Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1988 (93. évfolyam, 1-4. melléklet)
1988 / 2. szám - dr. Farkas Erzsébet: Az első és második indikáció szabadalmazhatósága az Európai Szabadalmi Egyezmény alapján és a magyar szabadalmi törvény adta lehetőségek. Első rész
1988/6 -SzKV Melléklet 13 lyezett szabadalmi oltalom jogi tisztasági okokból azt kívánja, hogy a célhoz kötött termékigényt elutasítsuk és a bejelentőnek alkalmazási igénypontot ajánljunk. Ezért ebben az esetben nem szükséges, hogy a nyomtatott anyagban levő kijelentésről . . . megállapítsuk, hogy .. . újdonságrontó-e..ha az anyagról bebizonyosodik, hogy az állítólagos hatást nem mutatja. 2. Következésképpen a bejelentőnek csak az alkalmazásra vonatkozó igénypontjai sikeresek. Ezekben azt a kitanítást igénylik, hogy béta-szitoszteril-glikozidok és/ vagy béta-szitoszteril-glikozid-észterek prosztata mirigy jóindulatú daganatának és reumatoid megbetegedések kezelésére alkalmazhatók. Ez a kitanítás új. Ezt az irodalomban korábban nem írták le ... A BGH már a „Benzoiszulfonil-karbamid" döntésében egy anyag betegség leküzdésére való alkalmazását, ahol az anyag terápiás hatását használják ki, iparilag alkalmazhatónak tekintette, mivel általában olyan cselekményeket is magába foglal az alkalmazási igény, amelyek nem esnek kívül az ipari alkalmazás területén. ... Noha a jelen bejelentés vonatkozhatott volna önmagában új, vagy korábban gyógyszerként le nem írt hatóanyagra, ez nem változtatja meg azt a tényt, hogy mégha a hatóanyag maga vagy gyógyszerkészítményként ismert is, rendszerint szükséges az ipari szférában gyógyszerként előállítani, mielőtt egy betegség kezelésére használni lehet Ezért egy találmány ipari alkalmazhatóságának megítélésénél, amely egy anyagnak egy betegség kezelésére való alkalmazására vonatkozik, nem fontos, hogy az anyag korábban ismert volt-e. Az utóbbi a találmány újdonságának és találmányi szintjének kérdését érinti, de nem az ipari alkalmazhatóságáét. A szabadalmazhatóság ezen előfeltételeit külön kell vizsgálni, és nem szabad összekeverni, mint azt a BPatG tette ebben az esetben. ... Az ipari alkalmazhatóság követelményének teljesülése nem teheti szükségessé, hogy egy eltérő betegségnek egy más gyógyszerként ismert hatóanyaggal való kezelése megkívánja, hogy a gyógyszer eltérő formában jelenjen meg. Még egy olyan formát is, amely nem különbözik attól, amelyben a hatóanyagot korábban használták, az iparban hoznak létre, és így a találmány, amelynek tárgya egy hatóanyag terápiás célra való felhasználása, ipari alkalmazása megvalósul. A BGH fenti döntésének ismertetését az I IC hasábjain landeMinvielle-Devauxkommentárja követi (22), amelyben többek között azt emeli ki, hogy azt az általános jogi szabályt, amelyet a „Szitoszteril-glikozid" döntésben a BGH előterjesztett... amely alapján egy második gyógyászati alkalmazás (például megfelelő alkalmazási igény formájában) szabadalmazható, az 1978-as német törvénynek a gyógyászati célra először felhasznált anyagokra vonatkozó speciális előírása nem látszik érinteni. Ha figyelembe vesszük az 1978-as törvény és az EPC megfelelő részei közötti nagy hasonlóságot, úgy tűnik, hogy a BGH döntése egyenértékű az EPC Art. 52(4) és Art. 57 értelmezésével. Ezért a BGH döntése nemcsak a német, hanem az Európai Szabadalmi Hivatalban és más országokban is, amelyek törvényüket az EPC-hez igazították, hatással lehet az ipari alkalmazhatóság követelményének megítélésére. Ez különösen igaz lehet az Egyesült Királyságra vonatkozóan, ahol az 1977-es törvény szerint a Section 4-nek ugyanolyan hatásúnak kell lennie az Egyesült Királyságban, mint amilyen az EPC Art. 52(4) és 57 minden olyan országban, amelyre az Egyezmény vonatkozik. A „Pirrolidin-származékok" döntés 1984. januárjában határozott az EPO 3.3.1. számú Fellebbviteli Tanácsa egy pirrolidin-származékok első gyógyászati felhasználására vonatkozó szabadalmi bejelentés ügyében (23). A bejelentő ismert vegyületek első gyógyászati alkalmazását ismerte fel és oltalmi igényét 8 igénypontban fogalmazta meg. Ezek közül 4 célhoz kötött termékigénypont a hatóanyagra, 4 pedig gyógyászati készítményre vonatkozott, melyek közül az 1., 2., 5. és 7 igénypontban a konkrét hatást nem jelölte meg. A bejelentést a Vizsgáló Osztály elutasította, mivel az Art 54.(5) szerint az ismert vegyületekre célhoz kötött termékigény csak egy speciális hatás feltüntetése esetén engedélyezhető az Art. 54(5) szövege alapján. Fellebbezésében a bejelentő azzal érvelt, hogy az Art. 54(5) szövegében az „egy" szó nem számnévnek, hanem inkább határozatlan növelőnek tekintendő. Az Art. 52(4) és 54(5) olyan értelmezését, amely alapján a bejelentést a Vizsgáló Osztály elutasította, az EPC-ben semmi nem támasztja alá. A Tanács kérésére a bejelentő új igénypontsorozatot nyújtott be, amely az eredetitől részben szóhasználatban tért el, részben pedig a készítményre vonatkozó igénypontokban a hatóanyag mellett a hatás szempontjából közömbös segédanyagokat is megemlíti összetevőként. A következő igénypontsorozat került benyújtásra: 1. I általános képletű pirrolidin-származékok, amelyekben Rí . . . csoport, gyógyhatású anyagként való alkalmazásra. 2. . . . vegyület gyógyhatású anyagként való alkalmazásra. 3. Az 1. igénypont szerinti I általános képletű pirrolidin-származékok agyi elégtelenség elleni és szellemi képesség javítására szolgáló hatóanyagként való alkalmazásra. 4. . . . vegyület agyi elégtelenség elleni és szellemi képesség javítására szolgáló hatóanyagként való alkalmazásra. 5. Gyógyászati készítmény, amely 1. igénypont szerinti I általános képletű pirrolidin-származékot és a hatás szempontjából közömbös segédanyagot tartalmaz. 6. Agyi elégtelenség leküzdésére és szellemi képesség javítására szolgáló anyag, amely 1. igénypont szerinti, I általános képletű pirrolidin-származékot és a hatás szempontjából közömbös segédanyagot tartalmaz. 7. Gyógyászati készítmény, amely . . . vegyületet és a hatás szempontjából közömbös segédanyagot tartalmaz. 8. Agyi elégtelenség leküzdésére és szellemi képesség javítására szolgáló anyag, amely ... vegyületet és a hatás szempontjából közömbös segédanyagot tartalmaz. A Tanács a fellebbezést megvizsgálta, és a következőket állapította meg: Az EPC Art. 54(5) ismert anyagokra vagy vegyületekre vonatkozik, az 5. és 7. igénypontban igényelt készítmények pedig nem ismertek. Csak az a kérdés marad, hogy az 1. és 2. igénypont széles oltalmi köre az Art. 54(5) alapján megengedhető-e. Általánosan elfogadott szabály, hogy egy nemzetközi egyezmény értelmezésekor azt az anyagot kell figyelembevenni, amelyből származik. Jelen esetben az Art.54(5) előkészítő iratait kell tanulmányozni. Az Art.54(5) alapját a Müncheni Diplomáciai Konferencia idején alkalmazott francia gyógyszerszabadalom képezte. Azonban az Art. 54(5) története semmilyen egységes elképzelést nem tartalmaz a résztvevő országok részéről a gyógyszerekre vonatkozó találmányokra adható oltalom terjedelmével kapcsolatban. Ma már nem állapítható meg, hogy a gyógyászati készítmények francia oltalmi formájának
