Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)

II. Katonai megszállás Caprara és Caraffa idején (1685. szeptember - 1687. december)

nyomtatásban is megjelent emlékiratában részletesen beszámol a katonai erővel történt behajtásról. „Néhai Nagy Méltóságú Grof és Generális Karaffa Antal Eő Excellentziája Szent Jóbnak meg vételére minden Hadi, munitzíokkall felkészíttetett egynéhány Regementekkel Executióra [végrehajtásra] a Városra bejövén, ágyukat és vigyázókat a Kapukra és Utzzákra rendelvén az egész Tanátsot és Electa Communitást [választott hetes közönséget] a Tanáts Házban berekesztette és ott őriztette, annak-utánna a Városnak Közönséges Adókönyvét magához vette, abból a legtehettségesebb Embereket (senkit közzülünk oda nem eresztvén) ki jegyzetté és fel írta, azokra különn-különn nagy summa pénzt, ugy mint kire három, kire négy, kire öt vagy hat ezer forintokat is tettzése szerént vetvénn és assignálvánn [kiegyezvén]. Melly kijegyzéseket és ki írt Balétájokat [adócédulájukat] ezeknek az Executorok [adóbehajtók] kezekben vévénn, a Cíviseket [polgárokat] minden személy válogatás nélkül Executióra [adófizetésre], fizetésre húzta; és midőn nem fizettek volna, kegyetlen verés és hallatlan kínzásoknak nemeivel Férfiakat, Asszonyokat kinzottak. Hogy pedig ezenn az utonn és módonn is a kívánt summa nem teljesíttethetett, a fellyül titulált Generális más utat módot gondolt ki: Jelt adván; a Katonaságot a Várasból kivitte és kívül a Váras mellett meg állatta; maga a kapun belől egy Házban meg állvánn, ahová minden Szenátorokat és Esküiteket hivatvánn, minden Uttzákra, amely azelőtt 12-ből állott, nyóltz-nyóltz ezer forintokat vetett; amelynek excutiójára minden Uttzákbann egy-egy Compánia Mílitiát [század katonaságot] rendelt és Uttzánként el-osztott, kik Zászlókkal és Trombitáknak harsogásával a Városra béjövénn, kíki a reá bízott Uttzákat el foglalta; a Senatorokat és Esküdteket, akiket magával Lovai mellett gyalog bevitt, egy Házban arrestáltatta [bezáratta]; a többi Cíviseket minden Házakból, a hol Férfiak és Gazdáknak nem találtattak, az Asszonyokat vagy szolgákat egy Házhoz, mint a juhokat a mészárszékre hajtatta; és akik abba nem fértek, az Udvarra rekesztette és Tatár módjára meg kötöztetvén, kegyetlen vereségekkel, kínzásokkal kinzottak; ugy annyira, hogy ezen két rendbeli executionak idején a szegény nyomorult szenyvedőknek és azoknak kesergőknek siralmok, kiáltozásuk az Uttzákbann magoknak az Executoroknak bámulására és rajtok való szánakozására hallatott. Senki az Uttzákbann járni nem mert, akit kinn találtak, a többek közé executióra húzták. Melly kinzásokbann és hóhérlásokban Férfiak és Asszonyok, rész szerént az Executoroknak kezekben, rész szerént annak utánna mint egy tizen-négyen megholtak, sokok pedig egész éltekbenn is a munkálódásra alkalmatlanokká tétettek. "

109 109 Balogh, 1941. 186-187