Balogh István: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 17. (Nyíregyháza, 2008)

III. Caraffa, Nigrelli, Heissler parancsnoksága a váradi ostromzár éveiben (1688-1689)

Mindenekelőtt meg kell fékezni a katonaság erőszakosságát a vásárokon. A rablást, fosztogatást meg kell akadályozni, az elkövetőket a legkíméletlenebbül meg kell büntetni. (12. pont) A katonák a szegénység faházait tűzifa hiányában ne bontsák el, és az erősségek palánkját ne használják tüzelőnek. (13. pont) A parancsnokok vagy tisztek saját szolgáik kártételét - erről sokan panaszkodnak - szigorúan büntessék. (14. pont) Szüret idején - amint eddig gyakorlatlan volt - a más helyről való szőlőbirtokosokra, az ún. külbirtokosokra a parancsnokok sem pénzben, sem természetben külön kivetést ne tegyenek. (15. pont) A felségsértést kivéve a katonák az igazságszolgáltatásba nem avatkozhatnak be. A parancsnokok bízzák azokra, akiknek jogszerűen kell eljárni. (16. p.) A markotányosnak kocsmatartást, bormérést csak polgárság nélküli városokban, valamint Szolnokon és Szegeden, ahol polgárok nincsenek, a földesurak sérelme miatt nem lehet megengedni. Ez uralkodói jog, amelyet a királyi városoknak engedett át. (17 pont) A tizennyolcadik pont a királyi városokban elszállásolt fő- és altisztek önkényes lakásváltoztatását és korlátozását szabályozza. A lakás kulcsát ne a tiszteknek, hanem a lakás gazdájának adják át, ha a lakó változik. A beszállásolt tisztek a lakás gazdájával barátságosan bánjanak, ne szorítsák sarokba (vagy ami gyakran előfordul) ne költöztessék ki. A főbb tisztek, ha nagyobb kényelmet kívánnának „nyissák ki saját erszényüket". Az ezután következő két pont nehezen értelmezhető, hogy miért került a katonák és lakosok viszonyát szabályozni szándékozó rendelkezésbe. A tizenkilencedik szerint ugyanis „a kereskedőkkel és kalmárokkal való egyetértés és társalkodás megterhelte a császárral való kapcsolattartástól], mert őfelsége szolgálata ürügyén a lakosok fuvarozással való terhelődése növekedett, az ilyen kereskedők és kalmárok számára ételről és italról is gondoskodni kellett. Ennél fogva meg kell szüntetni. Viszont igen jellemző és kimerítő képet ad a hosszantartó háború miatti adóztatás következményéről a 20. pont. A sok tisztségviselő és mások működése miatt a pénzszűke kimondhatatlanul megnövekedett, és ez a szegény alattvalók számára szerfelett káros. A pénzzel bíró hitelezők nem elégszenek meg 100 forint kölcsön után évi 10, 20 vagy 30 forinttal. Nem elégszenek meg, ha hetenként száz forintra 3 forintot, vagy minden forintra, 1, 2, vagy 3 krajcár kamatot, vagy egy-két hordó bort (ami nagyon sok!) nem vesznek száz forint után. A kapzsiságuk annyira megnövekedett, hogy nem aggályoskodnak egy negyedévre ennyit szedni és méghozzá előlegesen. Ez az ország teljes pusztulásával jár. Ezért