Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)

II. Katonai megszállás Caprara és Caraffa idején (1685. szeptember - 1687. december)

meg újra, de tovább is esküdt maradt. Jármy Miklóst és Ramocsaházy Györgyöt pedig a másik két lemondott szolgabíró helyett választották meg. Az új tisztikar bemutatkozott Caraffánál Szatmáron és a kallói tiszturaknál is.

115 A katonai megszállás ezután is változatlan maradt, a vármegye levéltárában szórványosan található iratok és a jegyzőkönyv erről tanúskodnak. A két parancsnok - Caprara és Caraffa - között a porcióbeszedés körüli vitának a vármegye látta kárát. Götzen hadbiztos március 3-án közölte a vármegyével, hogy tudja, miszerint Caraffa négyezer forint kifizetésére kötelezte a vármegyét a hajdúvárosokkal együtt, de neki is tartoznak még január-márciusi kivetéssel: „én az én porciómat minden halasztás és késlekedés nélkül kénytelen vagyok behajtani "[BI]

114 A tavasz folyamán a kallói várkapitány képviselte a katonai igazgatást, a vármegyének vele kellett tárgyalni különböző ügyekben (magtárépítés, elszámolás stb).

115 Május elején a porcióadás megszűnt, de a vármegyét tovább is terhelte a nyári porció, részben az eltávozott császári katonaságot felváltó gróf Csáky István országbíró, felső-magyarországi kapitány parancsnoksága alatt álló magyar katonaság, részben a három vár (Kalló, Kisvárda és Ibrány) őrségének ellátása. A téli elszállásolás porcióinak elszámolására Caprara tábornok május 10-ére hívta a katonaság és a vármegye küldötteit, hogy adjanak számot a vizsgálat megtartása után a kivetésen felül beszedett, vagy még fizetetlen téli porcióról, hogy ki mennyit hajtott be, mennyi maradt fizetetlen, hogy mind a teljesítésről, mind a megtérítésről intézkedni tudjon. A második pont szerint figyelembe kellett venni, hogy a hajdúvárosokat, mint odatartozókat közösen terhelték meg a porció fizetésével, de aztán azok 12 000 forintját a vármegye porciója csökkentésébe beszámították. A harmadik pontban az elkerülhetetlen szükség miatt a várőrség számára négy császári garast - nem mint adót - volt kénytelen pótlólag kivetni. Ezt most nincs módjában beszámítani, sem visszafizetni. Amint lehetősége lesz rá, vagy beszámítja, vagy a későbbiekben mérsékelheti a kivetést. A várak őrségének és a vármegye védelmére rendelt katonaság ellátáshoz Bihar megyének is hozzá kell járulni a negyedik pont szerint, erre Barkóczy János vicegenerális már parancsot kapott. Az orális porció kiegészítésére a tizenharmadik krajcár szedését servet (?) címen az ötödik pontban ő engedte meg. „Ha ezen felül is szedtek vala, megtérítendőnek parancsolja. " [BI] Külön pont rendelkezik arról, hogy ha még nem adták 113 Prot. 14. fol. 266-267 1686. febr. 28-ápr. 10. 114 Fasc. 104. No. 16. Kalló, 1686. márc. 3. 115 Fasc. 104. No. 88. Kalló, 1686. márc. 26; Prot. 14. fol. 267-268. ápr. 10-ápr. 19.