Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)

III. Caraffa, Nigrelli, Heissler parancsnoksága a váradi ostromzár éveiben (1688-1689)

Méltóságos Grófi Generális Barkótzi Ferentz Uram eő Nagysága némelly seregbéli Katonái, azonban penig kik az el mult nyáron a Felséges Baváriai [bajor] Hercegh Katonái voltak, mostan haza szorulván azok széllettek el a Falukon... kiknek én nem parancsolhatok és botom alá is nem halgatnak..." ígéri, hogy fegyelmet tart és a katonái által tett kártevéseket megbünteti. A kóbor katonákat pedig a vármegye fogassa el és kísértesse Kisvárdába.

210 A téli beszállásolás, átvonulás, a váradi török őrség ellenőrzése céljából tartósan táborban levő katonai erő, a hadbiztosság által a porció behajtásának hatásosabbá tételére időszakosan ide vezényelt katonák vagy azok parancsnokai és a vármegye vezetői között igen változatos viszony alakult ki. Voltak közöttük olyanok, akikkel igyekeztek jó kapcsolatot fenntartani. így pl. az év júniusában Nigrelli tábornok által kinevezett kallói kapitány, gróf Johannes Joseph Lamberg. A kapitány első dolga a vár megerősítése volt. Erre az alispánoktól kétszáz szekeret kért munkásokkal együtt, valamint elődjéhez hasonlóan azt, hogy jelöljön ki a vármegye egy falut az ő ellátására. A kallói várral való jó viszony fenntartása az ott levő katonai magtár miatt a megyei vezetőségnek is érdeke volt, ezért hol aratókkal, hol fuvarral, máskor ajándékokkal igyekeztek kedveskedni.

211 De arra is van bizonyítékunk, hogy idő jártával viszonylag barátságos kapcsolat is kialakulhatott bizonyos szélesebb hatáskörrel rendelkező parancsnokok, a vármegyei tisztek és egyes földesurak között. A kisvárdai várban állomásozó őrség parancsnokát, Jacobus de Kolyn kapitányt január 11-én felmentették tisztségéből, ezért úgy érezte, hogy mikor utódját a szolgabíró, a helyi jegyző és az ottani földesurak figyelmébe ajánlja, igen szép levélben meg kell köszönnie a neki és Dőlne kallói kapitánynak az adott ajándékokat, bort, bárányokat, búzát, vajat, abrakot, szénát. Hosszú, grammatíkailag hibás latinságú levelében Csabay Ferenc szolgabírónak és a vármegyei főjegyzőnek megírta, hogy milyen módon intézkedett utódjánál a kisvárdai várban őrzött rabok felől, ill. hogy miképpen kezeljék az általa és közelebbről meg nem nevezett elöljárója által adott kölcsönt. Elszámol arról, hogy mit kapott ajándékba és kölcsönének kamatai fejében. Arról is szólt, hogy egyes földesurakkal - a hibásan írt neveket nem lehet azonosítani! - milyen viszonyban volt. Az utóirat különösen érdekes, mert Kisvárdán hagyott feleségét és gyermekét az ottani iskolamester és a nemes urak gondjaira bízta és kérte, hogy a neki ígért 60 forintot adják oda a feleségének.

212 210 Fasc. 106. No. 32. Kalló, 1688. okt. 10. 211 Kalló erősítésére: Fasc. 106. No. 33. Kisvárda, 1688. jún. 3.; A magtárbiztos megajándékozására: Prot. 15. fol. 32/b. 1688. jún. 25-; uo. 40/b. okt. 11. 212 Fasc. 106. No. 37 Tokaj, 1688. jan. 11.