféle mesterségesen kialakított virtuális jövedelmezőségi normák alapján vonja el az egyes erőforrásoktól elvárt hozadék meghatározott részét, hanem kizárólag (az erőforrások lekötésével) ténylegesen realizált profitból részesedik. így hosszabb távon valós tartalmat kaphat a vállalati hatékonyság fogalma, hiszen nem keletkezhet veszteség azáltal, hogy a gazdálkodó szervezet ténylegesen elért eredményét meghaladó adók befizetésére kényszerülne. Az adószerkezet korszerűsítésével szoros összhangban megszűnik a vállalati források, célalapok képzési kötelezettsége és elkülönült, struktúráit központi szabályozása. Mindez a szabályozórendszernek azt az általános követelményét tükrözi, amely szerint a rendelkezésre álló vagyon egészével és nem azok egyes elemeivel kell hatékonyan gazdálkodni. A stratégiai gazdálkodói szemlélet kialakulását és általánossá válását nagymértékben elősegítheti, hogy a piac szabályozó szerepének növelésére való törekvésekkel összhangban a szabályozás eddigi konjunktúrális, rövidtávú, egyensúlyteremtő módszereit széles körben a normatívan alkalmazott monetáris eszközök váltják fel. A gazdasági szabályozás általános rendszerének normativitását és versenysemlegességét megőrizve került sor a kutatás-fejlesztéssel közvetlenül összefüggő speciális szabályozóelemek továbbfejlesztésére, illetve kialakítására is. A KUTATÁS-FEJLESZTÉS SPECIÁLIS SZABÁLYOZÓI ÉS PREFERENCIARENDSZERE A műszaki fejlődést, illetve az azt közvetlenül meghatározó gazdálkodói magatartást a gazdasági környezet egésze befolyásolja. Ugyanakkor e tevékenységnek számos olyan sajátossága van (hosszú átfutási idő, nagy ráfordítás-igény, átlagon felüli kockázat, stb.), amely az állami irányítás és a gazdasági szabályozás részéről minden más alkotó, de különösen a reproduktív tevékenységtől eltérő kezelést igényel. E sajátosságok jutnak kifejezésre áTTiriományns kutatás és kísérleti fejlesztés speciális szabályozójbaűi-tfirelőeszkÖzeiben és preferenciarendszerében, mélynek legfőbb elemei az 1988. január 1-vel életbe lépett közgazdasági szabályozórendszerben a következők: — A kutatás-fejlesztés fogalomkörébe tartozó tevékenységekkel összefüggő ráfordítások körét eddig a műszaki fejlesztési alap képzési és felhasználási renőjének szaDalyozasa határozta meg. Ebben a rendszerben olyan tevékenységek költségei, ráfordításai is a vállalati műszaki fejlesztési alap terhére voltak elszámolhatók illetve elszámolandók, amelyek nem tartoztak a szorosan vett kutatás-fejlesztés fogalomkörébe. Ebből adódóan nehézségekbe ütközött a kutatás-fejlesztés ráfordításainak megbízható, pontos számbavétele és a nemzetközi összehasonlításban való értékelése. A szabályozás új rendszerében a vállalati műszaki fejlesztési alap kötelező képzésének megszűnése lehetővé tette e fogáfmTTéndszer tisztázását a nemzetközi terminológiához való igazítását. Lehetővé vált ezáltal a számviteli elszámolások egyszerűsítése és a statisztikai megfigyelés rendszerének a nemzetközi gyakorlatokhozígazítása. Az 1988-tól bevezetett adóreform és az azzal összefüggő egyéb változások pedig kimondottan szükségessé is tették ezt a fogalmi továbbfejlesztést. Az általános forgalmi adórendszer alkalmazása, a szabályozásba rendszerszerűen és normatívan beépülő adó- és egyéb preferenciák, szabályozástechnikai terelőeszközeinek biztonságos és hatékony működése a kutatási-fejlesztési tevékenység pontos fogalmi és tartalmi meghatározása nélkül elképzelhetetlen.
